165426. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízgőz áteresztő polimer lapalakú termékek előállítására

1 23 látható, a bepermetezett lap a filmmel történő bevonás előtt egy vékony megolvasztott 36 felületi réteget mutat, amelynek vastagsága kb. 5— 10 mikron és amely nem tartalmaz 200-szoros nagyításban látható pórusokat. Az anyag belső részeit a leírt kezelési művelet láthatólag nem változtatja meg. A 12. és 13. ábra ugyanezt a terméket a felületi filmréteggel való bevonás után mutatja. Amint a 12. ábrán látható, 200-szoros nagyításban igen kevés 37 pórus mutatkozik a felületen keresztül nyitott állapotban, és ezek is rendkívül kis méretűek, pl. kb. 1—2 mikron átmérőjűek. Kb. Í0 ilyen pórus látható egy 360X380 mikron méretű felületrészen. Amint a 13. ábrán látható, a megszilárdult felület alatti 50—60 mikron vastagságú felületi réteg lényegileg nem tartalmaz 10 mikronnál nagyobb méretű pórusokat. Az ábrán látható 38 pórusok tömör szerkezetűek, átmérőjük kb. 1—5 mikron. A felülettől lefelé mért 100 mikron mélységig is a pl. 39 pórusok közül a 25 mikront meghaladó méretűek a felület síkjában elnyúlt alakot mutatnak. Ez az elnyúlás és összenyomódás ebben az esetben kevésbé feltűnő, mint a 7. és 9. ábra esetében. A 13. ábrán a mélységben a felülettői mért első 200 mikron vastag rétegben a pórusméret általában 25 mikron alatt van. Ennél nagyobb méretű pórusok általában csak 200 mikronnál mélyebb rétegekben mutatkoznak, mint az ábrán látható 40 pórusok. Ennék a jelenségnek az okát nem ismerjük, de ettől eltekintve az 5—9. példa szerint előállított termék viszonylag pórusmentesebb a felületén, és jobban megtartja a felületi fényességet, mint az 1. példa szerinti termék, amelyben a lényegesnek mutatkozó első oldószeres kezelést nem eszközöltük. Ilyen szempontból az 5—9. példa szerinti termékek a 2., 3. és 4. példa szerinti, kedvező tulajdonságú termékekhez hasonlítanak. A 2., 3. és 4. példa szerinti termékek fentebb említett tulajdonságait a következő módszerekkel mértük: A vastagságméréseket a 3144:1968 sz. angol szabvány és a D 1813—64 ASTM amerikai szabvány szerinti módszerrel végeztük egy szilárd alapra helyezett, terhelt tárcsás mikrométerrel. A mikrométer lapos felületű nyomószervének átmérője 1 cm volt. A vízgőzáteresztő képesség mérésére a következő módszert alkalmaztuk: Egy 33 mm magas és 70 mm átmérőjű edényt használtunk, amely egy csavaros fedéllel volt lezárva és ebben egy 60,5 mm átmérőjű kerek nyílás volt. Egy 67,5 mm átmérőjű mintát alkalmaztunk a vizsgálandó mikropórusos anyagból és ezt egy 37 + 1 °C hőmérsékletű és szilikagél segítségével 0 viszonylagos nedvességtartalmon tartott, kondicionált légkörű kamrában tartottuk. Az említett edénybe 25 ml desztillált vizet helyeztünk. Négy órával az edénynek a fülkébe való helyezése után mértük a „w" súlyváltozást: ezt a mérést legalább 5 órával később megismé-15426 24 teltük. A mérésig eltelt, órákban kifejezett ,.t" idő figyelembevételével a minta g/m2

/óra egységekben kifejezett vízgőzáteresztő képességét 37 °C hőmérsékleten és 100% viszonylagos ned-5 vessegtartalmu légtérben történt mérés esetén a 336.6 v wvp — — fejezi ki. 10 A kezdeti modulus a 25%-os nyúlásnál mért értéknek felel meg; a kezdeti modulust, a végső szakítószilárdságot és a szakadási nyúlást ugyanazon a mintadarabon mértük. Az e mérés során 15 alkalmazott módszert a 3144:1968 sz. angol szabvány ismerteti; a méréshez „INSTRON" márkájú készüléket (szakítószilárdságot és az említett egyéb jellemzőket mérő készülék) alkalmaztunk. A mintának a befogópofák közötti hosz-20 szúsága 10 cm volt; a mintát fokozatosan növekvő terhelésnek tettük ki oly módon, hogy a befogópofák percenként 10 cm-rel távolodtak egymástól, vagyis a percenkénti nyújtás mértéke 1000% volt. 23 A minta hajtogatással szembeni ellenállóképességét 0 °C hőmérsékleten mértük, ,,Satra:

' típusú hajtogatókészülékkel, a „Sátra" cég által kiadott STM 101 sz. előírásban ismertetett eljárással. Ez a készülék 6 pár U alakú befogókap-30 csőt tartalmaz, oly módon elhelyezve, hogy az egyes párok átlósan szemben állanak egymással. Egy-egy ilyen befogókapocs rögzített, a hozzá tartozó pár pedig az előbbi kapocs irányában és vissza mozog, ugyanabban a síkban, percenként 35 300 ciklussal. A készülék löketének hossza 18 mm; a legkisebb térköz 9 mm. Egy 7,4X7,4 cm méretű darabot vágunk ki a mintából és ezt befogjuk bevont oldalával kifelé fordítva az U alakú befogókapcsok közé. A befogókapcsokat az-40 után egymás felé közelítjük lassan, kézi hajtással és ezzel a mintát behajlítjuk úgy, hogy azt a minta teljes hosszában behajtódjék. Amint az összes mintadarabokat így befogtuk, a hajtogatógépet kézi erővel néhány cikluson keresztül 45 forgatjuk, hogy ezzel biztosítsuk, hogy a megfelelő hajtogatási él képződjék; ezután a hajtogatógépet gépi üzemre kapcsoljuk, percenként 300 ciklussal. Időközönként a hajtogatógépet kivesszük a 30 vizsgálókamrából, és a mintákat ellenőrizzük esetleges hajtogatási hibák megállapítása céljából. Ezt az ellenőrzést a lehető leggyorsabban végezzük, majd a hajtogatógépet visszahelyezzük a kamrába, és a hajtogatást folytatjuk; ezt az 55 ellenőrzést időnként megismételjük. Ügy találtuk, hogy a hajtogatásállósági mérések eredményét célszerűbb az órák számában kifejezni, amennyi ideig a minta a hajtogatást tűrte, mint a hajtogatási ciklusok számában, 60 minthogy ez utóbbiak ezekre vagy milliókra is mehetnek, és így nehézkesen kezelhető értékeket adnak. A mintákat erős világításban ellenőrizzük a befogókapocs egymáshoz közelített állása-65 ban, hogy jól láthatjuk a hajtogatási élnél eset-