164906. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polioximetilénalapuú hőrelágyuló formázható masszák előállítására

164906 5 6 x = 1,2 vagy 3 és y = 0 vagy x = 0, y = 1, 2 és 3 z = 2 vagy x = 0, y = 1 és z = 3, 4, 5, és 6; előnyö­sen 3 vagy 4. Ciklusos éterként főként a 3 gyliriitagot tartal­mazó vegyületek pl. etilénoxid, sztiroloxid, pro­pilénoxid és epiklőrhidrin, valamint a fenilglicidil­éter vált be. Ciklusos acetálként főként a 2-8, előnyösen 2-4 szénatomos alifás vagy cikloalifás oc,co-diolok ciklusos formaijait használjuk, amelyeknek szén­lánca 2 szénatomtávolságra egy oxigén-atommal lehet megszakítva, ilyen vegyületek pl. a glikol­formál (1,3-dioxolán), butándiolformál (1,3-dioxe­pán) és diglikolformál (1,3-6-trioxolán) valamint a 4-klórmetil-l,3-dioxolán és a hexándiolformál (1,3-dioxonán). Lineáris poliacetálként beváltak az előbb meg­határozott ciklusos acetáloknak mind homo- vagy kopolimerjel, mind az alifás vagy cikloalifás oC, Oű-diolokból alifás aldehidekkel vagy tioaldehidek­kel, előnyösen formaldehiddel készített lineáris kondenzátumok. Különösen az alifás 2-8, előnyö­sen 2-4 szénatomos o(, w -diolok lineáris formai­jainak homopolimerjeit pl. a polidioxalánt, poli­-(l,3-propándlolformál)-ot és a poli-(l ,4-butándi­olformál)-ot alkalmazzuk. A redukált fajlagos viszkozitás (RSW-értékek) a találmány szerint alkalmazott lineáris polioxime­tiléneknél (2 suly% difenilamint tartalmazó butiro­laktonban 140 C°-on 0,5 g/100 ml koncentrációban mérve) 0,07 és 2,50 dl . g , előnyösen 0,14 és 1,20 dl . g"l közötti érték. A polioximetilének krisztallit-olvadáspontja 140 és 180 C° között, faj­súlyuk 1,38 és 1,45 g . ml"1 között (DIN 53 479 szerint mérve) van. A találmány szerint alkalmazott lineáris, elő­nyösen binér vagy ternér trioxán-kopolimereket ismert módon a monomerek polimerizációjával ka­tionos hatású katalizátorok jelenlétében 0 és 100 C°, előnyösen 50 és 90 C° közötti hőmérsékleten állít­juk elő (pl. a 903 668 lajstromszámú brit szaba­dalmi leírásban leirt módszerrel). Katalizátorként pl. Lewis-savakat, bórtrifluoridot és antimonpenta­fluoridot, valamint Lewis-savak komplexeit, elő­nyösen éter-származékait, pl. a bőrtrifluorid-di­etiléter és bórtrifluorid-di-terc. -butil-éter-komp­lexet alkalmazzuk. Beváltak továbbá a protonos sa­vak, pl. a perklórsav, valamint a só-szerü vegyü­letek, pl. a trifenil-metil-hexafluorfoszfát, tri­etil-oxonium-tetrafluorborát vagy az acetilperklo­rát. A polimerizáciő tömegben, szuszpenzióban vagy oldatban történhet. Az instabil alkotórészek eltávolítása érdekében a kopolimerizátumokat cél­szerűen egy termikusan vagy hidrolitikusan sza­bályozható részleges lebontásnak vetjük alá, a pri­mer alkohol végcsoportok lebontásáig (v.o. pl. a 926 903, 951 272 és 986 925 lajstromszámú brit szabadalmi leírások szerint). A formaldehid vagy a trioxán találmány szerint alkalmazott homopolimerjei szintén ismert módon a monomerek katalitikus polimerizációjával állít­hatók elő (v.o. pl. a 2 768 994 számú USA és 877 820 lajstromszámú brit szabadalmi leírások). A találmány szerint alkalmazott elágazó vagy térhálós polioximetilének készítésénél - ahol a tri­oxánt legalább egy a trioxánnal kopolimerizálható többfunkciósán reagáló vegyülettel és adott esetben legalább egy a trioxánnal monofunkciósan reagáló vegyülettel kopolimerizáljuk - ugy járunk el, hogy a többfunkciós vegyületeket általában 0,01-5, elő­nyösen 0,05-2 suly% és a monofunkciós vegyülete­ket általában 0,1-10, előnyösen 1-5 suly% mennyi­ségben használjuk. Monofunkciósan reagáló vegyületként a találmány szerint alkalmazott lineáris trioxán-kopolimerek előállításánál említett ciklusos étereket, ciklusos acetálokat és lineáris poliacetálokat alkalmazzuk. Többfunkciósán reagáló vegyületként olyan mono­mer vagy oligomer vegyületeket alkalmazunk, ame­lyek valamely előbb emiitett monofunkciós ciklu­sos éter- vagy ciklusos acetál-csoportot vagy cso­portokat, adott esetben egy vagy több lineáris ace­tál-csoportot tartalmaznak, mimellett a vegyület legalább két reakcióképes ciklusos éter-, ciklusos acetál- és lineáris acetál-csoportottartalmaz. Elő­nyösen alkilglicidilformálokat, poliglikol-diglicidil­étert, alkándiol-diglicidilétert és bisz-(alkántriol)­-triformálokat használunk. Alkilglicidil-formálokpn olyan IVáltalános képletü vegyületeket értünk (IV) R - 0-CH o - O - CH„ - CH - CH„ O ahol R valamely 1-10, előnyösen 1-5 szénatomos alifás alkil-gyököt jelent. Különösen jól be­váltak a IV általános képletü alkilglicidil­formálok, ahol R egy lineáris, rövidszén­láncu alifás alkil-gyököt jelent. Ilyen ve­gyület pl. a metilglicidilformál, etilglici­dilformál, propilglicidilformál és a butil­gllcidilf orrnál. Poliglikol-diglicidiléterként olyan V általános képletü vegyületeket 45 50 (V) CH„-CH-CH„-0-(CH_-CH.TO) -CH -CH-CH_ \z / i i *• n i \ i L O O használunk, amelyben n = 2, 3, 4 vagy 5. Külö­nösen beváltak az olyan V általános képletü poli­glikol-diglicidiléterek, amelyekben n = 2 vagy 3. Ilyen vegyület pl. a dietilénglikol-diglicidiléter és 55 a trietilenglikol-diglicidiléter. Az alkándlol-diglicidilétereket a VI általános képlettel jelöljük 60 (VI) CH -CH-CH -0-(CHJ -O-CH -CH-CH,, \2 / 2 2 w 2 C / 2 O O ahol w = 2, 3, 4, 5 vagy 6, előnyösen 2, 3, és 65 4. Különösen alkalmas a butándiol-diglicidiléter. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom