165403. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 7-acilamido-3-karbamoiloximetil-CEF- 3-EM-4-karbonsav-származékok előállítására

165403 alosporánsav-nátriumsóból állítjuk elő, citrus­-aoetilészteráz enzimmel ismert módon (J. D. A. Jeffery, E. P. Abraham és A. A. F. Newton, Bio­chemical Journal, 81, 591, 1961) történő inkubá­lás útján. 2. példa 3-Karbamoilooámetü-7-metoxi-7-(2-tienil­acetamido)-cef-3-em-4-karbonsav 0,3 g 3-hidroximetil-7-metoxi-7-(2-tienilacet­amido)-cef-3-em-4-karbonsav-káliumsót 7,5 ml 0 "C hőmérsékletű acetonitrilben szuszpendálunk nitrogénlégkörben, és e szuszpenzióhoz 0,25 ml klórszulfonil-izocianátot adunk ugyanilyen kö­rülmények között. A kapott reakcióelegyet 1,5 óra hosszat keverjük, majd csökkentett nyomá­son bepároljuk szárazra. A maradékot 15 ml etilacetát és 10 ml 0,1 n foszfát-pufferoldat ele­gyével felvesszük. A vizes fázis pH-értékét kb. 1,6-re állítjuk, és az elegyet szobahőmérsékleten 3 óra hosszat keverjük. Ezután a vizes fázis pH-értékét vizes trikáliumfoszfát-oldattal kb. 8-ra állítjuk, a szerves oldószeres fázist elkülönít­jük, és 15 ml 8 pH-értékű foszfát-pufferoldattal újból extraháljuk. Az így kapott vizes fázisokat egyesítjük, sósav hozzáadásával 2,0 pH-értékre állítjuk és 10—10 ml etilacetáttal kétszer extra­háljuk. Az etilacetátos kivonatokat egyesítjük vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk, és csök­kentett nyomáson bepároljuk. Maradékként 3--karbamoiloximetil-7-metoxi-7-(2-tienilacetami­do)-cef-3-em-4-karbonsavat kapunk. Hozam: 50 —100 mg. A fenti példában leírt eljárás során felhasz­nálásra kerülő kiindulóanyagokat a megfelelő 3-acetoximetil-vegyületekből állítjuk elő, citrus­-acetilészteráz enzimmel történő inkubálás út­ján. A találmány szerinti eljárásban kiindulási anyagként szereplő 7-metoxi-7-aeilamido-cefalo­sporánsav-sók előállítási eljárását példaképpen a 3-lhidroximetil-7-metoxi-7-(2-tienilacetamido)­-cef-3-em-4^karbonsav-káliumsó esetében az alábbiakban ismertetjük közelebbről: A) 7~Amino~cefalosporánsav-benzhidrilészter 6,8 g (0,025 mól) 7-amino-cefalosporánsavat 300 ml peroxidmentes dioxánban szobahőmér­sékleten szuszpendálunk, és e szuszpenzióhoz keverés közben 4,3 g (0,022 mól) p-toluolszulfon­sav-monohidrátot adunk. A kapott tiszta oldatot vákuumban betöményítjük, majd dioxán hozzá­adásával újból bepároljuk, és ezt a műveletet még egyszer megismételjük Az így kapott maradékot 300 ml szobahőmér­sékletű dioxánban oldjuk, és ehhez az oldathoz cseppenként, 15 perc alatt hozzáadjuk 10 g (0,05 mól) difenil-diazometán 25 ml dioxánnal készí­tett oldatát. A kapott borszínű oldatot további 30 percig keverjük, majd a diazometán felesle­gének elbontása céljából 25 ml metanolt adunk hozzá. Az elegyet vákuumban beötményítjük, és a maradékot megosztjuk 10 g dikáliumhidro­génfoszfát hozzáadása útján 8,5 pH-értékre ál-5 lított 200 ml víz és 200 ml metilénklorid között. A szerves oldószeres fázist elkülönítjük, vízmen­tes nátriumszulfáttal szárítjuk és vákuumban bepároljuk; olajszerű maradékot kapunk. A fenti módon kapott olajszerű termékhez 100 10 ml étert adunk, és az elegyet 1 óra hosszat ke­verjük. A képződött csapadékot leszűrjük, éter­rel mossuk és állandó súlyig szárítjuk. Ily mó­don 4,7 g 7-amino-cefalosporánsav-benzhidril­észtert kapunk, amely 126—128°C-on olvad. 15 B) 7-Diazo-cefalosporánsav-benzhidrüészter 1,6 g nátriumnitrit, 30 ml víz és 40 ml meti-20 lénklorid elegyét 0 °C hőmérsékleten keverjük, és eközben hozzáadunk 880 mg (0,002 mól) 7--amina-cefalosporánsav-benzhidrilésztert, majd néhány perc alatt hozzáadjuk 760 mg (0,004 mól) p-toluolszulfonsav 5 ml vízzel készített ol-25 datát. Az elegyet 0 °C hőmérsékleten további 20 percig keverjük, majd a szerves oldószeres fá­zist elkülönítjük, 10 ml jeges vízzel egyszer mossuk, vízmentes nátriumszulfáttal 0 °C hő­mérsékleten szárítjuk, azután leszűrjük és szo-30 bahőmérsékleten vákuumban bepároljuk; mara­dékként 900 mg 7-diazo-cefalosporánsav-benz­hidrilésztert kapunk üvegszerű szilárd termék alakjában. Az infravörös abszorpciós színkép jellemző 35 értékei: 4,7 (diazo-csoport), 5,61 (/S-laktám-kar­bonil-csoport) mikron. A magmágneses rezonancia-színkép jellemző csúcsértéke: 79 (észter-karbonil-csoportok). 40 C) 7-Bróm-7-azido-cefalosporánsav­-benzhidrilészter 900 mg fenti módon kapott 7-diazo-eefalospo-45 ránsav-benzhidrilésztert 20 ml metilénklorid és 10 ml nitrometán elegyében oldunk és ehhez az oldathoz 0 °C és 10 °C közötti hőmérsékleten egyszerre hozzáadjuk a következőkben leírt mó­don elkészített ^H^NH . N3 -oldat teljes meny-50 nyiségét, majd ezt követően az ugyancsak a kö­vetkezőkben leírt módon előállított BrN3-oldatot, ezután 50 ml vizet adunk az elegyhez, majd az elegy pH-értékét szilárd nátriumhidrogénkarbo­nát hozzáadásával 8-ra állítjuk. *»5 A szerves oldószeres réteget elkülönítjük és 20—20 ml vízzel kétszer extraháljuk, azután Vízmentes nátriumszulfáttal szárítjuk, és vá­kuumban bepároljuk; 900 mg maradékot ka­punk. 60 A BrNa-oldat előállítása: 8 ml metilénkloridhoz 0 C C hőmérsékleten hozzáadunk 2,66 g (0,04 mól) nátriumazidot, majd 0,65 g (0,0042 mól) brómot. Az elegyet 6 °C hőmérsékleten keverjük, és eközben hozzácse-65 pegtetünk 2 ml tömény sósavat. Ezután az ele-

Next

/
Oldalképek
Tartalom