164927. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-alkenil-rifamacin SV-származékok előállítására

3 164927 4 1. táblázat A. legkisebb gátlőkoncentráciő (|ig/ml) in vitro .,., . ' Az alábbi példák szerinti vegyületek Lincomycin néven Mikroorganizmus . _ „ „ c c *

, 1 l 3 4 5 6 forgalmazott termek kondenzációs reakciót általában szobahőmérsékleten és előnyösen tetrahidrofurán oldószerben hajtjuk végre. A végtermékek szines szilárd anyagok, amelyek olvadáskor bomlanak és etilacetátból vagy 5 más szerves oldószerekből, igy például metanolból és etanolból kristályosíthatok. A vegyületek jól oldódnak acetonban, tetrahidrofuránban, dioxánban és kloroformban. A találmány szerint előállított uj vegyületek erős antibakteriális hatást fejtenek ki fő-10 képpen a Streptococcus hemolyticus és a Diplococcus pneumoniae ellen. A kísérletek során azt találtuk, hogy a fenti mikroorganizmusokra a legkisebb gátlókoncentráció 0, 002-0, 05/tg/ml, amint ezt az alábbi táblázat 15 szemlélteti. táblázat icentráció (|ig/ml) in vitro i példák szerinti vegyületek Lincomycin néven 3 4 5 6 forgalmazott termék lelő körülmények között. Ebben az esetben a bázisos katalizátor általában ammónia vagy valamely amin, igy piperidin, piridin vagy dietilamin. Más, általánosan használt katalizátorok a szerves savak ammónium- vagy alkálifémsói, igy az ammónium-, kálium- vagy nátriumacetát. A 3-formil-rifamicin SV és az előre meghatározott aldehid vagy keton reakcióját előnyösen tetrahidrofurán oldószerben, kb. 0-5°C hőmérsékleten hajtjuk végre. Katalizátorként piperidin és ecetsav 5:1 arányú keverékét használjuk. A. (II) általános képletnek megfelelő karbonilvegyületek hagyományos eljárással, a kiválasztott primer amin vagy hidroxilamin vagy hidrazin kb. 1 mól mennyiségével tovább reagáltathatok. Rzt a Staphylococcus aureus 0,1 0,1 Staphylococcus aureus (20% ökörszérummal) 0,2 0,05 S. aureus Tour 0,1 0,1 Streptococcus hemolyticus 0,005 0,2 Streptococcus faecalis 0,5 1 Diplococcus pneumoniae 0,005 0,05 Proteus vulgaris 100 50 E. coli 100 10 Klebsiella pneumoniae 100 100 Pseud, aureata 100 100 Myc. Tub. H yRv. 0,5 0,5 0,02 0,01 0,2 0,01 0,5 0,2 0,05 0,02 0,02 0,10 0,05 0,02 0,1 0,02 1 0,05 0,002 0,002 0,01 0,05 0,1 0,1 0,5 0,01 0,4 0,002 0,002 0,002 0,02 0,5 50 50 100 100 > 100 50 50 100 100 > 100 100 50 100 100 > 100 100 100 100 100 > 100 0,5 0,1 1 1 > 20 rázok (reverz-transzkriptázok) jelenlétét és rendkivül fontos szerepét a tumort képező RNS-virusokban D. Baltimore Nature, 226, 1209 (1970) és H.M. Teminés társai Nature, 226, 1211 (1970) fedezték fel. Azt a nem régi felfedezést, hogy RNS-függő DNS -polimeráz-enzimek vannak állatfajták RNS-tumorvirusaiban, más szerzők is megerősítették, ami például az alábbi irodalmi felsorolásból is kitUnik: Green és társai: Mechanism of carcinogenesis by RNA tumor viruses, I. An RNA-dependent DNA-polymerase in murine sarcoma viruses [Proc, Nat. Acad. Sei. USA, 67, 385-393 (1970).] Spiegelman és társai: Characterization of the products of RNA directed DNA-polymerase in oncogenic RNA viruses [jMature, London, 22 7, 563 (1970).] Az uj vegyületek antimikrobialis hatásuk mellett csekély toxicitással rendelkeznek. 50 A találmány szerinti vegyületek másik igen fontos tulajdonsága azok gátló hatása dezoxiribonukleinsav (továbbiakban DNS) polimerázokra, amelyek leukaemias emberi vér lymphoblastjairajellemzők, továbbá vírusok tipikus nukleotidil-transzferázaira 55 (polimerázaira), amelyeket normális sejtek nem használnak. Viruscsoportok reprezentatív tagjainak vizsgálataiból ismeretes, hogy reprodukciójuk lényeges részeként a gazdasejtekbe polimerázokat szállítanak, vagy azokban ilyeneket létrehoznak. 60 Igy vannak vírusok, például a picornavírusok vagy a poliovirusok, amelyek RNS-függő DNS-polimerázokat hoznak létre, míg más viruscsoportok, igy a leukaemia-sarcoma-virusok RNS-függő DNS-polimerázokat hordoznak. Az RNS-függő DNS polime- 65 2