164861. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az új 2-(2,6-diklór-fenil)- szukcinimid és származékai előállítására

164861 3 4 nyiségü sav, például hidrogénklorid jelenlétében 50 és 80 C° közötti hőmérsékleten végezzük. A fenti eljárásviltozatok szerint kapott I általá­nos képletli vegyületeket ismert módon, például extrakcióval, kicsapással stb. elválasztjuk, majd ismert módon, például átkristályositással tisztít­juk. Az a) eljárásváltozathoz szükséges II képletli 2-(2,6-diklór-fenil)-borostyánkősavat például egy III általános képletli vegyületnek tömény vizes szer­vetlen savval 10-20 órán át tartó kezelésével kap­hatjuk meg. Ennek reakcióképes savszármazékát, például észterét ismert módon állithatjuk elő. A b) eljárásváltozatban használt III általános képletli vegyületekhez - ebben a képletben R3 hid­rogénatomot jelent - például ugy juthatunk, hogy 2,6-diklór-benzil-cianidot először nátriumamiddal, majd egy V általános képletü vegyülettel - ebben a képletben R2 a fenti jelentésű - reagáltatunk. Az V általános képletü vegyületek ismertek vagy ismert módon előállíthatók. Olyan III általános képletü vegyületekhez, ame­lyek képletében Rg cianocsoportot jelent, például ugy juthatunk, hogy 2,6-diklőr-benzaldehidet egy VI általános képletü vegyülettel - ebben a képlet­ben R2 a fenti jelentésű - reagáltatunk, és a ke­letkező közbülső terméket kalciuméianiddal kezel­jük. A VI általános képletü vegyületek ismertek, vagy ismert módon előállíthatók. A c) és d) eljár ás változatban kiindulási vegyü­letként használt IV képletü 2-(2,6-diklór-fenil)­-szukcinimidet az a) és b) eljárásváltozat szerint kapjuk. A találmány szerint kapott I általános képletü vegyületeknek előnyös farmakodinamikus tulajdon­ságaik vannak. Az I általános képletü vegyületek állatkísérlet­ben erős antikonvulziv hatást mutatnak, amely pat­kányokon való elektrosokk-próba segítségével, God­man és munkatársai módszerével ÍJ. Pharmacol. 108, 168 (I953J] vizsgálható. A perorálisan 10 és 25 mg/kg közötti mennyiségben beadott I általános képletü vegyületek a kisérlethez használt patkányok legalább 50%-ánál megvédik a hátsó végtagokat az elektrosokk által kiváltott merev görcstől. Az állatkísérlet alapján talált hatás azt mutat­ja, hogy az I általános képletü vegyületek epilep­szia ellen használhatók. .Az e célra beadandó adag a felhasznált vegyülettől és a beadás és kezelés módjától függ. Általában kedvező eredmény érhető el, ha az I általános képletü vegyületből az állat testsúlyára vonatkoztatva egy adagban 7-25 mg/kg­ot adunk be. Nagyobb emlősöknél a naponként be­adható mennyiség 500-1500 mg, 1-5 adagban vagy késleltetett formában. Az egyszeri adag, például perorálisan beadható tabletta 100-1500 mg ható­anyagot és megfelelő farmakológiailag elviselhető segédanyagokat, például laktózt, kukoricákéményi­tőt, talkumot vagy magnéziumsztearátot tartalmaz­hat. Az I általános képletü vegyületek perorálisan tabletta, drazsé, kapszula vagy szemcsék alakjá­ban, vagy parenterálisan, injekciós oldatként ad­hatók be. Egy tabletta például 100 mg 2-(2,6-diklór-fe­nil)-szukcinimidből, 1 mg magnéziumsztearátból, 4 mg polivinilpirrolidonból, 5 mg talkumből, 10 mg kukoricakeményitőből, 140 mg tejcukorból, 0,5 mg dimetilszilikonolajból és 1,5 mg polietilénglikol 6000-ből állhat. A találmány szerinti eljárásban kiindulási anya­gokként használt V általános képletü klőrhangya­savalkilésztereket és előállításukat a J.Am.Chem. Soc._61_, 433-435 (1939), továbbá a 2 686 180 szá­mú Amerikai Egyesült Allamok-beli szabadalmi leirás, a VI általános képletü ciánecetsavalkilész­tereket pedig a 640 509 számú német szabadalmi leirás (DRP) közli. Az I általános képletü vegyületekhez szerkeze­tilag közelálló, de nem a 2-helyzetben, hanem a nitrogénatomon 2,6-diklór-fenil-csoporttal szub­sztituált szukcinimidet közöl az 1 207 389 számú német szövetségi köztársasági közzétételi irat. A következő példák részletesebben szemléltetik a találmány szerinti eljárás gyakorlati megvalósí­tását korlátozás szándéka nélkül. A hőmérsékleti adatokat Celsius-fokban adjuk meg. 1. példa 2-(2,6-Diklór-fenil)-szukcinimid 18,3 g 2-(2,6-diklór-fenil)-borostyánkősavhoz keverés közben hozzáadunk 11 ml 25%-os vizes ammőniaoldatot. Egy óra múlva a reakciókeveré­ket vákuumban bepároljuk, és a száraz maradékot egy óra hosszat 120°-on melegitjük. A lehűlt ma­radékot négyszer forró etilacetáttal extraháljuk, a tisztitott kivonatot vákuumban bepároljuk, és a ki­vált fehér csapadékot etilacetátbői átkristályosit­va 2-(2,6-diklór-fenil)-szukcinimvdet kapunk. Ol­vadáspontja 196-197°. Kitermelés: 52%. N-Metil-2-(2,6-diklór-fenil)-szukcinimid Az előzőekben leirt módon eljárva, de a 25%­os vizes ammőniaoldatot egyenértékű mennyiségű 25%-os vizes metilaminoldattal helyettesítve N-me­til-2-(2,6-diklőr-fenil)-szukcinimidhez jutunk. Ol­vadáspontja 115°. Kitermelés: 50%. Az előbb két előállitás során kiindulási anyag­ként használt 2-(2,6-diklór-fenil)-borostyánkősavat a következő módon kapjuk: 25 g (y3-ciano-/3-2,6-diklór-fenil)-propionsav -etilésztert 140°-on keverés közben hozzácsepeg­tetünk 32,4 g 70%-os vizes kénsavoldathoz, majd a melegítést 16 óra hosszat ugyanezen a hőmér­sékleten folytatjuk. A lehűlt fehér szuszpenziót 200 ml vizbe öntjük, és a nyers savat szűrőre visszük, vizzel mossuk, és szárítjuk. A kapott fehér szilárd anyagot 30%-os vizes nátriumhidr­oxid-oldatban oldjuk, az oldatot fél órán át víz­fürdőn melegitjük, aktivszénnel kezeljük, lehűtjük, és sósavval megsavanyitjuk. A keletkezett csapa­dékot szűrőre visszük, vizzel mossuk, és meg­szárítjuk. A 2-(2,6-diklór-fenil)-borostyánkősavat fehér mikrokristályos szilárd anyag formájában kapjuk. Olvadáspontja 205-207°. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom