164387. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nedvszívó műanyagfelület fémbevonására

3 nagy nedvességtartalmú műanyag is 'beborítható fémréteggel, amely eddig nem mindig volt megnyugtató módon lehetséges. A találmány műanyag aktivált felületének előállítását célzó kezelésre vonatkozik a nem villamos úton történő fémbevonáshoz. A módszer magában foglalja a nedvszívó műanyag nedvességének párologtatás útján legalább részben történt eltávolítását és ezzel vízfelvevő képességű felület előállítását, aktivált felület nyerésére, a felületnek valamely vizes aktiváló anyaggal történő kezelését és az aktivált felületnek fémlemezzel nem villamos úton történő bevonását. A beszívott nedvességnek párologtatással történő eltávolítását előnyösen valamely szárítószer jelenlétében végezhetjük, amely szárítószer elősegíti a nedvesség számottevő részének eltávolítását. A vízfelvevő-képességű műanyag felületet előnyösen if elmelegítjük katalizátor — pl. valamely nemesfém oldható sója — tetszőleges arányú vizes oldatának jelenlétében és a műanyag felületen a katalizátorral réteget alkotunk. Az így átitatott felületet ezt követően valamely redukáló hatóanyagnak pl. ónkloridnak tetszőleges arányú vizes oldatával kezeljük, hogy a katalizáló anyagot aktív formába hozzuk az ezután következő nem villamos bevonó fürdőkezeléshez. A módszer szerint a nedvességtartalmú műanyagból, mint poliamidból, vinilklorid polimerből, akrilból, cellulózból és más, hasonló műanyagból a beszívott nedvességet párologtatjuk, ezzel lecsökkentjük. A találmány szerint előnyös, ha a műanyag felület poláriscsoportokkal hidrofil (akár eredetileg is, akár valamely nedvszívó tulajdonságú anyag hozzáadásával ABS polimerrel ezzé téve), ami segíti a víz felvételét. Előnyösen lehet alkalmazni a módszert olyan műanyaggal, amelynek nedvességtartalma 24 órai időszakban egy kb. 3 mm vastag próbadarábon mérve 0,3%. Ilyen tulajdonságú műanyagokat ír le a Modern Plastics Encyclopedia, McGraw. Hill., Inc. 1970. Az eljáráshoz előnyös a poliamid műanyag, amelynek legalább 1% beszívott nedvessége van. Ilyen a nylon és hozzá hasonló anyagok. A műanyag beszívott nedvességének legalább egy részét alkalmas imódon párologtatással eltávolítjuk és ezzel olyan felületet állítunk elő, amelynek vízfelvevő képessége és olyan rétege van, amely képes egy vizes közegből a katalizáló anyagot magához kiválasztani és ott tartani. A nedvesség eltávolítása gőz alakjában szárítóban történhetik szilikagéllel vagy más víztelenítő közeggel, olyan hőmérsékleten és annyi ideig, amely elegendő arra, hogy a vízfelvevő felületet alakítson ki. Nylon esetén is szilikagélt használhatunk mint szárítószert és a párologtatást 21—24 °C hőfokon, és mintegy 16 órán át végezhetjük. Ebben a lépésben a műanyag nedvességtartalmáit lecsökkentjük a környezeti hőmérsékletéhez (21 °C) képest. A nedvesség eltávolítását megelőzően a műanyagot vegyileg valamely savval vagy mechanikai érdesítő anyaggal kezelhetjük, hogy a mű-4 anyagon szabálytalan, egyenetlen felületet képezzünk. Alkalmas módon a műanyagfelület nedvességszívóképességét megnöveljük, amit a nedvesség eltávolítása után vizes aktiváló szer-5 rel érhetünk el. A műanyagot, melyet lényegében víztelenítettünk, vizes aktiváló szerrel, pl. valamely nemesfém sójával kezeljük azért, hogy a következő nem villamos fémborítási eljáráshoz a felületet 10 előkészítsük. A vizes aktiváló anyag előnyösen valamely katalizáló anyagnak, pl. nemesfém sójának vizes impregnáló oldata lehet. Ilyen egy lépésben aktiváló vizes oldatokat ismertet a 3 515 649 sz. Amerikai Egyesült Államokbeli sza-15 badalmi leírás. A kezelés előnyösen két lépésben aktiválással történhet, amelynél első lépésben valamely nemesfém, pl. palládiumklorid vizes oldatát helyezzük a műanyag felületre és ezután második lépésben ónklorid vagy más al-20 kalmas redukálószer vizes oldatával kezeljük. A kezelést előnyösen emelt hőmérsékleten hajtjuk végre az olyan műanyagon, amely a hőre kiterjed, hogy az aktivált felületeket kialakításukban segítsük. Legalább 38 °C hőmérséklet kívánatos. 25 Poliamidnál pedig 54—100 °C, általában 71— 82 °C hőmérséklet az előnyös. így pl. a nylon kezelésénél 77—80 °C hőmérséklet és 3 perc idő szükséges. A redukálószerrel való kezelés a redukáló feltételek mellett elégséges ahhoz, hogy a 30 beiktatott nemesfémsót a fém aktív alakjára hozza. Az irányadó feltétel az ónklorid redukáló oldatának használata esetén a 21—24 °C a hőmérsékleti tartomány. Noha a találmány folyamatának pontos lefolyása bizonyossággal nem ismeretes, egy előlegezett és nem kizárólagosnak tekinthető magyarázat az, hogy a beszívott nedvességnek a műanyagból történő eltávolítása olyan vízfelvevőképességű felületet képez, amely a vizes aktiváló oldatot felszívja. Az aktiváló anyaggal átitatott felületet azután tovább kezelhetjük a nem villamos fémbevonó eljárás szerint. Egy további magyarázat az emelt hőmérséklet hasznos voltára az, hogy a műanyag bizonyos kiterjedése segít ,a műanyag aktivált felületének kialakításában. A nylonnál 71—82 °C is idézhet elő a felületen bizonyos repedezéseket, amik tovább segítik az aktivált réteg kialakulását, 50 Az aktivált műanyag felületet, amelyhez a nem villamos úton ráhelyezett fém hozzá képes tapadni a ráhelyezendő fém oldott sóját tartalmazó kémiai fürdővel kezeljük. A vörösréz, nikkel, ezüst, arany és hasonlók oldatai kereske-55 delmi forgalomban kaphatók és rendesen más komponenseket is tartalmaznak, amelyek segítenek a műanyag felületen a fémbevonat kialakításában, így 77—80 °C-on palládiuniklorid oldatával és 21—24 °C-on ónklorid oldatával ke-60 zeit nylon lemez felületének vörösrézzel nem villamos úton történő bevonására alkalmas, mégpedig vörösréz^bevonó fürdőben („Copper Mix 328", beszerezhető a Shipley Company, Inc. — tói, Newton, Mass.), célszerűen 10 percig tart-65 juk. 2