165403. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 7-acilamido-3-karbamoiloximetil-CEF- 3-EM-4-karbonsav-származékok előállítására

165403 karbaminsav-észtereinek, azaz a (II) általános képletű vegyületeknek — ahol a szubsztituen­sek jelentése a fentivel egyező — az előállításá­ra, oly módon, hogy a kiinduló (I) általános kép­letű hidroxil-vegyületet — ahol a szubsztituen­sek a fenti jelentésűek — vagy ennek valamely sóját vagy észterét brómszulfonil-izocianáttal vagy klórszulfonil-izocianáttal reagáltatjuk és a reakcióterméket hidrolizáljuk. A fent meghatározott (II) általános képletnek megfelelő, a 7-helyzetben adott esetben metoxi­-csoporttal helyettesített 3-karbamoüoximetil­-cefalosporin-származékok értékes, nagy hatású antibiotikumok, amelyeket tehát a találmány értelmében a 3-hidroximetil-heiyettesítőt tartal­mazó cefalosporinoknak vagy 7jmetoxi-cefalo­sporinoknak vagy e cefalosporin-származékok sóinak vagy észtereinek valamely halogén­szulfonil-izocianáttal való reagáltatása és a ka­pott reakciótennék hidrolízise útján állíthatunk elő. Ha a kiinduló cefalosporin más olyan he­lyettesítőt is tartalmaz, amely az izocianáttal reagálni képes (például további hidroxil- vagy amino-csoportokat), akkor ezeket a helyettesítő­ket előzőleg lekötjük, illetőleg védjük valamely eltávolítható védőcsoporttal, mint tritil-, terc­-butilkarbonil-, N-triklóretoxikarbonil- vagy hasonló csoportokkal; a karbamoiloxi-csoport bevezetése után az említett védőcsoportokat el­távolítjuk. Így például a 7-tritilamino-cefalo­sporánsavat citrus-aeetilészteráz enzimmel ke­zeljük, és így 7-tritilamino-dezacetilcefalospo­ránsavat kapunk, majd ezt valamely halogén­szulfonil-izocianáttal reagáltatjuk, és a reakció­terméket hidrolizáljuk, így a megfelelő 3-karba­moiloximetil-vegyületet kajuk. A védő tritil­-csoportot azután a szakember számára ismert módszerek alkalmazásával eltávolítjuk és így -3--karbamoiloximetil-7-arnino-cef-3~em-4-karbon­savat kapunk; ezt azután ismert módon acilez­hetjük a megfelelő 3-karbamoiloximetil-7-acil­amido-cef-3-em-4-karbonsav előállítása céljából. A találmány szerinti eljárással előállítható 3--karbamoiloximetil-cefalosporinok értékes anti­biotikumok, amelyek már kis koncentrációban hatásosak különféle Gram-pozitív és Gram-ne­gatív patogén mikroorganizmusok, mint Staphy­lococcus aureus, Streptococcus pyogenes, Pro­teus vulgaris, Escherichia coli és hasonlók el­len. Ezek az új cefalosporinok ezért igen jól al­kalmazhatók emberek és állatok fertőzéses meg­betegedéseinek gyógykezelésére. Felhasználhatók e termékek híg vizes oldatokban (100 mg/liter alatti koncentrációban) a gyógyszerészeti, orvo­si és fogászati műszerek és eszközök szenzitív mikroorganizmusoktól való mentesítésére, vala­mint a szenzitív mikroorganizmusoknak a mik­roorganizmus-jelegyekből való kiküszöbölésére is. A 3-karbamoiloximetil-cefalosporin-származé­kok antibiotikus hatása számottevően felülmúl­ja az ismert analóg, de a 3-helyzetben másfaj­ta aciloximetil- vagy egyéb helyettesítőt tartal­mazó cefalosporin-származékokét. Így például a találmány szerinti eljárással előállítható új 3--karbamoiioximetil-7-(2-tieniiacetamido)-cef-3--em-4-karbonsav EDso-értéke in vivo kísérlet­ben Staphylococcus aureus kórokozóval szemben 5 16 meg, Escherichia coli ellen 100 meg, P. múl­toddá ellen pedig 23 meg, míg az ismert analóg 3-hidroximetii-7-(2-tienilacetamido)-cef-3-em-4--karbonsav-acetát (Cephalothin) megfelelő ED50--értékei 25, 2000, illetőleg 31 emeg; vagyis a ta-10 lálmányunk szerinti új vegyület a különböző kórokozókkal szemben 50—100%-kal erősebb hatású. A karbamoiloximetil-cefalosporinoknak a ta­lálmány szerinti előállítási eljárását közelebbről 15 a következő példák szemléltetik. 1. példa 20 3-Karbamoüoximetil-7-(2-tienüacetamido)­-cef-3-em~4-karbonsav 0,2 g 3-hidroximetil-7-(2-tienilacetamido)-cef­-3-em-4-karbonsav-káliumsót 5 ml acetonitril-25 ben szuszpendálunk, a szuszpenziót 0°C hőmér­sékletre hűtjük le, és nitrogénlégkörben 0,15 ml klórszulfonil-izocianátot adunk hozzá. A reak­cióelegyet 70 percig keverjük, majd csökkentett nyomás alatt bepároljuk szárazra. A kapott ma-30 radékot 10 ml etilacetát és 10 ml 0,1 n foszfát­-pufferoldat elegyével felvesszük. A vizes réteg pH-értékét kb. 1,6-ra állítjuk, majd az elegyet szobahőmérsékleten 2,5 óra hosszat keverjük. A pH-értéket ezután vizes trikáliumfoszfát-oldat 35 hozzáadása útján kb. 8-ra állítjuk, maid a vi­zes fázist elkülönítjük. A szerves fázist 10 ml 8 pH-értékű foszfát-pufferoldattal extraháljuk. Ezt a kivonatot egyesítjük az elkülönített vizes fázissal, az elegy pH-értékét sósavval 2,;l-re ál-40 lítjuk, és etilacetáttal kétszer extraháljuk. Az etilacetátos kivonatokat egyesítjük, vízmentes nátriumszulfáttal szárítjuk, és csökkentett nyo­máson bepároljuk. 0,055 g maradékot kapunk, ezt éterrel mossuk, és így halványsárga szilárd 45 termék alakjában kapjuk a 3-karbamoiloxime­til-7-(2-tienilacetamido)-cef-3-em-4-karbonsavat. Hozam: 20—30%. A kapott termék infravörös abszorpciós szín­képének jellemző értékei: 5,66 (/?-laktám-karbo-50 nil-csoport), 7,5& (észter-karbonil-csoport), 5,86 (karbamát-karbonil-csoport) és 6,02 (amid-karbo­nil-csoport). A magmágneses rezonancia-színkép (Dg-dime­til-szulfoxidban) jellemző értékei: r 0,9 55 (—CO—Nfí—), 2.62, 3.0-5 (multiple«, 2-tienil-), 3,42 i(—O—CO—NH2), 4,312. (C-7-H), 4,88 (C-6-H), 5,2 (—<CH2—O—CO—NH2), 6,2 (2-tienil—CH 2 — 60 65 —CO—), 6,45 (S /) I» A kiindulóanyagként felhasználásra kerülő -i­-hidroximetil-7-(2-tienilacetamido)-cef-3-em-4--karbonsav-káliumsót 7-(2-tiemlacetamido)-cef-

Next

/
Oldalképek
Tartalom