164768. lajstromszámú szabadalom • Eljárás koagulált felület kiképzésére mikropórusos lapokon

3 164768 4 permeteznek finom cseppecskék alakjában a mikropórusos lapra, amelyet azután közvetlenül egy a felületre irányított meleg (pl. 40-100 C° hőmérsékletű) légáram alá vezetnek tovább. E kezelés hatására a lap felülete sokkal fényesebb és (amennyiben a lap anyaga fekete pigmentet vagy színezéket 5 tartalmaz) sokkal feketébb megjelenésűvé válik: ez a hatás annak tulajdonítható, hogy a meleg hatására a lap felületén a polimer anyag és a rápermetezett oldószer elegye (amely elegy alacsonyabb olvadáspontú, mint maga a polimer anyag) megolvad ill. elfőlyósodik. 10 Ilyen eljárással nem csak a műbőrlap külső megjelenése és „törési" tulajdonságai javíthatók, hanem megnövekszik a lap vízállósága is (amint ez utóbbi a szokásos vizsgálati módszerekkel mérhető, amelyek szerint a cseppfolyós halmazállapotú vízzel érintkezésben tartott lapot addig hajlítják, mg 15 a víz a „barkás" oldalról át nem hatol a lap „hús" -oldalára). Ezzel szemben azonban ez az eljárás csökkenti a műbőrlap vízgőzáteresztőképességét, és ha megkíséreljük, hogy viszonylag nagyfokú vízállóság elérése érdekében növeljük a felületre permetezett oldószer- mennyiséget, akkor a vízgőzáteresztő- 20 képesség általában oly mértékben csökken, hogy az anyag már alkalmatlanná válik cipőfelsőrész, készítésére. A jelen találmány alapját az a felismerés képezi, hogy az ilyen jellegű mikropórusos lapok vízállóképessége tovább növelhető a vízgőzáteresztőképesség kielégítő szinten való 25 tartása mellett, ha a mikropórusos lap felületét az oldószerrel való bepennetezés előtt permetezés, rányomás vagy más bevonási művelet segítségével egy elasztomer poliuretán anyag valamely ennek oldására alkalmas oldószerrel készített oldatával kezeljük oly módon, hogy a mikropórusos lapot 30 valamely a poliuretán anyagot nem oldó folyadékkal megnedvesített állapotban vetjük alá az említett bevonó kezelésnek. Ilyen körülmények között az említett bevonó kezelés hatására egy poliuretán-anyagból álló réteg rakódik le a mikropórusos lap felületére, feltehetőleg annak következte- 35 ben, hogy a bevonásra alkalmazott oldatból a mikropórusos lap felületét nedvesítő és a poliuretánt nem oldó folyadék hatására a poliuretán kicsapódik vagy koagulál a mikropórusos lap fei ületen. Ha azután ezt a koagulált felületi réteget megszárítjuk és ezt követően oldószert (amely kísmennyiségű 40 polimert és hozzákevert pigmentet is tartalmazhat) permetezünk a koagulált rétegre és melegítést alkalmazunk, akkor a felső felület fényessé válik, finom borjúbőr-szerű barkás megjelenést és jó „törési" tulajdonságokat mutat. Ha a koagulált réteget i természetesen szárítás után) letapo-^g gató elektronmikroszkóppal vizsgáljuk, azt találjuk, hogy a réteg térfogatának legfeljebb csak kisebb részét (pl. 20 vagy 10%-nál, soi 5%-nái kisebb részét) teszik ki 0,3 mikronná] nagyobb átmérőjű pórusok. A csatolt rajzokon néhány ilyen, letapogató elektronmikroszkóppal készült mikro-felvételt 50 mutatunk: be (ezek méretaránya fel van tüntetve a rajzokon) az alábbiaK során ezeket az ábrákat közelebbről is ismertetni fogjuk, A poliuretán legelőnyösebben alkalmazható típusai esetében dimetilformamid lehet az az oldószer, amelyet mind a 55 nedves lap-felületre, mind pedig azután a megszárított felületre permetezünk. Ez a dimetilformamid kívánt esetben hígítható is más folyadékokkal, így pl. alkalmazhatjuk 50 rész dimetilformamid, 20 rész ciklohexanon és 30 rész aceton elegyét: is az említett célra. Egy másik alkalmas oldószerelegy 60 a dimetilformamid mellett 1 rész dimetilformamidra számítva lib. 1 részig menő mennyiségű acetont tartalmaz.: az aceton jelenléte kívánatos módon csökkenti az elegy viszkozitását, emellett a permetezési művelet folyamán az aceton nagy része elpárolog és így a lappal érintkezésbe jutó cseppecskék a 65 lap felületére érve már lényegesen dúsabbak az aktív oldószerben (dimetilformamidban), valamint az oldott polimerben is, mint a kipermetezésre kerülő eredeti oldat. Bár a találmány nem függ a végbemenő folyamat semmilyen elméleti magyarázatától, úgy véljük, hogy a lap felületére kerülő folyadék- 70 ban jelenlevő dimetilformamid részben elnyelődik a mikropórusos lap felső felületi zónájában és elősegíti a koagulált rétegnek a lap felületéhez való kötődését, rn% ugyanakkor a polimert nem oldó folyadék a mikropórusos lap felületi rétegéből a lerakódott folyadékrétegbe megy át, arai által a -75 lap felületén levő folyadékrétegben az oldószer és a polimert nem oldó folyadék közötti mennyiségi arány megváltozik és ennek folytán következik be a folyadékelegyben oldott polimer koagulálódása. Más alkalmas, a dimetirformamidhoz hasonló oldóképességű oldószerek példáiként az M-metilpirrolidon, N,N-dimetil-acetamid, dimetilszulfoxid és hexametilfoszforamid említhetők. Egyéb alkalmas oldószerek ilyen célra történő felhasználása tágabb értelemben véve szintén a találmány körébe tartozik. A nedves lapfelületre felvitt oldat poliuretán-tartalma általában kb. 35% alatt lehet: ha az oldat felvitele permetezéssel történik, akkor a poliuretán-tartalom általában kb. 15% alatt, pl. 1%, 2%, 3%, 5%, 8% vagy 10% lehet, mfe nyomási eljárással történő felvitel esetében nagyobb, pl. 15-25% koncentrációk alkalmazhatók. A megszárított felületre fényes felület létrehozása céljából permetezett oldat poliuretán tartalma általában kb. 15% alatt, pl 1%, 2%, 3%, 7% vagy 10% körül lehet, de permetezhetünk a megszárított felületre ebből a célból polimert nem tartalmazó oldószert is. A felület bevonására alkalmazott oldatban poliuretánként elasztomer poliuretánt alkalmazunk. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös kiviteli módja esetében a bevonásra alkalmazott oldatban lényegileg ugyanolyan típusú hőrelágyuló poliuretánt alkalmazunk, mint amilyen a mikropórusos lap poliuretán-anyaga: ezek a poliuretánok előnyösen aromás jellegűek, részletesebben a leírás további részeiben fogjuk őket ismertetni. A találmány szerinti eljárás egy másik előnyös kiviteli módja esetében az oldat (és különösen a koaguáltatandó közbenső réteg létesítésére alkalmazott oldat) oly poliuretánanyagot tartalmaz, amely bizonyos tekintetben, pl. rugalmassági modulusz szempontjából eltérhet a mikropórusos lap felületi rétegének poliuretán anyagától. így pl. a bevonó oldat oly poliuretánt tartalmazhat, amelyet valamely alifás diizocianátból, pl. hexametilén-diizocianátból vagy tetrametilén-diizocianátból állítottak elő: ez a poliuretán lényegileg elszíneződésmentes és oxidációval, valamint elszíneződéssel szemben ellenálló tulajdonságú lehet és javíthatja a polimer --lap alacsony hőmérsékleten mutatott hajlításáUóságát. A bevonó oldathoz oxidációgátlószert és/vagy az ibolyántúli fény károsító hatásával szembeni stabilizátort is adhatunk. A bevonó oldatok előnyösen valamely díszpergált pigmentet is tartalmazhatnak. E diszpergált pigmentnek a poliuretánhoz viszonyított mennyiségi aránya a bevonásra alkalmazott oldatban általában kb. 1:50 és 1:1, sőt 10,5 között, előnyösen 1:10 és 1:1 között, pl. 1:2 vagy 13 körül, ha pigmentként kormot alkalmazunk, 1:10 vagy 15 körül lehet. A találmány szerinti eljárás egyik kiviteli módja esetéten fekete pigmentet, pl. kormot alkalmazunk és a permetezés útján bevonásra kerülő mikropórusos lap is tartalmazhat fekete színezéket vagy pigmentet. Az ilyen célra alkalmas fekete pigmentek példáiként a küiönféle kormok, mint a Columbia Carbon cég álía! forgalomba hozott „Excelsior" olajkorom vagy „Superba" vagy más olaj- ill. gázkormok, pl. a „Raven 11 ', „Raven 15" vagy „Raven 30" korom-fajták, valamint a Monsanto-féle lámpakorom említhetők. Alkalmazhatunk azonban másfajta, pl. barna pigmenteket (pl. a Columbia Carbon által forgalomba hozott „Mapico Brown 422") vagy pigment-kombinációkat (pl, a CK. Williams et Co. által forgalomba hozott „Red Iron Oxide R 8098" és „Yellow Iron Oxide LO 1888B" pigmentek kombinációját is. Más ilyen célra alkalmas pigmentek pl. a titándioxid, a DuPont-féle Phthalocyanine Blue BT 284D, l'hthalocyanine Green GP 674D, Monastral Red RT 790D, Chloride White R 900, Monastral Scarlet RT 787D, Harmon Bon Maroon MD 13 és Interchemica! Vat Yellow 212896. A pigment hozzáadása előkeverék alakjában, pl, 50% pigment és 50%- poliuretánnal összeférő hőrelágyuló gyanta (pl. polivinüklorid vagy lakk-típusú cellulóznitrát) keveréke alakjában is történhet. A polimert nem oldó folyadékként számos különféle folyadék alkalmazható a mikropórusos réteg megnedvesítésére. Alkalmas erre a célra víz egymagában is. Alkalmas továbbá 2