164700. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagyméretű és akusztikai célokat szolgáló lemezek előállítására ásványi rostokból
164700 . 3 4 anyagokat tartalmazó zagyát alakítják lemezekké. Kötőszerként itt általában keményítőt használnak, amelyből meghatározott koncentrációjú keményítőcsirizt készítenek. A csirizbe ásványi rostanyagot és egyéb komponenseket visznek be. Az így készített pép kb. 25 súly%-ig tartalmaz szárazanyagot. A pépből formázással és szárítással gyártják az elemeket. Ezeknek jó hang- és melegszigetelő tulajdonságai, valamint tekintélyes mechanikai szilárdsága van. Az eljárás hátránya, hogy a zagyok nehezen szűrhetők és préseléssel történő alakításra nem alkalmasak. Hátrányos az is, hogy az eljárás nem folyamatos. Nagyméretű, nagy térfogatsúlyú és magas szilárdsági értékekkel rendelkező lemezek előállítása esetén előnyös a formálandó, ásványi rostanyagot és kötőszereket tartalmazó szuszpenzió erős felhígítása. A kiindulási szuszpenzió koncentrációja 2-5%, ami a kötőszer homogén eloszlását, a szálkomponensek tökéletes nemezelődését és ezáltal a végtermék egyenletes minőségét biztosítja. Az ásványi szálanyagok jellegét figyelembe véve, ezeket általában másfajta, nemezképzésre alkalmas szálakkal, így cellulózzal vagy aszbeszttal kombinálják, mert a csupán ásványi szálakat tartalmazó szuszpenziók hajlamosak a víztelenedésre, ami lényeges veszteséget okozhat az oldott vagy diszpergált kötőszerből vagy egyéb komponensekből. A nemezképződésre alkalmas szálak egyben kötőszerként is hatnak. A szuszpenzió víztelenedésre való hajlamának csökkentésére nem szálas anyagok, például zselatinált keményítő, cellulóz-származékok, betonit és hasonló anyagok kerülnek alkalmazásra. Egyéb kötőszerek közül különböző természetes és szintetikus makromolekuláris anyagokat, aszfaltemulziókat stb. használnak fel. Nagyszilárdságú, ásványi rostokból álló lemezek előállítására kötőszerként a különböző cellulózfajták közül a friss, finomra őrölt szulfátcellulóz vált be legjobban, amelynek finom elemiszálai az egyes ásványi szálakat bevonják és így a felületük jellegét, feldolgozás alatti tulajdonságait megváltoztatják. Az ásványi szálakat bevonó cellulózszálak között víztelenítés során kötések alakulnak ki, a kötőerők hidrogénhidkötés keletkezésére vezethetők vissza. A kötések kialakulásában a cellulóz-szálakban jelentkező erősen duzzadt amorf tartományok is lényegesen szerepet játszanak. Az említett, erősen hidratált cellulózt önmagában vagy más kötőszerekkel kombinálva is lehet alkalmazni. Az eljárás hátránya, hogy kötőszerekkel kombinálva is lehet alkalmazni. Az eljárás hátránya, hogy nagymértékű, frissen készített és erősen hidratált cellulóz alkalmazása szükséges. Ismert ugyan néhány kevésbé értékes cellulóz-szálfajta alkalmazása is, az ezzel nyerhető végtermék fizikai-mechanikai tulajdonságai azonban lényegesen rosszabbak, mint a friss, finomra őrölt szulfátcellulóz alkalmazása esetén. A késztermék fizikai-mechanikai tulajdonságai, különböző befolyásokkal szembeni ellenállóképessége szempontjából előnyös szintetikus gyanták kötőszerkénti alkalmazása. Főleg hőre keményedő műgyantákat használnak fel erre a célra, adott esetben más kötőszerekkel kombinálva. Az ásványi szálak és oldott vagy diszpergált műgyanta szuszpenziójának feldolgozása során rend-5 szerint nehézségek jelentkeznek amiatt, hogy a szűréskor eltávolított vízzel együtt műgyanta is távozik, ami a gyanta árát figyelembe véve gazdasági szempontból komoly veszteséget jelent. A második jelentős hátrány a szennyvíz fenolos 10 termékekkel való szennyeződése. A találmány célja a felsorolt hátrányok kiküszöbölése. A találmány szerint nagyméretű és akusztikai célokat szolgáló, nagy felületkeménységű, hajlításnál nagy húzószilárdsággal rendelkező 15 lemezeket a száraztartalomra számítva 5-85 súly% ásványi rostanyagot, 0,2—2,0 súly% paraffin-, viasz-, vagy aszfaltemulziót, 0,01-0,1 súly% konzerválószert, 0,01-0,1 súly% flokkuláló szert, 2-20 súly% cellulózszálmasszát, 0-10 súly% 20 (száraztartalomra vonatkoztatva) természetes keményítőt, 0-10 súly% bentonitot, 0-20 súly% diatomaföldet tartalmazó vizes szuszpenzióból olyan eljárással alítjuk elő, amely azzal jellemezhető, hogy a szuszpenzióba állandó keverés 25 közben 2-10 súly% oly porrá zúzott vagy előzetesen elcsirizesített reakcióterméket adagolunk, amelyet keményítő vagy származékai foszforsawal vagy annak származékaival való reagáltatása útján nyertünk, majd a szuszpenzió 30 koncentrációját 0,5-5,0 súly% száraztartalomra állítjuk be, adott esetben a pH-értéket alumíniumszulfáttal 4—6-ra állítjuk, a szuszpenziót víztelenítjük és adott esetben nedves, rostos szőnyeggé préseljük, ezt megszárítjuk és további feldolgozási 35 műveletnek, mint pl. méretrevágásnak, formaadásnak, perforálásnak, felületkezelésnek vetjük alá. A találmány célja a hígított rost-kötőszerszuszpenzióból formált, ásványi rostokat tartal-40 mázó lemezek fizikai-mechanikai tulajdonságainak lényeges javítása. Ez lehetővé teszi a lemezek könnyű szendvics-építőelemekben mag- vagy adott esetben burkolatrészkénti alkalmazását, intrádoszként, burkolólemezként, akusztikai célokat szol-45 gáló lemezként való felhasználását, a fentebb említett hátrányok (drága kötőszerekben beálló veszteség, a szennyvíz fenolos termékekkel való szennyeződése és egyéb nem kívánatos jelenségek) nélkül. A találmány további célja a nagyértékű, 50 friss szulfátcellulóz más anyagokkal való pótlása, anélkül, hogy a végtermék fizikai-mechanikai tulajdonságai, főként a szilárdsági értékek romlanának. A keményítőből és foszforsavból, adott esetben 55 sóikból vagy származékaikból nyert terméket (a továbbiakban foszforkeményítő) úgy állítjuk elő, hogy burgonyakeményítőt telített vizes KH2 P04-Na 2 HP04-oldattal reagáltatunk melegítés közben. Utána a foszforsav feleslegét eltávolítjuk, 60 a foszforozott terméket megszárítjuk. Az így kapott reakcióterméket alkalmazásakor igen nagyviszkozitású csirizzé csirizesíthetjük el. Ha természetes keményítő helyett vagy ezzel kombinálva foszforkeményítőt alkalmazunk, úgy 65 megállapításunk szerint a hajlításnál mutatott 2
