164988. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egy új atibiotikum előállítására

164988 nak, általában mutációra hajlamosak, tekintet nélkül arra, hogy a mutáció természetes úton vagy mesterségesen, pl. röntgen sugarakkal, ultraibolya sugarakkal, vagy mutációs hatású vegyületekkel, ilyen pl. nitrogénmustár, nitrozoguanidin, vagy nehéz fémek sói, jött-e létre. A mutánsok és ezek vad típusú törzsei közül bármelyik alkalmazható a jelen találmány eljárásában, valamint a T-24 146 antibiotikum előállítására. A találmány szerint a T-24 146 antibiotikumot képező Streptomyces viridochromogenes No. T-24 146 törzset vagy ennek mutánsait asszimilálható szénforráson, nitrogénfonáson és egyéb táptalajon tenyésztjük. A táptalaj folyadék vagy szilárd halmazállapotú lehet, azonban folyékony táptalaj alkalmasabb. Szénforrásként használhatunk glukózt, xilózt, galaktózt, szacharózt, glicerint, inozitot, mannitot, dextrint, keményítőt, stb. Nitrogénlorrásként pep­tont, szójabab port, kukoricalekvárt, húsextraktumot, rízskorpát, búza korpát, karbamidot, ammónium sókat és egyéb szervetlen vagy szerves nitrogéntartal­mú vegyületeket használunk. Egyéb anyagokat, mint szervetlen sókat, ilyen pl. a nátriumklorid, foszforsav sók, kalciumsók, cink sók, mangánsók, vassók és más fémsókat is bevihetünk a táptalajba. Továbbá, ha kívánatos, a táptalajba belevegyíthetünk állati, növényi, vagy ásványi olajokat, habzásgátló szerként. A T-24 146 tenyészetet alkotó törzseket a tápoldatot tartalmazó táptalajban felületi módszerrel kezelhetjük, azonban előnyösebben a süllyesztett eljárást alkalmazhatjuk, levegőztetés közben, folyé­kony közeget használva. Ha a Streptomyces viridochromogenes T—24 146-ót használjuk a T—24 146 képző törzsként, akkor a tenyésztés időtartama előnyösen 2-5 nap lehet. A táptalaj pH-ját 5-9 között tartjuk, azonban előnyösen semleges körül, a kultúra hőmérséklete 20 és 45 °C között lehet, előnyösen pedig kb. 24-37°C lehet. Az előállított fermentléből és a micéliumból a T-24 146 antibiotikum kinyerése céljából bármilyen hagyományos módszert alkalmazhatunk, mely a mikroorganizmusok metabohtjainak elválasztására és kinyerésére alkalmas. A T-24 146 antibiotikum gyengén savas lipofil anyag, kinyerését ezen tulajdonsága előnyeinek különböző módon való kihasználásával érhettük -i Ezek a módszerek magukba foglalják, az antibiotikum és a szennyezések oldhatóságában lévő különbség kihasználását, az adszorpciós affinitás közti különbség kihasználását, az oldószerből való kisózást, a különböző oldószerek közti megoszlási koefficiens­ben mutatkozó különbség kihasználását. Ezeket a módszereket alkalmazhatjuk önmagukban vagy megfelelő kombinációkban Ül. ismétlődően. Az előállított T-24 146 antibiotikumot a fermentlé folyékony része és a micélium tartalmazza. A fermentleben az antibiotikum aránya növekszik a fermentlé pH értékének növelésekor, ezzel ellentét­ben a fermentlé pH értékének csökkenésekor a micéliumban lévő antibiotikum aránya növekszik. A fermentleben és a micéliumban felhalmozódott antibiotikum kinyerése a következő módszerek bármelyikével előnyösen megvalósítható: 1) az egész fermentlét beleértve a micéliumot is semleges vagy enyhén savas körülmények között vízben oldhatatlan szerves oldószerrel extraháljuk (a pH - 1-7 közötti, előnyösen pedig 2-5 lehet); 2) először a micéliumot semleges vagy enyhén savas körülmények között eltávolítjuk és ezután 5 a) a kapott fermentlét vízben oldhatatlan szerves oldószerrel az előzőhöz hasonló körülmények közt extraháljuk, vagy b) 10 az ílymódon kapott micéliumot vízoldható vagy vízben oldhatatlan szerves oldószerrel savas vagy semleges körülmények között (pH - 1-7, előnyösen 2-5 pH között) extraháljuk; 3) először a micéliumot savas körülmények között 15 elválasztjuk (1-7 pH-nál, előnyösen 2-5 pH érték között) és az ilymódon kapott micéliumot vízben oldható vagy oldhatatlan szerves oldószerrel az előzőhöz hasonló savas körülmények közt extrahál­juk, majd az extrahált folyadékot csökkentett 20 nyomáson betöményítjük és végül a kapott terméket egy vízben oldhatatlan oldószerrel extraháljuk. A fenti extrakciónál vízben oldhatatlan szerves oldószerként használhatunk: zsírsavésztereket, mint etilacetátot, butilacetátot; 25 étereket, mint dietilétert; halogénezett szénhidrogéneket, mint kloroformot, diklórmetánt; aromás szénhidrogéneket, mint benzolt, toluolt; alkoholokat, mint butanolt; 30 ketonokat, mint metil-izobutilketont, továbbá használhatunk vízoldható szerves oldószer­ként ketonokat, mint acetont, alkoholokat, mint metanolt és etanolt. 35 A fenti módszerek bármelyikével kapott extrahált folyadékot híg savval, mint amilyen pl. a híg sósav, híg kénsav, moshatjuk, a bázisos szennyezések eltávolítására, majd gyengén bázisos anyaggal, mint pl. nátriumbikarbonát oldattal, káliumbikarbonát oldat-40 tal, híg vizes ammóniumhidroxid oldattal mossuk az egyéb szennyezések eltávolítására. Ezután a szerves oldószeres fázist vízzel mossuk, dehidratáljuk, ala­csony hőmérsékleten és csökkentett nyomáson betöményítjük és a kapott termékhez enyhén poláros 45 oldószert, pl. n-hexánt, ciklohexánt, petróleumbenzint petrolétert, adunk, ezáltal kapjuk a nyerít 1 24 14b antibiotikumot. A nyers antibiotikumot megfelelő szerves oldószer alkalmazásával átkristályosítjuk. Például az aktív )0 alkotórészt megfelelő mennyiségű kloroformban vagy etilacetátban feloldjuk, mialatt az említett oldószer­ben nem oldódó szennyezéseket szűréssel eltávolítjuk, majd a kapott termékhez egy olyan oldószert adunk, mely oldószerben az aktív alkotórészek oldhatósága •ÍM kismértékű; ilyen oldószer a n-hexán, petroleuméter, metanol. Ilymódon a T-24 146 antibiotikum kikristá­lyosodik. A nyers T-24 146 antibiotikumot megfelelő adszorbensek használatával is tisztíthatjuk llvn 60 adszorbens a szilikagél, alumíniumoxid, Sephadex (Pharmacia, Svédország), Florisil (aktivált magne­ziumszUikát, Floridin Co., USA). Ezeket az adszorbenseket célszerűen előkezelhet­ö5 jük megfelelő savval, mint amilven az oxálsav vagy sósav, azon célból, hogy az adszorbens aktivitását megfelelő fokra szabályozzuk. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom