164614. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dibenzo-cikloheptén-származékok előállítására

17 164614 18 oxocsoportot, A helyén pedig legfeljebb 3 szénatomos alkilén vagy alkeniléncsoportot tartalmaznak. Az aminocsoportot kívánt esetben az o) eljárás-változattal kapcsolatban ismertetett módon alkilezhetjük. S A (XII) általános képletű éterek például az R4' helyén alkoxi csoportot tartalmazó (II) általános képletű vegyületekből állíthatók elő, valamely (III) általános képletű aminnal való reagáltatás útján. 10 A (XIII) általános képletű vegyületeket az alább meghatározandó (XVI) általános képletű vegyületekből állíthatjuk elő, oly módon, hogy e vegyület hidroxílcsoportját az ismertetett módon egy X lecserélődő csoporttá alakítjuk át. 15 A (XIV) általános képletű tioketálok például a (IX) általános képletű vegyületekből állíthatók elő, valamely tiollal, előnyösen etán-ditiollal valamely szerves oldószerben, mint jégecetben, kloroformban vagy hasonlókban, valamely 20 Lewis-sav, például bórtrifluorid, vagy pedig sósav jelenlétében, körülbelül -10 C és a szobahőmérséklet közötti hőmérsékleten lefolytatott reagáltatás útján. A (XV) általános képletű vegyületek a g)—1), 25 n) és 0) eljárás-változatok szerinti módon állíthatók elő a megfelelő kiindulóanyagokból, védőcsoport bevezetése útján. A védőcsoport bevezetése az említett eljárás-változatok esetében elsősorban olyankor előnyös, amikor erélyesebb 30 reakciókörülményeket alkalmazunk, vagy pedig amikor az o) eljárás-változat szerint szekunder aminokat kívánunk előállítani. A kapott vegyületeket, amelyek a 11-helyzetben hidroxilcsoportot tartalmaznak, szükség esetén a 35 fent leírt módon észterezhetjük vagy önmagukban ismert módszerekkel átérezhetjük. Az éterezést célszerűen valamely a reakció szempontjából közömbös szerves oldószerben, mint benzolban, toluolban, xilolban vagy hasonlókban, körülbelül 40 50 C° és a reakciőelegy forráspontja közötti hőmérsékleten, valamely alkilhalogeniddel folytatjuk le, bázis, mint alkálifém-alkoholát, nátriumhidrid vagy hasonlók jelenlétében. Az említett célra alkalmas védőcsoportok 45 jellemző képviselőiként például az észterezett karboxilcsoportok, mint a karbometoxi-, karbetoxi-, karboizopropoxi-, karbofenoxi- és karbobenzoxi-csoportok említhetők. Az észterezett csoport bevitele például oly módon történhet, 50 hogy a vegyületet valamely megfelelő halogénhangyasavészterrel, mint klórhangyasavészterrel reagáltatjuk. Ezt a reakciót előnyösen valamely a reakció szempontjából közömbös oldószerben, mint kloroformban, xilol- 55 ban vagy toluolban, a szobahőmérséklet és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten folytathatjuk le. Előnyös, ha a reakcióelegyhez valamely savlekötőszert, például piridint vagy trietilamint adunk. Dyen esetekben a reakció 60 különösen gyorsan megy végbe, gyakran már szobahőmérsékleten is. További védőcsoportok lehetnek a rövidszénláncú karbonsavakból levezethető acilcsoportok, például az acetil-, izobutiril-, benzoil- és 65 "fenilacetil-csoport. Az ilyen védőcsoportok bevitele oly módon történik, hogy a vegyületet például acetilkloriddal vagy ecetsavanhidriddel reagáltatjuk, előnyösen valamely savlekötőszer, például trietilamin vagy piridin jelenlétében. A reakciót körülbelül a szobahőmérséklettől a reakcióelegy forráspontjáig terjedő hőmérsékleten folytathatjuk le, gyakran a szobahőmérsékleten is teljesen elegendő erre a célra. További alkalmas védőcsoportok az arilszulfonüoxi- és alkilszulfoniloxi-csoportok. Az ilyen védőcsoportokat például tozilkloriddal, piridinben, körülbelül 0 C° és 100 C° közötti hőmérsékleten való reagáltatás útján vihetjük be a vegyületbe. Ugyancsak alkalmas védőcsoportok a benzil- és a ftaloilcsoport. Ezésket a védőcsoportokat előnyösen oly módon visszük be a vegyületbe, hogy valamely Öl) általános képletű vegyületet valamely megfelelően védett (III) általános képletű aminnal, például metilbenzilaminnal, benzilaminnal vagy ftálimidkáliurnmal reagáltatunk az a) előállítási eljárás változattal kapcsolatban ismertetett módon. Ha ftálimidkáliummal reagáltatunk, akkor ezt a reakciót előnyösen valamely a reakció szempontjából közömbös szerves oldószerben, mint benzolban, toluolban vagy hasonlókban folytatjuk le. A (XVI) általános képletű vegyületek például a (X) általános képletű t vegyületekhez hasonló módon állíthatók elő. Ebben az esetben azonban oly kiindulóanyagot kell alkalmazni, amely R3 helyén hidrogénatomot vagy alkilcsoportot tartalmaz. .A (XVII) általános képletű vegyületeket előnyösen a (VI) általános képletű karbonsavakból állíthatjuk elő dekarboxilezés és adott esetben ezt követő alkilezés útján. A (XVIII) általános képletű vegyületek például az (V) általános képletű karbaminsavészterekből állíthatók elő, redukció és ezt követő metilezés útján. A 11-helyzetű hidroxilcsoportot adott esetben a metilezés előtt acilezhetjük vagy oxidálhatjuk. A jelen találmány körébe tartozik az ismertetett kiindulóanyagok előállítási módja is. A J. Am. Chem. Soc. 87, 2870-2879 (1965) közleményből már ismeretesekké váltak a 12-helyzetben klór- vagy brómatommal vagy acetoxi-csoporttal helyettesített 10,11-dihidro-5,10-metano-5H-dibenzo[a,d]cikloheptének. A jelen találmány szerint előállított dibenzo ciklohepténszármazékok ezektől az ismert vegyületektől abban különböznek, hogy a 12-helyzetben egy adott esetben N-helyettesített amino-, aminoalkilvagy aminoalkenil-csoporttal vannak helyettesítve, ezek az új vegyületek meglepő módon kitűnő antidepresszív, antineuroleptikus és antikonvulzív tulajdonságaikkal tűnnek ki. E tulajdonságaik folytán az új vegyületek, valamint ezek geometriai és/vagy optikai izomerjei és ezek sói a gyógyászatban antidepresszív, antineuroleptikus és antikonvulzív szerekként kerülhetnek felhasználásra. Az antidepresszív hatásosság kimutatása állatkísérletben oly módon történhet, hogy a vizsgálandó 9