165002. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a fluorantén bisz-bázisos ketonjainak az előállítására
3 165002 4 lehetnek. Az A gyökkel ábrázolt alkilén-csoportok képviselőiként példaképpen a következő csoportokat említhetjük; metilén-, 1,2-etilén-, 1,3-propilén 1,4-butilén csoportokat. Az (a) általános képletű csoportok mindegyike a (II) általános képletű vegyületekben szekunder vagy tercier amino-csoport lehet. Az R1 és R 2 gyökök 1—4 szénatomos alkil-csoportot jelentenek. Olyan rövidszénláncú -alkil-soportok, amelyek a (II) általános képletű vegyületekben az R 1 és R 2 gyököket egyaránt képviselhetik, például a következő gyökök lehetnek: metil-, etil-, n-propil-, izopropil-, n-butil-, szekunder-butil- gyökök és hasonló csoportok. A (b) általános képletű csoportok mindegyike a (III) általános képletű vegyületben valamely egy-gyűrűs heterociklusos csoport lehet, amely általában egyenértékű gyógyszerészeti értelemben di(rövidszénláncú)-alkilamino-csoportokkal, de lehet ezenkívül helyettesített egy-gyűrűs heterociklusos csoport is. A heterociklusos csoportok a (III) általános képletű vegyületekben 5-, vagy 6-tagu tyűrűk lehetnek, n értéke 4, vagy 5. Az R3 csoport lehet hidrogénatom, 1—4 szénatomos egyenes vagy elágazóláncú alkil-csoport vagy fenilcsoport és a heterociklusos gyűrű 4-helyezetű szénatomjához kapcsolódhat. A (b) általános képletű heterociklusos csoport példáiként a piperidino-, pirrolidino-, 4-metilpiperidino-, 4-terc-butilpiperidino-, 4-fenil-piperidino-csoportok és hasonló gyökök említhetők. A találmány szerinti eljárással előállított (I) általános képlettel ábrázolt alapvegyületek példáiként a következő vegyületeket soroljuk fel: 4,8-bisz (4-dietilamino- butiril)- fluorantén 4,8-bisz (4-morfolino- butiril)- fluorantén 4,8-bisz [4-(4-metilpiperidino)-butiril]- fluorantén 4,8-bisz (piperidino-acetil) -fluorantén 4,8-bisz (piperidino- propionil)-fluorajitén 4,8-bisz [5-(l,2,3,6-tetrahidro-l- piridil)- valeril]-fluorantén 4,8-bisz [5-(azabiciklo [3.2.2]nonan- 3-il-valerilj-fluorantén 4,8-bisz [4-{4-fenüipiperidino)- butiril]-fluorantén 4,8-bisz [4-(N-metilpiperazino)- butiril]- fluorantén és hasonló vegyületek. A találmány szerinti alapvegyületek gyógyszerészetileg elfogadható savaddiciós sói a megfelelő szervetlen vagy szerves savakkal alkotott sók. Alkalmas szervetlen savak példáiként a hidrogénklorid, hidrogénbromid, kénsav vagy foszforsav és hasonló savak jönnek számításba. Alkalmas szerves savak például a következők lehetnek: mindenekelőtt karbonsavak, mint ecetsav, propionsav, glikolsav, tejsav, piroszőlősav, maionsav, borostyánkősav, fumársav, maleinsav, borkősav, citromsav, aszkorbinsav, almasav, hidroximaleinsav, benzoesav, hidroxibenzoesav, fenilecetsav, fahéjsav, szalicilsav, 2-fenoxibenzoesav és hasonló savak, továbbá szulfonsavak, mint metánszulfonsav, 2-hidroxi-etánszulfonsav és egyéb ilyen savak. Monovagy di-sók képezhetők; a sók hidratálva is lehetnek vagy lényegében vízmentesek. A találmány szerinti eljárás útján előállított vegyületek elsősorban állatoknak, így melegvérű állatoknak, különösen emlősöknek adhatók be különböző vírusos fertőzések megakadályozása végett. A fertőzések kórokozói: pikornavírusok, például encefalomiokarditisz- víruscsoport influenzavírusok, például Influenza A2 (Jap/305); arbovirusok, például Semhki Forest; herpesz-vírus csoport, például herpes simplex; és a poxvírusok, például Vaccina IHD. 5 Amennyiben a vegyületeket a betegség megelőzésére a fertőzés előtt adjuk be az állatoknak, előnyös, ha az adagolást az állatnak a patogén vírussal való fertőzése előtt 0—96 órával előbb végezzük. Ha a vegyületeket gyogykezelésszerűen a fertőzés megakadályozása végett 10 adagoljuk, az az előnyös, ha a beadást a patogén vírussal történő fertőzés után körülbelül egy vagy két nappal végezzük. A beadott mennyiség függ attól, hogy a találmány szerinti vegyületet kezelés vagy megelőzés végett 15 adagoljuk, függ továbbá a vírustól, az állatfajtától, az állat korától, egészségi állapotától, súlyától, a fertőzés mértékétől, az esetleg párhuzamosan folyó más kezeléstől, a kezelés gyakoriságától« és a kívánt hatás természetétől. A beadott ható anyagmennyiségek 2Q például a következő nagyságúak lehetnek: intravénás adagolásnál körülbelül 0,1—10 mg/kg; intraperitoneális beadás esetében körülbelül 0,1-50 mg/kg; szubkután beadásnál körülbelül 0,1—250 mg/kg; orális adagolás esetén 0,1-500 mg/kg, de előnyösen 25 1—250 mg/kg; orron keresztül történő beadásnál, illetve becsepegtetésnél 0,1-10 mg/kg; aeroszolként alkalmazva körülbelül 0,1-10 mg/kg;, az állat testsúlyára számítva. A találmány szerinti vegyületek valamely hagyo-3Q mányos, nem toxikus gyógyszerészeti vivőanyagban feloldva vagv szuszpendálva orálisan, topikálisan, szájüregben vagy parenterálisan adhatók be. A találmány szerinti eljárás egyik változatát az A) reakcióvázlat szemlélteti: ,r tbbeii a reakcióban szereplő vegyületek képleteiben A és Y jelentése megegyezik az előzőekben megadottakkal és Hal klór-, bróm- vagy jódatomot képvisel. Az (I) -el jelölt általános képletű bisz-(halogén-40 alkanoil)- fluorantén-származékok, fluorantén Friedel-Crafts módszer szerint történő acilezésével állíthatók elő. A használható acilezőszerek példáiként a következő vegyületek említhetők: klóraceiilklond, brómacetilbromid, 3-klórpropionilklorid, 4-klór-45 butirilklorid, 5-klórvalerilklorid, 5-klór- 4-metilvalerilklorid, 5-klór-3-metilvalerilklorid és hasonló vegyületek. Az acilezési reakció különböző oldószerekben és valamely Lewis-sav katalizátor jelenlétében végezhető. en A hőmérséklet és a reakció időtartama a legkedvezőbb körülmények elérése céljából változtatható. Egy előnyös kivitelezés abban áll, hogy egy egyenértéksúlynyi fluorantént 2,5 egyenértéksúlynyi acilezőszerrel kezelünk metilénklorid oldószerben, amelyet 55 aluminiumklorid adagokban való hozzáadása követ. A reakcióhőmérsékletet nulla C° alatt tartjuk és a reakcióelegyet folytonosan keverjük. Az adagolás befejezése után a hőmérsékletet 25-40 Cc -ig emeljük és a reakcióelegyet ezen a hőmérsékleten tartjuk 60 12-36 óra hosszáig. A reakcióelegyet a szokásos módon úgy dolgozzuk fel, hogy a komplexet jeges viz és sósav keverékével elbontjuk. A keletkezett terméket metilénkloridból, kloroformból vagy hasonló oldószerekből átkristályosítjuk. Az eljárás g5 úgy változtatható, hogy megcseréljük az acilezőszer és a Lewis-sav adagolását, vagy felcseréljük az aromás szénhidrogén és a Lewis-sav hozzáadásának a
