164654. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés olvasztott vasfémek acéllá alakítására

9 164654 10 fizikailag felaprózódjanak és tökéletesen reakcióba lépjenek. A finomítási időt ez a jelenség is megnöveli. A szokásos bázikus oxigénes frissítő eljárásoknál használt az a módszer, hogy az oxigént az olvadék tetejének közepére fújják, azzal a további hátrányos következménnyel jár, hogy ahol az oxigén legnagyobb része reakcióba lép, ott, azaz az olvadék közepén forró folt, képződik. Ez a forró folt, túlégetett folt a belső tűzálló falakra sugároz és a tűzálló bélés előre meg nem határozható helyein is ilyen forró foltok alakulnak ki. Ennek következményeként eddig a konverterüstben nehéz volt olyan hőmérsékletmérést végezni, amely az olvadék anyagának hőmérsékletét hűen tüntette volna fel, és amely használható lett volna annak jelzésére, hogy a finomítási folyamat befejeződött és az olvadék öntésre kész állapotban van. Eddig legjobb esetben úgy lehetett eljárni, hogy az oxigén befúvását átmenetileg megszakították és egy hőelemlándzsát toltak be a konverterüst nyitott felső nyílásán, abban a reményben, hogy a megolvadt fémtömeg hőmérséklete már kiegyenlítődött. Ez az eljáráselem is késleltette a finomítási folyamatot. Mivel a találmányunk szerinti eljárásnál és berendezésnél az oxigént a konverterüst alján fújjuk be és mivel a konverterüst üzemelés folyamán lényegében zárt, megfelelő hű hőmérsékletértéket tudunk kapni, bármilyen kívánt helyen is helyezzük be a hőelemet az olvadékba. Mint az 1. ábrán látható, a 31 tokban 32 hőelemlándzsa van, amely a 10 konverterüstbe nyúlik. A hőelemlándzsa a függőlegessel szöget zár be, úgyhogy ennek hőmérsékletre érzékeny csúcsa közvetlenül az olvadék közepében helyezhető el anélkül, hogy a koncentrált oxigénáram hátrányos hatásának volna alávetve, amilyen koncetrált oxigénáram az ismert átalakító, finomító eljárásokhoz használt konverterüstök közepén található. Az a körülmény, hogy pontos és jellemző hőmérsékleti értékeket lehet mérni, az egész acélgyártási folyamat automatizálása szempontjából fontos körülmény, amint még a továbbiakban részletesen ismertetjük. A találmány egyik fontos jellemzője, hogy az oxigént és egyéb gázokat, valamint az olyan anyagokat, mint a kéntelenítő vegyszerek, vasérc, mészkő, égetett mész és adalékanyagok, a 10 konverterüst fenekéről fújjuk be. Ezt azáltal érjük el, hogy ezeknek az anyagoknak vezetéséhez egy üreges 14 forgócsapot használunk. A forgócsap végén - részleteiben nem ábrázolt - csuklós kötés van, amely egy álló 36 csővezetékhez csatlakozik, amelyen keresztül a gázt és porított anyagokat vezetjük. A 14 forgócsap belső végén is van egy a rajzokon nem ábrázolt csuklós kötés, amely a 10 konverterüsthöz viszonyítva álló 34 csővezetékhez csatlakozik. Amint főként a 2. ábrán látható, a 37 csővezeték keresztülhalad a 38 kamrafalon és egy keverő, elosztó 39 kamrába torkollik. A 39 kamrából több ívelt 40 cső nyúlik ki és ezek a kamrát egy sor, 42 és 43 fúvókával kötik össze. Az ábrából látható, hogy minden nagy nyomás alatt levő gáz és ezek által bevitt, porított szilárd anyag fölfelé keresztülhalad a 10 konverterüstben levő olvadékon. Mivel a szilárd anyagrészecskék finoman vannak porítva, 5 ezek súlyegységnyi mennyisége a lehető legnagyobb felületen lép érintkezésbe az olvadékkal, az olvadék alkotói és a szilárd anyagrészecskék, valamint a befúvott gáz között bensőséges érintkezést kapunk, minek eredményeként lé-10 nyegében teljes kémiai és metallurgiai reakciók következnek be, még mielőtt az anyagok elérnék az olvadék tetejét és a létrejött melléktermékek a salakréteghez csatlakoznak. A gáznak és porított szilárd anyagoknak 15 fenékről való befúvása a reakciókat a legkívánatosabb helyen váltja ki, azaz magában a fémolvadékban, és azok a nem-kívánatos folyósító reakciók, amelyeket az anyagnak salak tetejére adagolása és az anyag eddigi gyakorlatnak 20 megfelelő darabos formája következtében előálló hiányos oldatbamenése okoz, ki vannak küszöbölve. Jelentős az is, hogy fröccsöntés nem következik be, ha a folyósító meszet porított alakban, az olvadék alján keresztül adagoljuk be. 25 A különböző anyagokat, amelyeket a 10 konverterüstben levő fémolvadékhoz kell adagolni, átalában 50—55 tartályokban tárolhatjuk. A tartályok a talajon, padozaton helyezhetők el, minek eredményeként kiküszöböljük azokat a 30 nehézségeket, amelyeket a felső befúvásos, szokásos konverterüstöknél a tartályok ezek fölötti szükséges elhelyezése okoz. Ennek eredményeként az egész berendezés kis magasságúra készíthető. Természetesen a tároló tartályok számát azoknak 35 az anyagféleségeknek száma határozza meg, amelyeket a 10 konverterüst fenekén be kell fújni. Szemléltetés céljából az 1. ábrán hat 50-55 tartály tüntettünk fel. Az 53 tartályban például porított adalékanyagokat, az 54 tartályban 40 mészkövet, az 55 tartályban pedig égetett meszet tárolhatunk. Általános szabály, hogy a porított szemcsék 90%-ának 0,1 mm-nél kisebb méretűnek kell lenni, bár bizonyos folyósító anyagok esetén a szemcsenagyság elérheti a 2,0 mm-t is, amelyet 45 már granulált anyagnak nevezhetünk. A por és porított kifejezéseket itt általános kifejezésként használjuk minden olyan finom eloszlású részecskékből álló anyagra, amely a találmány céljainak megfelel. A nagy szemcsenagyságú folyó-50 sító anyagok növelik a csővezetékben, fúvókákban és más szerelvényekben jelentkező erróziós, koptatási problémákat. Az 50—55 tartályok —amelyekben az anyag nyomás alatt van — olyan összeköttetésben van-55 nak, hogy a tartályokból gázba jutó anyagokat külön vagy kombinációban lehet a 10 konverterüsthöz szállítani. Általában a tartályok mindegyikében elegendő anyag van a konverterüst egy felfűtéséhez és minden következő , felfűtéshez 60 anyagpótlást szállítunk az 56 tároló tartályból. A napi adagot tároló tartályt nagyobb tároló edényből lehet feltölteni, amely szükség esetén az épületen kívül helyezhető el. Az 50—55 tartályok közül néhányhoz vagy többhöz egy tároló bunker 65 állítható be. A porított anyagokat tároló vala-5