164864. lajstromszámú szabadalom • Eljárás parenterálisan alkalmazható vastartalmú készítmény előállítására
164864 3 . 4 komplex akut toxicitása (LDjg) mintegy 50 mg/kg testsúly, ami noha nagyobb, mint a vas-dextrin és vas-dextrán készítmények toxicitása, lehetővé teszi 200 mg vasnál nem nagyobb adagok beadását embereknek. A vas ezekben a "Jectofer" néven forgalomban levő készítményekben olyan apró részecskék alakjában van, hogy gyorsan felszívódik mind a nyirokedényeken, mind a véredényeken keresztüli A részecskék kis mérete és a viszonylag kis molekulasúly azonban azt jelenti, hogy a beadott vasnak mintegy 30%-a kiválasztódik a vesékben. A beadott vas visszamaradt része igen nagy mértékben vérképzésre hasznosul. Eszerint bár "Jectofer" használatánál a vas-dextrán és vas-dextrin számos fogyatékossága elkerülhető, még mindig maradnak hátrányok, nevezetesen a beadott vas viszonylag nagy részének elvesztése a veséken keresztül, és az akut toxicitás, amelyek azonban nem korlátozzák a "Jectofer" használhatóságát 200 mg vasnál nem többet tartalmazó egyes adagokban emberek számára, de szükségessé teszik nagyszámú injekció beadását egy-egy betegnek. A dextrin redukáló csoportjai a vas(lll)ionokat vas(lI)ionokká alakithatják részben át, és nemkívánatos mellékhatásokat okozhatnak nagyon nagy egyszeri adagok alkalmazása esetén. Mint már közöltük, az intramuszkuláris Injekcióra szánt vaskészitmények eddigi stabilizálószerei cukrot vagy cukor polimereket, például dextrint vagy dextránt tartalmaztak, amelyek stabilizáló hatásúak egy vas(IIl)ionokat tartalmazó kolloidra semleges pH-nál. Ezeknek a stabilizálószereknek közös tulajdonságuk, hogy redukáló csoportokat tartalmaznak, amelyek bizonyos mértékben átalakítják a vas(IIl)iont az injekciós oldatban vas(Il)ionná. A vas(Il)ion nemkívánatos komponens intramuszkuláris alkalmazásra szánt vaskészitményekben, mert toxikus, és az oldatoknak a betegekbe való befecskendezése esetén nemkívánatos mellékhatásokat okozhat. Az injekciós oldatban jelenlevő toxikus vas(U)ionok mennyisége korlátozza az egy-egy injekcióval beadható vas mennyiségét. Találmányunk fő célja egy olyan vaskészitmény előállítása intramuszkuláris beadásra, amely stabilizálőszerként egy olyan uj polimert tartalmaz, amely (1) képes a vas(HI)iont fiziológiai pH-értékeknél stabilizálni, (2) a vas(III)iont az injekciós oldatban csak jelentéktelen mértékben redukálja vas(Il)ionná, (3) komplexet képes alkotni vas(IIl)ionnal, és ennek a komplexnek kicsi a toxicitása, és intramuszkuláris befecskendezés után nagymértékben reszorbeálódik egy intramuszkuláris depóból, viszont csak kis részben választódik ki a veséken át, (4) olyan komplexet képez vas(HI)ionnal, amelynek toxicitása lehetővé teszi több mint 500 mg vas beadását komoly mellékhatások nélkül. Noha a stabilizálószerként használt uj polimer fő alkalmazási területe az intramuszkuláris injekcióra szánt vaskészitmények előállítása, más alkalmazási lehetőségek is kitűnnek a következőkből. Nevezetesen az uj polimer komplexeket képes alkotni a nehézfémek, például a vas, a kobalt, a nikkel és az aluminium ionjaival. Különösen értékes tulajdonsága a találmány szerinti polimernek az, hogy képes a vas(Ill)iont fiziológiai pH-értékeknél stabilizálni, és igy olyan vaskomplexet alkot, amelynek előnyös terápiai tulajdonságai vannak, és felhasználható intramuszkuláris vagy intravénás injekcióban az ilyen kezelést igénylő emlősök, beleértve az embert, számára. A találmány tárgya eljárás intramuszkuláris és intravénás injekciónak alkalmas, stabilizálószerként fiziológiailag ártalmatlan, vizes duzzadó polimert tartalmazó vaskészitmény előállítására. A polimer egy hidroxikarbonsav és egy többértékü alkohol kondenzációs terméke egy lúgos oldatban epoxidokká átalakítható halogénezett alifás alkohol vagy egy igy kapott epoxid polimerizálószerrel. A reagáló anyagok pontosabban a következőképpen határozhatók meg. Hidroxikarbonsavon egy 2-10 szénatomos, 1-3 karboxilcsoportot és 1-9 hidroxilcsoportot tartalmazó alifás hidroxikarbon^) savat értünk. Ilyen hidroxikarbonsavak "például az aldonsavak, vagyis az áldozókból képződő, HOOC-(GHOH)q -CH 2 OH általános képletü - ebben a képletben q értéke 0-8 - primer oxidációs termékek; a cukorsavak, vagyis a HOOC-(CHOH)m -COOH általános képletü - ebben a képletben m értéke 1-8 - polihidroxidikarbonsavak; az uronsavak, amelyek a karboxilcsoportokon kivül aldehidcsoportokat is tartalmaznak, és általános képletük HCO-(CHOH) -COOH - ebben a képletben p értéke 1-8 -, valamint a ketoaldonsavak, amelyek a karboxilcsoportok mellett ketocsoportokat is tartalmaznak. Ilyen aldonsavak például az aritronsav és a treonsav, a megfelelő tetrózok származékai; az arabonsav, xilonsav, ribonsav, lixonsav és apionsav, a megfelelő pentózok származékai; a glukonsav, mannonsav, gulonsav, idonsav, galaktonsav, ftalonsav, altronsav és allonsav, a megfelelő hexózok származékai; az cC-glukoheptonsav, /9-glukoheptonsav, cC-mannoheptonsav, /3-mannoheptonsav, oC-galaheptonsav, /3-galahetonsavésfruktoheptonsav, a megfelelő heptőzok származékai;" cC-glukooktonsav, ^-glukooktonsav, mannooktonsav és galaoktonsav, a megfelelő oktczok származékai; oC-glukononsav, /3-glukononsav és mannonsav, a megfelelő nonózok származékai, továbbá oC-glukodekonsav és oC-glukodekánsav, a megfelelő dekózok származékai. Cukorsavak vagy aldarsavak például a tartronsav (HOOC-CHOH-COOH); tetrársavak: treársav és eritrársav; pentársavak: xilársav, ribársav és arabonsav; hexársavak: mennársav, glukársav, idársav, talársav, allársav és galaktársav;továbbá heptársavak és oktársavak, amelyeket az oC-glukoheptóz, /3-glukoheptóz, mannoheptóz, cC-galaheptóz és /3-galaheptóz aldehid csoportjának oxidációjával kaphatunk. Uronsavak például a glukuronsav, mannuronsav és galakturonsav. Ketoaldonsavak például a 2-ketoglukonsav és 5-ketoglukonsav. További hidroxikarbonsavak például a glikolsav, 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
