165184. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ketoximkarbamát-származékok előállítására és e vegyületeket hatóanyagként tartalmazó készítmény
16&184 11 12 szerben, 0 C "C és 150 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen 23 °C és 80 °C közötti hőmérsékleten és 1—10 atmoszféra nyomáson, előnyösen 1—3 atmoszféra nyomáson folytatjuk le. A reakciónyomást a reakció hőmérséklete, a koncentráció és az izocianát gőznyomása határozza meg. A reakcióhoz bármilyen közömbös szerves oldószer alkalmazható, mely az izocianáttal reagáló hidroxil-, amino- vagy más csoportot nem tartalmaz. Közömbös szerves oldószerek, az alifás és aromás szénhidrogének lehetnek, mint amilyenek a hexán, heptán, oktán, benzol, toluol, xilol; éterek, mint a dietiléter, dipropiléter, etil-propiléter; észterek, mint etilacetát, propionsavas-etilészter; ketonok, mint aceton, metiletilketon; és klórozott szénhidrogének, mint metilénklorid, perklóretilén és hasonlók. A reakciót előnyösen a reagensek súlyára számított 0,1—1,0% tercier amin, például trietilamin, N,N-dimetilanilin, vagy hasonló katalizátor jelenlétében folytatjuk le. Az izocianát és az oxim mólaránya 0,1 : 1 és 10 :1 mólarány között változhat. Az oxim teljes reagáltatásához ekvimoláris mennyiségű, vagy kis feleslegben alkalmazott izocianát elegendő. A reakció ideje néhány perc és több nap között változhat. A reakció lefolytatásához általában ' >•>—6 óra elegendő. A találmány szerinti vegyületek előállításának másik eljárása szerint az oximot foszgénnel, majd a kapott oxim-klórhangyasavas-észtert aminnal reagáltatjuk. Ezt a módszert a 2. és 3. reakcióegyenlet szemlélteti, melyben R,, R2 , R : t, R/,. Rr„ R(i, Ry és X jelentése megegyezik az előbbiekkel. Az eljárást a 2. és 3. reakcióegyenlet szerint két lépésben folytatjuk le. A 2. reakcióegyenlet szerinti eljárásban közömbös oldószerben, például dietiléterben oldott oximhoz lassan, közömbös oldószerben oldott foszgént adagolunk, sósavmegkötő tercier amin, például N.N-dimetilanilin jelenlétében. A reakciót —30 a C és 100 °C, előnyösen 0 °C és 50 °C közötti hőmérsékleten ve^ezzHk. A kanott reakcióelegyből az aminhidrokloridot szűréssel vagy vízzel történő mosással távolíthatjuk el, mielőtt a klórhangyasavészter közömbös szerves oldószeres oldatát a 3. reakcióegyenlet szerinti lépéshez felhasználjuk. A 3. reakcióegyenlet szerinti lépésben az amint amin-oldószer, például víz, jelenlétében adagoljuk a klórhangyasavészter oldatához —40 °C és 80 °C, előnyösen 0 "C és 40 °C közötti hőmérsékleten. A klórhangyasavészter teljes átalakításához az amin-vegyületet nagy mólfeleslegben is alkalmazhatjuk, mely egyrészről mint reagens, másrészről mint sósavmegkötő anyag szerepel. A reakció további változata szerint sósavmegkötő anyagként más tercier amin is használható. A reakcióelegyből az előző eljárások szerint előállított fol^ékonv v?^' c :zi"lí"~'l VarHiTítokat a szokásos módon nyerjük ki. így például a terméket az oldószer és az aminfelesleg, vagy az izocianát vákuumban történő ledesztillál ásával különítjük el. Bár a karbamát-származékokat igen tiszta formában kapjuk, amennyiben szükséges, ezek átkristályosítással, desztillációsai, abszorpciós kromatográfiával, vagy más ismert eljárásokkal tovább tisztíthatók. A találmány eljárásában alkalmazott ketoxim 5 intermedierek a jól ismert módszerekkel, vizes etanolban keton és hidroxilamin reakciójával állíthatók elő. Hidrokarbiloxi vagy tioketonokat savmegkötő szer, például nátrium-alkoxid jelenlétéhen halogénketon és merkaptán vagy alio kohol reakciójával kapjuk. Szulfinil- és szulfonil-csoporttal kapcsolt vegyületek a megfelelő szulfid-vegyület metaperjodáttal, illetőleg hidrogénperoxiddal végzett oxidációval állíthatók elő. 15 Bár a találmány szerinti vegyületek a növényekre, vagy más kezelendő anyagra hígítás nélkül is felhasználhatók, de amennyiben szükséges, a vegyületek rendszerint közömbös szilárd vagy folyékony, peszticid hatásnövelő 20 anyaggal keverve is alkalmazhatók. így például növényekre a vegyületek peszticid szerként vizes vagy szerves oldószeres diszperzió formájában permetezéssel is felhasználhatók. A megfelelő oldószer kiválasztását több tényező, mint az 25 aktív alkotórész koncentrációja, az oldószer illékonysága, oldószer ára, és a kezelendő anyag természete határozza meg. A találmány szerinti vegyületekre vivőanyagként alkalmazható oldószerek a szénhidrogének, 30 például a benzol, toluol, xilol, kerozén, DieseL-olaj, fűtőolaj, szénhidrogének és benzinek; ketonok, például az aceton, metiletilketon és ciklohexanon; klórozott szénhidrogének, például a triklóretilén, perklóretilén; észterek, például az 35 etilacetát, butilacetát, amilacetát; etilénglikol éterei, mint a dietilénglikol monometil és monoalkil éterei, propilánglikol monoetil étere; alkoholok, mint etanol, izopropanol, pentanol és hasonlók. 40 A találmány szerinti vegyületek a növényekre és más anyagokra közömbös szilárd segédanyaggal vagy hordozóanyagokkal együtt is alkalmazhatók, mint amilyenek a talkum, pirofillit, attapulgit, kréta, diatomaföld, kaolin, bentonit, más 45 szilikátok, szilíciumoxid, mész, kalciumkarbonát, szerves hordozóanyagok, mint dióhéjliszt, faliszt, őrölt kukoricacsutka és hasonlók. A peszticid készítményekben gyakran szükséges felületaktív anyag alkalmazása is. Szilárd 50 vagy folyékony készítményekben egyaránt felhasználhatók anionos, kationos vagy nemionps felületaktív anyagok. Ilyen felületaktív anyagok például az alkilszulfonátok, alkilarilszulfonátok, alkilszulfátok, alkilamidszulfonátok, alkilaril-55 -políéter-alkoholok, polihidrált alkoholok zsírsavészterei, ezen észterek etilénoxid-addíeiós termékei; hosszú láncú merkaptánok etilénoxid-addíciós termékei; 12—18 szénatomszámú alikilbenzolszulfonsav nátrium-sója: alku fenolok 60 etilénoxid-addíeiós termékei, mint a 10 mól etilénoxiddal kondenzált fenol; cetilpiridinium-klorid; sztearin- és olajsav-nátriumszappan. Szilárd és folyékony készítmények a szokásos módszerekkel állíthatók elő. Finom eloszlású ak-65 tív alkotórészt finom eloszlású szilárd vivő-
