165394. lajstromszámú szabadalom • Berendezés folyamatváltozások spektrometriás vizsgálatára

MAGYAR. NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS A bejelentés napja: 1972. X. 19. (MA—2417) A közzététel napja: 1974. III. 28. 165394 Megjelent: 1978. VIII. 31. Nemzetközi osztályozás: G 01 j 3/28 Dr. Marék Nándor oki. vegyész, (60%), Szekeres László üzemmérnök. (40%), Szeged Berendezés folyamatváltozások spektrometriás vizsgálatára 1 A találmány tárgya gyorsan változó folyamatok anyagspektrumainák, tehát az időegység alatt igen nagy számú spektrum felvételére szolgáló berendezés. Valamely anyag állapotának egyik legfonto- 5 sabb jellemzője az abszorpciós spektruma, amely az illető anyag fényelnyelő képességének hullámhossz szerinti változását mutatja. Ennek meghatározása két mennyiségnek, a fényhullámhossznak és a fényintenzitásnak a mérésére ve- 10 zethető vissza. Az ismeretes módszerekkel és berendezésekkel a hullámhosszat általában 0,1— 1,0 nm, az intenzitást, illetve az extinkciót 0,5— 2,0% pontossággal lehet meghatározni. A regisztráló spektrofotométerek a látható tartó- IS mányba eső abszorpció-spektrumot 3—10 perc alatt veszik fel. Tudományos és gyakorlati szempontból is egyre jelentősebbé válik, hogy a kinetikus vizsgálatoknál (robbanások, gyors kémiai reakciók. 20 plazmafolyamatok , stb.) ne csak a kiindulási anyagoknak és a végtermékeknek a tulajdonságait ismerjük, hanem a közbenső termékekét is meg tudjuk határozni, vagyis a folyamat fokozatos változásait nyomon tudjuk követni. Cél- 25 szerűen az anyagokra jellemző spektrumokat, illetve ezeknek változásait mint fizikai jellemzőket mérhetjük. Azonban a gyors jelenségekről csak úgy nyerhetünk hasznos információkat, ha meg tudjuk növelni az időegységben felvett tek 30 jes abszorpció-spektrumok számát, vagyis ha a folyamat közben másodpercenként minél több spektrumot rögzítünk. A spektrum egyes pontjainak intenzitását a fényintenzitás-villamos jel átalakító kimenetén megjelenő villamos jel mérésével tudjuk meghatározni. Ha a vizsgált spektrumtartományt az időegységben többször szeretnénk végigmérni, az átalakítóval mindig újra és újra fel kell keresni a spektrum egyes pontjait, és meg kell határozni a fényerősséget. Ismeretes az úgynevezett gyorsfotométerek néhány típusa, amelyeknél ezt a feladatot úgy oldották meg, hogy a spektrumot mozgatták az átalakító rés- vagy pontszerű érzékelője előtt. Ezek működési alapelve az, hogy valamilyen mechanikával mozgatott bontóelemekkel, forgó vagy rezgő mozgást végző prizmákkal, vagy rácsokkal dolgozó monokromátor kilépő résén a spektrum periodikusan, hullámhossz szerinti bontásban jelenik meg. Ha alkalmas technikai megoldással felváltva érkezik a mérő- és a referencia-fénysugár a kilépő résnél elhelyezett kis időállandójú detektorra, például fotoelektronsokszorozóra és ennek a fotoáramát a bontóelem mozgási frekvenciájával szinkronizált oszcilloszkóp bemenetére vezetjük, akkor a képernyőn a mérő- és a referencia-fénysugár spektrális eloszlása vagy azok differenciája látható. Ilyen típusú gyorsfotométerek között példaképpen megemlíthetjük a Kontron-féle kétsu-165394