165409. lajstromszámú szabadalom • Berendezés kis mennyiségű folyadékok adagolására és átvitelére

165409 próbafolyadékok átvitelénél bonyolult műszani feladat, mivel a lefolyócső bemerítéséhez külön függőleges irányú elmozdulás szükséges. Ezt a mozgást a lefolyócsőnek vagy az edénynek kell elvégeznie. A mozgási mechanizmus komplikált­tá válik, ha több, edényekkel felszerelt csator­nát egymás után próba-, hígító- vagy reakciófo­lyadékkal kell ellátni, és a szükséges függőleges irányú elmozdulások nem foglalhatók össze egy közös mozgássá. A találmány elé kitűzött cél az, hogy a kis fo­lyadékmennyiségek adagolásának és átvitelének pontosságát — az ismert megoldásoknál jelent­kező hátrányok egyidejű kiküszöbölése mellett •— növelni lehessen, és hogy .meg lehessen aka­dályozni, hogy az adagolt keverékek koncentrá­cióját az előző munkafolyamatból visszamaradt maradványcsepp megváltoztassa. A találmánynak az a feladat képezi alapját, hogy egy olyan készüléket hozzunk létre, amely a lefolyócsövön keletkező maradványcseppet ki­küszöböli, és azt a hozzá tartozó adagolandó fo­lyadékkeverékbe átvezeti anélkül, hogy ezt a le-Eolyócsövet a folyadékkeverékbe be kellene már­tani. Találmányunk szerinti berendezés kis Mya­dékmennyiségeknek két edényből egy harmadik edénybe való adagolásához és átviteléhez szol­gál és azzal jellemezhető, hogy az adagolórend­szerek lefolyócsövei záróelemmel vagy -elemek­kel ellátott vezetéken keresztül egymással össze vannak kötve. Az egyik lefolyócső, melynek nyílása az edény betöltési szintje felett van, haj­szálcsőként van kiképezve, a másik lefolyócső pedig a betöltött folyadékkeverékbe merül. Az adagolórendszerekből a lefolyócsövek összeköté­séig kiáramló folyadéktérfogatokból (Qi, Q2 ) vont különbség aránya nagyobb, mint a hajszál­csőként kialakított lefolyócső és az összekötőve­zeték áramailenállásának (Wi) aránya a máso­dik lefolyócső és összekötő vezeték (14) áramlási ellenállásához. A vezetéken célszerűen egy több irányú csap van. Jellemzi továbbá a berendezést, hogy a lefo­lyócső és/vagy az összekötő vezeték köbtartalma nagyobb az adagolórendszer azon térfogatával, amely az általa adagolt (Wi) folyadéktérfogat­nak felel meg. A lefolyócső előnyös kiviteli példa esetén azo­nos az adagolórendszer szívócsővével. Az összekötő vezeték és/vagy lefolyócső fojtás­sal vagy egyéb áramlási ellenállásként kiképzett szerkezeti elemmel rendelkezik és az említett szerkezeti elem változtatható, lefolyócsőként pe­dig előnyösen tömlők szolgálnak. A találmány értelmében tehát minden ada­golórendszerhez egy lefolyócső van hozzárendel­ve, és ezek a lefolyócsövek a két adagolt folya­dékmennyiségnek egy edénybe folyamatosan vagy időlegesen való belökése alatt, de minden­esetre a kilökés végénél, egy lezárható vezeté­ken keresztül vannak összekötve. Egy hajszál­csőként kialakított lefolyócső szolgál a próbafo­lyadék felvételénél szívócsőként. A lefolyócső­nyílások oly módon vannak elrendezve, hogy a kapilláris lefolyócső nyílása az edény betöltési szintje felett van, míg a második lefolyócső nyí­lása a betöltött folyadékkeverékbe merül be. 5 Amikor a vezeték nyitva van, az egyik adagoló­rendszerből a másikba szállítódik a folyadék, ha az egyik, vagy mindkét adagolórendszer fo­lyadékot lök ki. A vezetékeken keresztül szállí­tott folyadék térfogata függ a két adagolórend-10 szer Vi és V2 adagolandó folyadéktérfogatától, a kapilláris lefolyócső W^ áramlási ellenállásaitól (ideértve az összekötő vezetéket is), valamint a második bemerülő lefolyócső (és az összekötő ve­zetékek) W2 áramlási ellenállásaitól, valamint a 15 vezeték megnyitásának idejétől. Amennyiben a kapilláris lefolyócső adagolórendszerében levő, adagolt V| próbafolyadék-térfogatnak maradék­talanul ki kell kerülnie az adagolórendszerből — mely az adagolási hiba elkerülésének előfel-20 tétele és ami meggátolja, hogy a próbafolyadék a következő munkafolyamatba is bekerüljön —, az előzőekben szavakban ismeretetett következő feltételt kell kielégítenie. 25 30 35 40 W2_— Q2 Ni Vi — Qi W2 ahol Qi és Q2 a vezeték megnyitásáig a kapil­láris és a bemerülő lefolyócsőből kifolyó folya­déktérfogatot jelenti. Ä lefolyócsöveknek a két adagolt folyadék ki­lökésénél való összekötése, amely a két adagoló­rendszernek a kilökési fázisban való párhuza­mos kapcsolásának felel meg, egy önmagában zárt folyadékoszlop jön létre. A kapilláris lefo­lyócső nyílása és a folyadékszint közötti magas­sági különbség hatására a kapilláris lefolyócső­nél képződő maradványcsepp a lefolyócsőbe visszaszívódik, ugyanakkor a megfelelő folya­dékmennyiség a másik lefolyócsőből bekerül az edénybe. A kapilláris lefolyócső kielégítő kapil­láris hatása esetén ez a folyamat befejeződik, mihelyt a maradványcsepp teljesen felszívódik. Az itt ismertetett készülékkel elérhető, hogy a két adagolt folyadék a szükséges pontosság-45 gal, maradék nélkül bekerül az erre a célra szol­gáló edényzetbe. A találmány értelmében elkerülhető a kapillá­ris lefolyócsőnek a folyadékkeverékbe való be­merüléséhez szükséges, függőleges irányú el-59 mozdulása, ami által kiküszöbölhető a marad­ványcsepp is. Ez különösen több csatornás analí­zisautomatáknál előnyös, amelyeknél több ilyen készülékre van szükség, amelyek meghatározott időprogram szerint dolgoznak. A függőleges irá­nyú elmozdulásra fordított idő mellett megta­karítható az ehhez szükséges meghajtás is. A találmányt részletesen egy előnyös kiviteli példa kapcsán, rajzmelléklet alapján ismertet­jük, ahol az 1. ábra az 1 és 2 adagolórendszereket ábrá­zolja a folyadékmennyiség felszívá­sakor, a 2. ábra az 1 és 2 adagolórendszereket mutatja az általuk adagolt folyadékmennyi­ségek kilökésekor. 55 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom