165173. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cink kinyerésére ferritekből
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS A bejelentés napja: 1971. XI. 12. (AU—255) Spanyolországi elsőbbsége: 1970. XI. 14. (385 575) Közzététel napja: 1974. II. 28. Megjelent: 1976. IV. 30. 165173 Nemzetközi osztályozás: C 22 b 19/22 Feltalálók: Dr. SITGES Francisco Javier vegyészmérnök, FERNANDEZ Vicente Arregui vegyészmérnök, Salinas, Spanyolország Tulajdonos: ASTURIANA DE ZINC S. A., San Juan de Nieva, Oviedo, Spanyolország Eljárás cink kinyerésére ferritekből A találmány tárgya eljárás ferritekben előforduló cink kinyerésére. Ismeretes, hogy az elektrolitikus cink előállításának legfontosabb kiindulási terméke az olyan pörkölt érc, amelyet cink-szulfid-koncentrátumok pörkölésekor kapnak. Az is ismeretes, hogy a cink elektrolitikus előállítására használt szokásos eljárásban a cink-oxidot, amelyet a cink-szulfidok pörkölésekor kapnak, kénsav vizes oldatában oldják. A kapott cink-szulfát-oldatot megtisztítják, majd a cink kinyerése céljából elektrolizálják, amikor az elektrolízis közben felszabaduló oxigén a kénsavat regenerálja, amelyet azután további cink-oxid oldására használnak. Ez a sav, amelyet „használt elektrolif-nak" neveznek, 150—200 g H2SO4/I koncentrációjú. A cink mellett egyéb fémeket, így rezet, kadmiumot, ólmot és vasat tartalmazó cink-szulfid-koneentrátumok pörkölése közben a vas a többi fémmel ferrit-vegyületek képzése mellett megkötődik; e ferritek valószínűleg MeO . Feo03 képletűek, ahol Me egyike a felsorolt fémeknek. A cink-ferritek (ZnO . Fe2 0 3 ) a cink-oxid kilúgozására használt vizes kénsavban oldhatatlanok, ha a cinkelőállító üzemekben általánosan felhasznált körülmények uralkodnak. Minél na<?yobb a vas koncentrációja a koncentrált ásvánvban, annál több cink megy át a pörköléskor oldhatatlan alakba. Ennek következményeként a kilúgozáskor 18—20% cinket tartalmazó maradékot nyer-10 15 20 25 30 nek, amelyben a cink nagyobb része ferritek alakjában, a többi pedig mint nem pörkölődött cink-szulfid van jelen. A cink-ferritek mellett még egyéb fém-ferritek is jelen vannak, amelyek a kilúgozáskor nem mentek oldatba. A cinknek ezekből a maradékokból való kinyerésére különböző eljárásokat javasoltak. Az egyik szerint a maradékot tömény kénsavval pörkölik a ferritek elbontása és a cinkek könnyen oldható cink-szulfáttá való átalakítása céljából. 200—250 °C-on „használt savval" autoklávokban is lehet kilúgozást végezni és az oxidációs-redukciós viszonyokat adalékanyagok felhasználásával változtatni. A kilúgozást mérsékelt hőmérsékleteken is lehet végezni „használt savval", amikor is a ferritek elbomlását vasforgács felhasználásával könnyítik meg. Ezt követően dekantálnak, szűrnek és mosnak. Ezek közül az eljárások közül egyik sem vált be a gyakorlatban, mert a munkamód bonyolult és a berendezések költségesek, ami az ipari felhasználást megakadályozhatja. így a javasolt módszerek közül egvesek még a kísérleti stádiumon sem jutottak túl. A szintereit szulfidérc megfelelő anyag, amelyből a cinket termikus eljárással ki lehet nyerni. Nem ez az eset azonban, amikor a cinket elekt-' rolitikusan kell kinyerni, jóllehet a szintereit anyagban levő cink észrevehető mértékben oldható. Az utóbbi esetben a nehézség abban rej-165173
