164361. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-tritil-imidazolok és sóik előállítására

164361 8 kétszer orálisan beadjuk, a kezelést a fertőzés napján kezdve, (3 órával a fertőzés után) úgy 2X0,5 mg/nap adagolásban az állatok 50%-a, 2X1—2 mg/nap adagolásban pedig 90—100%-a túléli a fertőzést. b) Tritíh. quinkeanum által előidézett kísérleti trichophytia egéren A találmány szerinti vegyületeknek 1—2-szer 1—2 mg/egér napi orális adagolásával a fertőzés kezdetét megakadályozhatjuk. CFr

—SPE egerek megnyírt hátbőrét Trichophyton quinkeanummal ifertőzve, a fertőzés 10 napon belül tipikus scutula kifejlődéséhez vezet. Ha a találmány szerinti vegyületeket 2X0,5—2X2 mg/egér/nap adagolásban az egereknek a fertőzés napjával kezdődően orálisan beadjuk, úgy a scutula 'kifejlődését teljes mértékben megakadályozhatjuk. c) Trich. mentagrophytes által tengerimalacon előidézett kísérleti trichophytia A találmány szerinti vegyületek a fertőzés lefolyására reprodukálható hatást gyakorolnak, ami a gombás megbetegedés által okozott sérülések gyors gyógyulásában jelentkezik. Kb. 400 g súlyú hím vagy nőstény tengerimalacok megnyírt és felszínesen bemetszett hátbőrét Trichophyton mentagrophytessel (300—400 fertőző rész (ml fertőző szuszpenzióban) fertőzve, a fertőzés szőfhullással és az epidermisen létrejövő gyulladásos elváltozásokkal járó tipikus trichophytiához vezet, amely 28—34 napig tart, majd spqntán gyógyul. A fertőzött tengerimalacoknak a találmány szerinti vegyületeket naponta 2X16 mg adagolásban orálisan beadva, a fertőzés ideje 28—34 napról 12—16 napra csökken. Az így kezelt állatok fertőzése könnyebb lefolyású, az epidermisen gyulladások nem lépnek fel és a szőrhullás is csak kisméretű. Ha az e), illetve az a), b) és d) vegyületek helyett más (I) általános képletű vegyületeket, ill. ezek sóit használjuk, úgy hasonló eredményeket érünk el. A gyakorlati felhasználás céljára különös jelentőséggel bírnak azok a vegyületek, amelyek adott esetben a fenilgyökön halogénatoimmal (kiváltképpen klór- vagy fluoratoimmal, o-, m- vagy p-helyzetben) szubsztituálva vannak, valamint ezek sósavval, tejsavval vagy szalicilsavval alkotott sói. A találmány szerinti N-tritil-irnidazolok, mint kemoterápiás anyagok a következő területeken használhatók: a) Az embergyógyászat területén 1. a Trichophyton, Mikrosporium, Epidermophyton, Aspergillus, Candida albicans és más élesztőgomba-fajok által előidézett dermatomycosis ellen, 2. • élesztőgombák, penészgombák és Dermatophyton-fajok által előidézett organmycosis ellen. b) Az állatgyógyászat területén élesztőgombák, penészgombák és Dermatophyton-fajok által előidézett dermatomycosis és 5 organmycosis ellen. A terápiás alkalmazás orálisan vagy parenterálisan történhetik, valamint lokálisan, oldatok, pl. dimetilszulf oxid-glicerin-víz 2:2:6 elagyében, alkoholban, előnyösen etanolban és izo-10 propilalkoiholban oldva, pufferoldatokban, púder vagy tabletta alakjában. Az adagolás embernél átlag kb. 20—100 mg/ /testsúly kg, előnyösen 40—60 mg/kg, 12 órától mintegy 10—20 napig terjedő időközökben. 15 Adott esetben szükségessé válhat, hogy a fenti mennyiségektől eltérjünk, éspedig az alkalmazás módjától, a gyógyszerrel szemben mutatkozó adottságoktól, a kiszerelési alaktól és az adagolás időpontjától, ill. időközétől függően. 20 Így némely esetben a fenti minimális mennyiségnél kevesebb is elegendő, 'míg más esetekben a felső határt is túl kell lépni. Nagyobb mennyiségek beadagolása esetében ajánlatos azt több részre osztva a nap folyamán beadni. 25 A találmány szerinti kemoterápiás anyagok önmagukban és/vagy gyógyászatilag elfogadható hordozóanyagokkal kombinálva alkalmazhatók. A különböző iners hordozóanyagokkal kombinálva használhatjuk ezeket tabletták, kapszu-30 Iák, púderek, sprék, vizes szuszpenziók, injekcióhoz alkalmas oldatok, elixirek, szirupok és más hasonlók alakjában. A hordozók lehetnék szilárd hígító- vagy töltőanyagok, steril vizes közegek, valamint különböző nem toxikus szer-35 ves oldószerek, stb. A szájon át való beadásra alkalmas tablettákhoz és 'más hasonló kiszerelési formákhoz természetesen édesítő és hasonló anyagokat is adhatunk. A terápiásán hatásos vegyület a fenti esetben a készítmény összsúlyá-40 ra számítva 0,5—90 súly'% koncentrációban van jelen, vagyis olyan mennyiségben amellyel a fent említett adagolás elérhető. Orális alkalmazásnál a tabletták természetesen további adalékokat, így nátriumcitrátot, kal-45 ciumkarbonátot és dikalciumfoszfátot, továbbá keményítőt, előnyösen burgonyakeményítőt és hasonló anyagokat, kötőanyagokat, mint polivinilpirrolidint, zselatint stb. is tartalmazhatnak. A tablettázáshoz használhatunk sikosító 50 anyagokat, mint magnéziumsztearátot, nátriumlaurilszulfátot és talkumot is. Orális alkalmazásra szolgáló vizes szuszpenziók és/vagy elixirek esetében, a hatóanyagot különféle ízjavító-, színezőanyagokkal, emulgáló- és/vagy hígító-55 anyagokkal, mint vízzel, etanollal, propilénglikollal, glicerinnel és hasonló vegyületekkel kombinálva alkalmazhatjuk. Earenterális felhasználás esetében a ható, anyagnak szezám- vagy földimogyoróolajjal, vi-60 zes propilénglikollal vagy N,N-dimetilformamiddal készült oldatait, valamint vízben oldódó vegyületek esetében azok steril vizes oldatait alkalmazhatjuk. Ezeket a vizes oldatokat szükség esetén a szokásos módon pufferoljuk és a folyé-65 kony hígítószert a szükséges mennyiségű só vagy 4