164768. lajstromszámú szabadalom • Eljárás koagulált felület kiképzésére mikropórusos lapokon
5 164768 6 metanol is egymagában, minthogy azonban ez hajlamos a gyors elpárolgásra, a polimer-lap felülete túlságosan hamar megszárad, ha csak nem alkalmazunk különleges intézkedéseket ennek elkerülésére. Jól alkalmazhatók víz és metanol elegyei (pl. 3:1, 1:1 vagy 0,3:1 mennyiségi arányban), valamint víz és izopropanol elegyei. Alkalmazhatók a találmány értelmében a víznél nagyobb vagy kisebb iliékonyságú, a polimert nem oldó folyadékok, pl. alkoholok, mint hexan-1-ol, 2-etilhexanol vagy butanol, továbbá etilénglikol vagy más glikolok is. Nem feltétlenül szükséges valamely külön erre a célra választott, a polimert nem oldó folyadékot alkalmazni: alkalmazható a víztől nedves mikropórusos polimer lap közvetlenül abban az állapotban is, amint azt annak előállítása során az alább részletesebben ismertetendő kilúgzási műveletből kapjuk, vagy pedig alkalmazhatjuk a metanolos vagy izopropanolos-vizes színezék-fürdőben színezett lap közvetlenül a színezék jj-fürdőbó'l történő kiemelés után, amikor az még nedves az említett színezékfürdőben alkalmazott, a polimert nem oldó folyadékoktól. Előnyös erre a célra olyan, a polimert nem oldó folyadékot alkalmazni, amely a lap poíiuretán-anyagát csak kevéssé vagy lehetőleg egyáltalán nem duzzasztja és így nem károsítja a lap anyagát, amely a polimert nem oldó folyadék eltávolítása (pl. elpárologtatása) után visszanyeri eredeti alakját, méreteit és tulajdonságait (pl. vízgó'zátereszíó'képességéí). Így ha pl. 100%-os metanolnak az alábbi 1. példa kiindulóanyagként alkalmazott pigmentálatlan poliuretán-lapra a találmány szerinti eljárás körülményei között kifejtett duzzasztó hatását vizsgáljuk, akkor azt \ tapasztaljuk, hogy a lapot szobahőmérsékleten 3 óra időtartamra metanolba merítve, a lap hossza és szélessége egyaránt 10%-nál kisebb mértékben (pl. kb. 5-7%-kal) növekszik, majd szárítás után visszanyeri az eredeti értékeket. Meglepő, hogy a nedves lap-felületre felvitt koagulált réteg igen jól tapad a lap felületéhez, még nehéz körülmények között, alacsony hőmérsékleten végzett hajlítási kísérletekben «pl a SÁTRA hajlrtogepen STM 101 TM 10"»J ,/ szabvmv «?enn' 12 í° bo'nei ^< ' . tflro»1 ' i vtyntt V,ZSgdL»t V AÍK) l\ lUt ' J 1 tdpiuáS •"' U '0 f * <<gV 1007 pf fni't a oki > j'vide'it 1 J > v/a...' s V'iu s/an Iva) i" >n.oz.o niignvdvt n^v up K rtbt i , V .. ícimesiete'-tr a tu'esrío fu'nad'k u ;i > t l ep 'v« r hat^ruUke aon j'ici i ki igaL!+ i hg i t ilx" iu ' y •>.nr>e va'ik i •. * )*T a lip ^zataz suHari s/juii.»i K> ' «) tiirjl Vdi í/t J natu'crt^ktt barin > idott Jip baiti'flj *Mimeti"-.^* <U<+ e a pohm 11 iie- 1 ' >U^\ ' . ^ _,, ep,í ii f 'v- VíHl ionn.tn met állap in in ' td, t tliltuk »i )RV k(Vo I i I (UH l I ,«<t u idj te'j' í lull Uli sei i lo lyosen m-tk U íj vi^ti^ £ • jn vn, ^t^jix es loss^usagabaii Aipo •> , i vi'ituu a polmii rt fjem oid ) tohadekkal lt<j.>> 'i'trulan hatn m-l pgV .itücnscgnek a fe'uleten való •"i'cpen <. Ez J/ mir* egypnlces megnedvesrtes eloseg'theto ha a lapot huzamo sabb ideig itatjuk at a nedvesítő folyadékkal, emellett valamely nedvesítőszert és/vagy mechanikai eszközöket, pl. nyomóhengert alkalmazunk, hogy a polimert nem oldó folyadékot a mikropórusos lap pórusaiba is behatolni késztessük. Bármely módszer alkalmazható, amely elősegíti ennek az előnyös alapos megnedvesítésnek az ölelését. A legjobb eredményeket akkor kapjuk, ha a mikropórusos lapot bemerítjük a polimert nem oldó folyadékot tartalmazó fürdőbe, majd kinyomó-hengerek között vezetjük el a lapot, hogy ezzel biztosítsuk egy előre megszabott mennyiségű folyadéknak a lapban való megmaradását. A lapban elegendő mennyiségű viznek kell visszamaradnia ahhoz, hogy biztosítsa a felvitt bevonat koagulálását. így ha a bevonásra alkalmazott oldat nagyobb mennyiségű poliuretánt és ennek megfelelően kevesebb aktív oldószert tartalmaz, akkor célszerű hogy a polimert nem oldó folyadék, pl. vfe kisebb mennyiségét hagyjuk meg a mikropórusos lapban: így ol kb 30% körüli mennyiségű vizet hagyunk meg a mikropo "sos lapban es az így megnedvesített lapra oly bevonó' ' zunk fel nyomási eljárással, amely kb. 15% .^ i'ii i KÍ 8% pigmentet és kb. 77% dimetilformamidot in >i A i „ 'níatott réteg vastagsága viszonylag kicsiny, pl. kb. 2 mikron körüli, vagy ennél számottevően nagyobb, pl. 10, 20, 30 vagy akár 75 vagy 200 mikron is lehet. Előnyös azonban, ha a koaguláltatott réteg vastagsága 20 mikronnál kisebb. A pl. dimetilformamidos poliuretán-oldatnak a inegg nedvesített lapra felvitt rétege általában olyan vastagságú legyen, hogy a felvitt folyadékréteg kezdetben már összefüggő, folytonos fényes rétegnek mutatkozzék és feíyitele után néhány percig is fényes maradjon: azután a réteg fényessége csökken, minthogy a polimert nem oldó folyadék behatol a jp felvitt rétegbe. Ha vastagabb réteget akarunk felvinni, ezt általában több egymást követő «permetezési művelettel eszközölhetjük. Azt tapasztaltuk, hogy ezeket az egymást követő rápermetezési műveleteket a lap újbóli megnedvesítése nélkül végezhetjük, ha azonban vastagabb réteget kívánunk íe> felvinni, akkor célszerű, ha az egyes rápermete,,ési műveletek között bizonyos időközt hagyunk, hogy az alap-lapban jelenlevő, a polimert nem oldó folyadéknak legyen ideje behatolni a rápermetezett rétegbe: ez a várakozási időköz addig tartson, m% a felvitt réteg felső felülete a nem oldó 2Q folyadék behatolása következtében elhalványul vagy megnedvesedik a behatolt nem oldó folyadéktól. Azt tapasztaltuk, hogy a felvitt folyadékréteg elhalványulása meggyorsítható, ha meleg (pl. 50 C° körüli hőmérsékletű) levegőt fuvaii;nk a felvitt réteg felső felületére: e/; talán azzal 2g magyarázható, hogy a melegítés elősegíti az alaplapban jelenlevő víz diffúzióját a felvitt folyadékrétegbe és ezzel elősegíti a koaguláítatás ül. kicsapás folyamatát: előnyös, ha ezt a melegítést csík akkor végezzük, amikor a felvitt folyadékrétegnek már lehetősége volt arra, hogy valamennyioQ re szétterüljön az alap-^iap felületére (tehát pl. 15—500 másodperccel a réteg felvitele után). A bevonó-oidatot célszerűen szobahőmérsékleten (tehát pl. 20—25 C°on) visszük fel a nedves lapra, de alkalmazhatunk ennél alacsonyabb "agy magasabb hőmé rséklereí is »g A koaguláltatott réteg eléggé jo! fedi a t •ikropoiusos lapot ahhoz, hogy ez utóbbinak a ^'ne <u ti'/ijek keitatui ? viaaulai'aiotT rétegen meg abbin <•> i w «bt r i» )i<< %ea Kvtl nií.'Tu.Tilot oilantiazui K u ko^ikíra* > a i^i r v^g • *Hj Mer otgmeTit i elkuli je'^TCt UVJI "I <* ftt1 - i ic t *dŐKet»«s J^Q srg díti dk ulajdomtk t J • osy i « itu.ilu*itt r t >,t» i ri. iyt siOi«, h-itai^c1 '!! 'Li ' ilvs«ui ... «az polir.er laiarfeluk'teK' \JI, uk jevri !/ j f f^r<\f pt/tg jdevi my riiarod «is* a bcvoiatret.g í."/t w Vi>t eleid', o van; tf luleti kezeié után is ÍS; A fjlairiat >zeiinti .iar<* i" >< ' nm c n.l'-alhi l'l'Jii d'llH k allí^ 1 1 1 Tjí' l-f jst-j is ig)-) rágj } <i ki» 'lusapot i ata*r<ik * pt^KureidnolddtriaV ,t ífnuJvuiíett »u^ru^otuioa ';pia való trl/nek perriieit^c* <it',ett .iii^ motíokon "' fen g0 lmom niiiita7atü \e-.eít hengtrrtl v,dú n>oma> U*^P is toítuíihet. A pigmentet tartalmazó poliuretán-oldatnak a megnedvesített mikropórusos lapra való felvitelére különösen előnyös módszer a niéiymarásos kőnyomásos eljárás: erre a célra gg viszonylag viszkózus oldatot alkalmazunk, amelyet a polimer alap-lap poliuretán anyagának oldására képes oldószerrel készítünk. A pigmentet tartalmazó oldatot feivisszük egy clyan kőnyomé -lemezre, amely nagyszámú, sűrűn és egyenletesen elrendezett apró bemélyedést tartalmaz és sünítókéssei gQ lesimítjuk, olymódon, hogy az oldat kitöltse az említett bemélyedéseket, de eltávozzék a közbenső kiemelkedő felületrészekről: a polimert nem oldó folyadékkai megnedvesített mikropórusos lap felső felületét azután érintkezésbe hozzuk az így előkészített nyomólemezzel és elegendő nagy nyomást gg alkalmazunk arra, hogy az oldatot a nyomólemez mélyedéseiből rávigyük a polimer alap-lapra. Az erre a célra szükséges nyomás előnyösen jóval kisebb annál a nyomásnál, amely fizikailag kisajtolná a polimert nem oldó folyadékot a mikropórusos lapból: ezáltal elkerülhető, hogy a polimert 7Q nem oldó folyadék behatoljon a nyomólemez mélyedéseibe, ott koagulálja az oldatot és ezáltal a mélyedések eltörnődését okozza. Így pl. ha a találmány szerinti eljárás előnyös kiviteli módja esetében a mikropórusos lapot telítjük a polimert nem oldó folyadékkal, majd kipréseljük abból a nem oldó foiya.jg dék feleslegét, mielőtt a pjgmenttartalrnú oldatot nyomási 3
