165158. lajstromszámú szabadalom • Eljárás /1-/p-klór-benzoil/-2-metil-5-metoxi-indol-3-il/-acetoxi-ecetsav és e vegyületet hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására - gyulladásgátló

3 13,8%, a karragenin-ödéma-gátlása pedig 42% volt. Ezeket a kísérleti eredményeket is igazoltuk statisztikailag is. További kísérleteink során kimutattuk, hogy a Freud-féle adjuvánssal (vö. például E. M. Glenn és J. Grey, Am. J. Vet. Res. 26, 1180-1193, 1965) patkányon kiváltott artritisz esetében az (I) képletű vegyület ugyancsak igen erős gyulladásgátló hatást mutat. Ez a hatás mind az injekció helyén fellépő primer gyulladással, mint pedig a körülbelül 14 nap múlva mutatkozó általános gyulladás-tünetekkel szemben határozottan fellép. Az (I) képletű vegyület esetében a gyulladásgátló hatás orális beadás esetén, napi 3,5 mg/kg adagban igen határozottan erősebb, mint az ismert l-(p-klór-benzoil)-2-metil-5-metoxi-indol-3-il-ecetsav ekvimolekuláris, 3 mg/kg adagja esetében. A továbbiakban a Mizushima-kísérletben is kimutattuk az új (I) képletű vegyületnek az ismert 1-(p-klór-benzoil)-2-metil-5-metoxi-indol-3-il-ecetsawal szembeni erősebb hatását. Ismeretes, hogy a Mizushima-kísérletben az erős gyulladásgátló hatóanyagok a fehérje-zavarosodást antiflogisztikus hatásukkal egyenes arányban gátolják (vö. Arch. int. Pharmacodyn. 149, 1, 1964; 157, 115, 1965). Az (I) képletű vegyület nátriumsója esetében az ED50 -érték 0,07 mg/ml volt, ami azt jelenti, hogy ilyen koncentráció esetében e vegyület 50%-kal gátolta a Mizushima-kísérletben a fehérje-zavarosodást. Az egyidejűleg végzett kémiai analízis azt mutatta, hogy ez a védőhatás kizárólag magának az (I) képletű vegyületnek tulajdonítható. Ezzel szemben az ismert l-(klór-benzoil)-2-metil-5-metoxi-indol-3-il-ecetsav esetében ugyanilyen hatás elérésére 0,13 mg/ml koncentráció volt szükséges. A nem-szteroid jellegű, gyulladásgátló hatású anyagok hatásosságának meghatározására jellemző továbbá a D. A. Gerber, N. Cohen és R. Giustra (vö. Biochem. Pharmacol. 16, 115,1967) által leírt és a natív fehérje fizikai-kémiai viselkedésének befolyásolásán alapuló kísérlet, amelynek során például a szérumban jelenlevő szulfhidril-csoportok 2,2'-dinitro-5,5-ditio-dibenzoesawal való reakciója sebességének megváltozását mérik. 0,5—3 millimól/liter koncentráció-tartományban az (I) képletű vegyület az említett reakció sebességének 105—335%-os megnövekedését idézi elő, míg az ismert l-(p-klór-benzoil)-2-metil-5-metoxiindol-3-il-ecetsav a megfelelő koncentrációkban 39—272%-os reakciósebesség-növekedést okoz. Minthogy a Gerber és munkatársai idézett közleménye szerint az említett reakciósebesség %-os megnövekedése egyenesen arányos a vegyület antiflogisztikus hatásosságával, az említett in vivo kísérlet eredményei alapján szintén az (I) képletű vegyületnek az említett ismert hatóanyaghoz képest számottevően erősebb hatására kell következtetni; ez különösen az említett koncentráció-tartományok alsó határa közelébe eső koncentrációk esetében fontos, minthogy ezek közelítik meg legjobban a gyógyászatilag elérhető koncentrációkat. Ebben a kísérletben is kimutatható volt, hogy a hatás magának a szabad (I) képletű vegyületnek tulajdonítható. A gyógyászati hatóanyagok hatásosságának további érdekes kritériuma a fehérjéhez való kötődő képesség. Ismeretes, hogy a hatóanyagok a szérumban 55158 4 részben fehérjéhez kötött alakban vannak jelen és a hatóanyagnak csupán a fehérjéhez nem kötött része idézi elő a biológiai hatást. Az (I) képletű új vegyülettel és az ismert l-(p-klór-benzoil)-2-metil-5-5 metoxi-indol-3-il-ecetsawal az ultracentrifugálási módszerrel (vö. többek között H. Bütther és F. Portwich, Arzneimittelforshung, 11, 1133, 1961; vagy W. Schotan, Arzneimittelorshung, 15, 1933, 1965) végzett összehasonlító fehérje-kötési kísérletek 10 azt mutatták, hogy az új (I) képletű hatóanyag a szérumban nagyobb koncentrációban van fehérjéhez nem kötött alakban, mint az ismert l-(p-klór-benzoil)-2-metil-5-metoxi-indol-3-il-ecetsav. A különbség humán albuminnal végzett kísérletekben körülbelül 15 60% volt, ami azt jelenti, hogy ugyanolyan fehérjekoncentráció és ekvivalens hatóanyag-koncentráció esetében az új (I) képletű vegyület esetében a fehérjéhez nem kötött rész körülbelül 60%-kal nagyobb, mint az említett ismert hatóanyag esetében. 20 Az ismert l-(p-klór-benzoü)-2-metil-5-metoxi-indol-3-il-ecetsav esetében kapott kísérleti értékek összhangban állnak az irodalomban leírt ilyen értékekkel (vö.: E. Hvidberg és munkatársai, Eur. J. clin. Pharmacol. 4, 119, 1972). így tehát e kísérlet alapján 25 is az új (I) képletű vegyület nagyobb hatásossága várható, ami azt jelenti, hogy ezt a vegyületet kisebb adagolásban kell alkalmazni az említett ismert hatóanyaghoz képest; ez természetesen toxikológiai szempontból is előnyös lehet. 30 A kutyákon végzett kísérletek azt mutatták, hogy az új (I) képletű hatóanyag orális beadás esetén jól felszívódik a szervezetben és a hatóanyag változatlan molekula alakjában több órával a beadás után is kimutatható a szervezetben. 35 Az új (I) képletű vegyület és az ismert l-(p-klórbenzoil)-2-metil-5-metoxi-indol-3-il-ecetsav toxikussági értékei (LDso ) a következők: Az (I) képletű vegyület egyszeri orális beadás esetén, egéren 55,5 mg/kg, patkányon, nátriumsó 40 alakjában 38,9 mg/kg LDso -értéket mutat. Az ismert l-(p-klór-benzoil>2-metil-5-metoxi-indol-3-il-ecetsav esetében a megfelelő értékek 18,4 mg/kg illetőleg 24,5 mg/kg. így tehát az (I) képletű új vegyület kisebb toxikusság mellett számottevően erősebb gyul-45 ladásgátló hatású, mint az említett ismert hatóanyag, ami azt jelenti, hogy gyógyászati alkalmazásban a terápiás szélesség lényegesen nagyobb. Az (I) képletű új vegyületet a találmány értelmében oly módon állíthatjuk elő, hogy az (I) képletű 50 vegyület benzilészterét önmagában ismert módon, hidrolízissel hasítjuk. Ezt a hasítási reakciót előnyösen katalizátor jelenlétében történő hidrogénezéssel folytatjuk le. Katalizátorként különösen a periódusos rendszer VIII csoportjába tartozó fémek, például 55 finoman elosztott platina alkalmazható. A hidrogénezéssel lefolytatott hasítás célszerűen valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószerben történik. A hidrogénezés szobahőmérsékleten vagy gyengén felemelt hőmérsékleten folytatható le. 60 Az (I) képletű vegyület benzilészterét különböző módszerekkel állíthatjuk elő. így például oly módon, járhatunk el, hogy a) a 4-metoxi-fenilhidrazint vagy ennek valamely sóját Fischer módszere szerint levulinoiloxi-ecetsav- ben-65 zilészterrel kondenzáljuk, majd a kapott (5-met-2