165243. lajstromszámú szabadalom • Hidrolitikus lebontással szemben fokozott ellenállóképességű mikropórusos poliuretán elasztomer

165243 8 Ezt az oldatot olymódon kevertük finoman elporított nátriumkloridba (az ülepítéses módszerrel meghatározott átlagos részecskeméret a 10-15 mikron tartományba esett), hogy a só és a polimer súlyaránya 1,6:1 legyen. A keverékhez ebben a szakaszban változó mennyiségű, mikroszkópos szem- 5 cseméretű szilicumdioxid port is adtunk. A keveréket alaposan elkevertük, vákuumban gáztalanítottuk, majd késsel likacsos ideiglenes hordozóra vittük fel) a VYON védjegyzett néven kereskedelmi forgalomba hozott zsugorított, nagyfajsúlyú polietilén lemez 10 "(szűrő minőség) tulajdonságait a 158*466 lajstromszámú francia szabadalmi leírás írja le. A hordozóra felvitt réteget ezután, a poliuretán koaguláltatása céljából 1 órára ( 30 C°-os vízbe merítettük. Az anyagot ezt követően eltávolítottuk a hordozóról és a 15 dimetilformamid lényegében teljes maradékának és a só lényegében teljes mennyiségének eltávolítása céljából (például legalább 1.000 milligram per m2 sókoncentrációig) 3 órára 60 C°-os nyugvó vízbe mentettük. Az anyagot ezután 1 órán át 100 C°-on 20 szárítottuk. Az alkalmazott sziliciumdioxid igen finomszemcsés volt. Számos anyagot használtunk, nevezetesen: a) Az Aerosil R.972 néven forgalomba hozott anyagról azt állítják, hogy átlagos szemcsemérete 20 25 mülimikron. A leírás szerint ez az anyag szilikonokkal hidrofóbizált mikronizált szihciumdioxid. Ugy vélik, hogy a szilikonok a szüiciumdioxid részecskék felületén adszorbeálva vannak vagy azokat a részecskék felületére felhordták.. Az anyag a leírás szerint 30 hidrofóbj nagy diszperzitásfoku koyasav por. A közlések szerint az anyagból 1 g 3 x 10 7

elsőrendű szemcsét tartalmaz és ennek megfelelően igen nagy felülettel rendelkezik. 1:1 arányú metüalkohol-víz elegyben készített 4 súly%-os diszperziója 3,6—4,0 35 PH"JÚ

Az Aerosil R.972 előállítását és tulajdonságait részletesen ismerteti Brunner és Schutte a Chemiker-Zeituns ÍChemische Apparatur 89 (1965) 437 - 440 lapjain megjelent közleménye, . amely megállapítja, 40 hogy ezt az anyagot olymódon állítják elő, hogy (szüanol csoportokkal rendelkező) sziliciumdioxidot fluidizált-ágyas reaktorban dimetfl-diklórszüánnal és vízgőzzel reagáltatnak (1,368,765 sz. francia szabadalmi leírás és DAS 1.163.784 sz. NSZK közzé- 45 tételi irat). A hivatkozott cikk azt is kijelenti, hogy a keletkezett hidrofób sziliciumdioxid szemcsék felületét Brunauer, Emmet és Teller nitrogén adszorpciós módszerével meghatározva, azok fajlagos felülete 120 ± 30 m2/g; a közlemény azt is ismerteti, 50 hogy a klórtartalom 0,04 ± 0,01%, ami arra utal, hogy a szüiciumdioxid savassága, legalábbis részben, a szüiciumdioxid szemcsék felületén diszpergált kismennyiségű maradék sósavnak tulajdonítható. b) c) és d) Felhasználtuk a Santocel 54 néven, 55 valamint az Aerosü A 200 és Aerosü A 300 néven forgalomba hozott anyagokat is. Ez anyagok mindegyike például valamüyen szüiciumhalogenid, így például szüicium tetraklorid magas hőmérsékleten végrehajtott hidrolízise útján kapott ömlesztett 60 szüiciumdioxid. Ezzel kapcsolatban utalunk péládul az Encyclopedia of Chemical Technology, Vol. 18 (második kiadás, 1969) 67. oldalán a „Sziliciumdioxid. (amorf) -ra vonatkozó részre, Wagner és Brunner az „Aerosü..."-lal foglalkozó, az Angew. 65 Chem. 72 (1960) 744-750 oldalain megjelent cikkére, valamint" John Wüey 1963-ban kiadott (kiadó Kuhn, Lamprey, Scheer) „Ultrafine Particles" (Ultrafinom szemcsék) című könyvének ;' 196—205 oldalain található, „A szüicium és az aluminium pirogén oxidjai,, cimű fejezetére. Valamely Aerosü 4%-os vizes diszperziójának pjj-ja jeüemző módon 3,8 körüli érték (1. Wagner és Brunner cikkének 747 oldalát), ezüstnitrátos titrálással meghatározott sósavtartalma pedig kisebb 0,025% HCl-nél. e) Egy másik alkalmas savanyú szüiciumdioxid a „Gasü 644 ,, néven ismert anyag, amely magnéziumszüikofiuoriddal átitatott, kb. 3—5 mikron szemcseméretű és (4%-os vizes szuszpenzióban mérve) kb. 2,2 PH_

Jú mikronizált szüikagél. Ügy hiszik, hogy ez az anyag 957.755 lajstromszámú NSZK szabadalomban leírt eljárás szerint készül. Valamennyi fent említett anyagot a polimer mennyiségére vonatkoztatva 0, 1, 3, 5 és 10 súly%-os koncentrációban alkalmaztuk. Gyorsított kezeléssel végzett vizsgálatok alapján azt állapítottuk meg, hogy valamennyi fenti anyag fokozza a mikropórusos termék hidrolizisállóságát. A vizsgálat abban állt, hogy a terméket autoklávban vízben forraltuk és összehasonlítottuk szakítószüárdságát a vizben nem forralt minta szakítószüárdságával. Azt is megáUapítottuk viszont, hogy e hatás kifejezettebb a 3%-os és 5%-os koncentrációk esetében, míg a 10%-os értékek nem voltak lényegesen jobbak a szüiciumdioxidot nem tartalmazó anyagénál. Kisebb mérvű, de érzékelhető javulást 5 észleltünk az 1%-os értéknél az Aerosü R.972 esetében. Ezért előnyösebb az 1—5%-közötti tartományba eső koncentráció értékek. Észleltük a kiindulási modulusz hasznos növekedését is, ugyanakkor a mikropórusos lemez egyéb tulajdonságaiban említésre méltó hátrányos hatás nem volt megfigyelhető. 2. példa A 751.421 sz. belga szabadalmi leírás példáit ismételtük meg, a fenti 1. példában említett szüiciumdioxid koncentrációk ; alkalmazásával. A sziliciumdioxidot csak az alap összetételében alkalmaztuk és abból a korom-pigmens mesterkeveréket kihagytuk. A legfelső bevonat összetételét változatlanul hagytuk. Az alap gyanta koncentrációja, sóaránva és adalék-tartalma ugyanaz volt, mint a fenti 1. példában A hidrolitikus bomlással szemben az eüenállás hasonló növekedését tapasztaltuk. Azt is megállapítottuk, hogy a savanyú szüiciumdioxidok a fent ismertetett koncentrációkban ugyancsak észrevehető mértékben növelik e poliuretánok, például az előbb említett szabadalmi bejelentésben vagy a korábban említett 1.294.450 sz. brit szabadalmi bejelentésben leírt módon előállított, szüárd, öntött filmjeinek hidrolizisállóságát. 3. példa A. Elasztomer poliuretán (kb. 1,1 belső viszkozitású) oldatát dimetüformamidban az 1. példában részletesen leírthoz hasonló módon készítjük el és azt (a poliuretán súlyára vonatkoztatva) 0, 1, 2 és 3% Aerosü R.972-vel keverjük. Mindegyik keveréket film alakjában öntjük ki, amelyből azután < elpárologtatjuk az oldószert. Ezután mérjük minden egyes film belső 4