165061. lajstromszámú szabadalom • Elpárologtató rendszerű hűtőtorony,fóliaszerű, legalább megközelítőleg függőleges csőelemekből kiképzett hűtőszerkezettel
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Szolgálati találmány Bejelentés napja: 1972. XI. 14. IA-672 A közzététel napja: 1974. 1.28. Megjelent: 1975. XI. 30. 165061 Nemzetközi osztályozás: F 28 c 1/00 Feltalálók: GÁL Dénes oki. gépészmérnök PLAGÄNYI Attila oki. gépészmérnök ZATHURECZKY Árpád oki. gépészmérnök Budapest Tulajdonos: Ipari Épülettervező Vállalat, Budapest Elpárologtató rendszerű hűtőtorony, fóliaszerű, legalább megközelítőleg függőleges csőelemekből kiképzett hűtőszerkezettel 1 2 A találmány elpárologtató rendszerű hűtőtorony fóliaszerű, legalább megközelítőleg függőleges csőelemekből, ahol a csőelemek héjszerkezetű térrácsot alkotnak. Ismeretesek hűtőtornyok, ahol a nedves hőcsere céljából csövekből kiképzett hűtőfelületeket alkalmaznak mint hűtőszerkezetet. Az egyik ismert megoldás esetén függőleges tengellyel beépített függőleges csőkötegeket használnak. Másik ismert megoldásnál az ún. Worthington-féle konstrukciónál, lemezszerkezetből csőfelületté hajlított elemekből állítják elő a hűtőszerkezetet. Mindkét említett megoldás, valamint az egyéb hasonló ismert megoldások esetén függőleges tengelyű rendezett csöveket építenek be. A csövekből kiképzett szerkezetek — tekintettel az összefüggő belső cső terére — kimondottan ellenáramlású rendszert képeznek és így nem biztosítható a hőcserében résztvevő levegő és folyadék ill. víz és levegő keresztirányú mozgása és keveredése. A viszonylag hosszú csövekből kiképzett szerkezet hátránya továbbá, hogy a hőcserében résztvevő víz szinte kizárólag csak a csövek belső oldalán képez filmet, ami a filmképző felület rossz hatásfokú kihasználását jelenti. Tekintettel arra, hogy az összefüggő csövekbe belépő víz a szomszédos csőbe áramló vízzel keveredni nem tud, csak rendkívül finomságú vízosztórendszer tudná biztosítani az abszolút egyenletes alapterületi terhelést, ami gyakorlatilag az ismert hűtőtornyoknál nem megoldható és így a hűtési hatás is károsodást szenved. A beépített anyag illetve felületmennyiség megközelítőleg csak 50%-ban van felhasználva arra, hogy az elpárologtató vízhűtés részére rajta vízfilm alakuljon ki. A hengerfelületek hegyesszögű metsződésével ki-5 alakult élek mentén fellépő kapilláris hatás a felületi feszültség miatt a csövek külső oldalán képződő hézagokba lecsorgó víz gyakorlatilag levegővel nem érintkezik és így az elpárologtató hűtésben nem vesz részt. A hűtésben részt nem vevő víz a hűtőszerkezet-10 bői kikerülve magasabb hőmérsékleten keveredik a már lehűtött vízzel, erősen rontva ezáltal a hűtés hatásfokát. Ha egy csőelem a vízelosztás fogyatékossága miatt nem kerül nedvesítésre az végig szárazon marad és az 15 átáramló levegő az elpárologtatás illetve hűtés szempontjából hatástalan. A hosszú cső üzemszerű szennyeződése ugyancsak a teljes csőelemnek az, elpárologtató hűtésből való kiesését eredményezi. A lemezfelületekből hajlított csőszerű felületekből 20 kiképzett hűtőszerkezetek esetén is a már említett hiányosságok ill. hátrányok lépnek fel. A többszörösen osztott felületeken nem biztosított az állandó vízfilm kialakulása. Az ismert csöves hűtőszerkezetek tehát nem tud-25 ják kihasználni a teljes anyagfelületet a vízfilm kiképzésére és beépítésükből kifolyólag nem biztosított minden felület levegővel való érintkeztetése. A kimondottan ellenáram révén szennyeződésre bekövetkező felület kiesés igen gyakori. A hűtőfelületek 30 beépítése költséges és külön tartószerkezetet igényel. 165061 1
