165243. lajstromszámú szabadalom • Hidrolitikus lebontással szemben fokozott ellenállóképességű mikropórusos poliuretán elasztomer

g 165243 10 viszkozitását, majd a filmet 10 órán keresztül 100 C°-on 100% relatív nedvességtartalmú légkör hatásának tesszük ki és újra megmérjük belső viszkozitását, végül minden egyes filmre vonatkozóan számítjuk a végső belső viszkozitás és az eredeti belső viszkozitás arányát. A kapott hányadosok a követ- 5 kezők: 0% sziliciumdioxidnál 0,513; 1% sziliciumdioxidnál 0,683; 2% sziliciumdioxidnál 0,775; 3% sziliciumdioxidnál 0,763. B. A 3. A példát ismételjük meg, azonban azzal az eltéréssel, hogy az adalékok és ennek megfelelően az 10 eredmények az alábbi táblázat szerintiek: Adalék Belső viszkozitás arány nincs 0,537 15 1,5% PCD- 0,500 1,5% PCD, 1% Aerosil R. 972 0,824 1,5%PCD, 1% Santocel 54 0,767 Az ebben a példában használt „PCD" megegyezik 20 az 1. példában alkalmazott Stabaxol-lal. Ez az anyag kémiailag az I általános képletű triizopropilbenzol-polikarbodiimid (1. a 986.200 lajstromszámú angol szabadalmi leírás 1. példáját). A kereskedelmi forgalomban „Stabaxol PCD" néven (amely a rög- 25 képződés megakadályozására 2%-os mennyiségben hozzákevert szerves anyagot is tartalmaz) kapható, 1,05 fajsúlyú finom, világosbarna szemcsékből álló anyag kb. 50 C° fölött gyorsan kezd zsugorodni 70 C° fölötti hőmérsékleten gyantaszerű viszkozitású és 30 kb. 90 C° fölötti hőmérsékleten lassan folyik. Igen könnyen oldódik benzinben, benzolban, széntetrakloridban és etil acetátban és gyakorlatilag oldhatatlan etilalkoholban és vízben. 35 A keverékben a polikarbodiimid a poliuretán súlyára vonatkoztatott hányada általában 0,5%-tól az 5%-ig terjedő tartományba esik. A találmány oltalmi körébe tartozik azon foganatosítási' mód is, amelynél a PCD egy részét vagy 40 akár teljes mennyiségét is más karbodiimidekkel helyettesítjük, illetve ehelyett ilyeneket alkalmazunk. A hidrolízis elleni ismert stabilizálószerekre, állandósítószerekre találunk példákat a 986.200 lajstromszámú angol szabadalomban. Ez a szabadalom 45 különösen a legalább 500-as molekulasúlyú olyan polikarbodiimidek alkalmazását írja le, amelyek több mint három karbodiimidcsoportot tartalmaznak, így például olyan polikarbodiimidekét, amelyekben a monomer egység kétértékű szénhidrogéncsoporthoz 5Q kapcsolódó karbodiimid-csoport. Egy különösen alkalmas összetétel a sziliciumdioxidot polikarbodiimiddel és egy triklórmetiltioimiddel együtt tartalmazza. Karbodiimidek és különösen polikarbodiimidek 55 adagolása poliuretánokhoz azok hidrolizisállóságának növelése céljából, a szakmában jól ismert. Ilyen polikarbodiimid állandósítószer a „PCD" kereskedelmi néven kapható termék is. A kereskedelmi szakirodalomban azonban arról számoltak, be (B.F. 6Q Goodrich Chemical Co., Avon Lake, Ohio Uj Termék Fejlesztési Laboratóriumának 1965 március 31-i keltű, „Hydolitic Stability of Fungitrol 11 Protected Estane Compounds" (Fungitrol 11-el (N-triklórmetil- ftálimid-mely a kereskedelemben 80%-os tiszta- 55 ságban kapható-védett esztán-vegyületek hidrolizisállósága) című kiadványa - szerzője F.L. Pittenger, 3086-72 FLP-6-65 jelzésű téma), hogy a Fungitrol 11 (N- [triklórmetiltio] -ftálimid) bevitele PCD-tartalmú poliuretánban, az állandósított poliuretán hidrolizisállóságának csökkenését eredményezte. Ezért most meglepő módon azt találtuk, hogy a PCD—tartalmú poliuretán állandóságának növekedését érhetjük el, ha abba a N—(triklórmetiltio)ftálimidet olyan mennyiségben keverjük be, hogy a polikarbodiimid (—N=C=N—) karbodiimid-csoportjainak és az N-(triklórmetiltio) -ftálimid NSC^- csoportjainak mólaránya a kb. 4:1—15:1 tartományba, például a kb. 4:1—10:1 tartományba essék. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Hidrolitikus lebontással szemben ellenálló, különösen mikropórusos poliuretán elasztomer azzal jellemezve, hogy a poliuretán poliészter poliuretán, amely hidrolízis elleni állandósítószerként a poliuretán súlyára számított 0,5—5,0% karbodiimidet és további hidrolízis elleni állandósítószerként 1 millimikrontól 20 mikronig terjedő részecskenagyságú savanyú sziliciumoxidot tartalmaz, mely utóbbi mennyisége 0,1-8,0% a poliuretán súlyára számítva, pH-ja pedig 2 és 5 között van. (Elsőbbsége: 1970. december 9.) 2. Áz í. igénypont szerinti stabilizált elasztomerpolíuretán azzal jellemezve, hogy a sziliciumdioxidrészecskék pH-ja 3,5 alatt van. (Elsőbbsége: 1969. december 9.) 3. Az 1. vagy 2. igénypont, szerinti stabilizált poliuretán azzal jellemezve, hogy az karbodiimidként legalább 500-as molekulasúlyú, legalább három karbodiimid-csoportot tartalmazó polikarbodiimidet tartalmaz. (Elsőbbsége: 1970. április 28.). 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti stabilizált poliuretán azzal jellemezve, hogy az 1-5% sziliciumdioxidot tartalmaz, a poliuretán súlyára számítva. (Elsőbbsége: 1969. december 9.) 5. Az 1-4. (

igénypontok bármelyike szerinti stabilizált poliuretán azzal jellemezve, hogy abban a sziliciumdioxid-részecskék és a karbodiimid súlyaránya 0,5:1 és 7:1 között van.(Elsőbbsége: 1970. december 9.) 6. Az 1—5. igénypontok bármelyike szerinti stabilizált poliuretán azzal jellemezve, hogy a poliuretán 0,8—nál nagyobb belső viszkozitású hőrelágyuló poliészter poliuretán. (Elsőbbsége: 1970. december 9.) 7. Az 1—6. igénypontok bármelyike szerinti stabilizált poliuretán azzal jellemezve, hogy a savanyú sziliciumdioxid szilikonrészecskékkel bevont felületű hidrofób ömlesztett sziliciumdioxid. (Elsőbbsége: 1970. december 9.) 8. Az 1—7. igénypontok bármelyike szerinti stabilizált poliuretán azzal jellemezve, hogy egy dikarbonsav N—(triklórmetiltio)- vagy N— (diklórmetiltio)-imidjét tartalmazza, és a polikarbodiimid és a tioimid olyan arányban vannak jelen, hogy az —N—C—N— csoportok és az —NSC— csoportok mólaránya 4:1 - 15:1 (Elsőbbsége: 1970. december 9.) 9. A 8. igénypont szerinti stabilizált poliuretán, azzal jellemezve, hogy az N- (triklórmetiltio)ftálimidet tartalmaz.(Elsőbbsége: 1970. december 9.) 5