164353. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cefaloszporin C előállítására
164353 3 4 a Cephalosporium Sp. F 12 tenyésztése során, és ez a mikroorganizmus alkalmas a cefaloszprin C előállítására nagy termelési hányaddal, míg ugyanakkor a cefaloszporin N csökkentett hányaddal képződik. A fentiek alapján a találmány eljárás cefaloszporin C előállítására. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy a Cephalosporium Sp. F 12 mikroorganizmus törzset aerob körülmények között olyan táptalajon tenyésztjük, mely nitrogént és szenet asszimilálható formában, egy vagy több szervetlen sót és valamilyen szerves kén-forrást tartalmaz. A Cephalosporium Sp. ATOC 11 550 törzs mutánsa és letétbehelyezésre került az Amerikai Egyesült Allamok-beli American Type Culture Collection intézménynél ATCC 20 339 szám alatt, valamint a hollandiai Barn-ban a Centraalbureau voor Schimmelcultures intézménynél CBS 53 571 szám alatt. A Cephalosporium Sp. F 12 törzs általános jellemzői a következők: Ha szilárd halmazállapotú táptalajon, azaz zab-agar-agar, burgonya-agar-agar, Sabouraud-, Bennet- vagy Waksmann-féle táptalajon tenyésztik, a 'mikroorganizmus lapos, fénylő és kerekded telepeket képez folyamatos vagy kissé szabálytalan élekkel, valamint színtelen vagy sárgás vegetatív micéliumokkal. Színezék — amennyiben jelen van — bediffundálhat a táptalajba. Lebegő képződmények, conidiumok vagy oonidiophormok nem képződnek. Ha Bennet-táptalajon tenyésztenek, a micéliumok terminális vagy beágyazott chlamydospórákat mutatnak. A telepek felületén számos sugárirányú redőzetet találunk, melyek adott esetben elágazóak. A fonalak sövényesek, általában elágazóak, és néha kis zsírcseppek láthatók. A törzs a nitrátokat, mint nitrogén-forrást a táptalajból nem hasznosítja. A találmány szerinti eljárást általában folyadék alatti aerob kultúrában végezzük, előnyösen 20—30 C°-on. A mikroorganizmus által feldolgozható szén-forrásként a táptalaj általában szénhidrátokat tartalmaz, így tartalmazhat monoszacharidokat, diszacharidokat vagy poliszacharidokat. Az e célra alkalmas szénhidrátok közé tartozik például a glükóz, a szacharóz, a galaktóz, a laktóz, a fruktóz, a mannit, a szorbit, a dextrin, az oldódó és az oldhatatlan keményítők, és a répacukormelasz, A táptalajban rendszerint a szénhidrát monoszacharidok, diszacharidök és poliszacharidok keverékének formájában van jelen, a szénhidrát koncentrációja a táptalajban alkalmasan mintegy 2—10%. A táptalaj előnyösen tartalmaz gliceridet vagy hidrolizált gliceridet. így például olívaolajat, földimogyoróolajat, napraforgóolajat, kókuszolajat, pálmaolajat, lenolajat, kukoricaolajat, zsírolajat, telített és telítetlen zsírsavakat és egy vagy több hidroxil-csoportot tartalmazó, rövidszénláncú alkoholokkal alkotott észtereiket vagy félésztereiket. A találmány szerint különösen előnyös gliceridek vagy glicerid-hidrolizátumok a zsír olaj, a napraforgóolaj, a kukoricaolaj, az olaj sav, a ricinusolaj sav, a lenolaj sav és az arachidonsav (C20H32O2). A találmány szerint különösen előnyös telítetlen zsírsavészterek a me-5 til-linoleát, a glicerol-monooleát, a polietilénglikol-monooleát és a polietilénglikol-dioleát. A gliceridek vagy hidrolízistermékeik előnyösen a táptalaj súlyára vonatkoztatva mintegy 1—8 súly%-ban kerülnek felhasználásra. 10 A találmány szerinti eljárás foganatosításánál használt táptalaj tartalmaz továbbá szerves nitrogénforrást, mely előnyösen a táptalaj súlyára vonatkoztatva 0,01—0,1% asszimilálható nitrogént biztosít. A szerves nitrogénforrás rend-15 szerint állati vagy növényi fehérje vagy ezek bomlás- vagy hidrolízisterméke, így valamilyen polipeptid, pepton, tripton vagy aminosav. Előnyös szerves nitrogénforrások a gyapotmagliszt, a halliszt, a húsliszt, a kukoricaliszt, a gabona-20 lisztek, hüvelyes növényekből készült lisztfajták, így a szójababliszt, a borsóliszt vagy a földimogyoróliszt, valamint az élesztőkivonat, a húskivonat, az alkoholfermentációs ipar melléktermékei és a kukorica bomlástermékei. 25 A találmány szerinti eljárásnál használt táptalaj tartalmaz továbbá legalább egy, a cefaloszporin C bioszintézisét elősegítő szervetlen sót, így például kalcium-karbonátot, bóraxot, ammónium-acetátot, ammónium-foszfátot, és egy al-30 kálifém-foszfátot. A táptalaj előnyösen 0,5—1,5 súly%-ban tartalmaz szervetlen sókat. A táptalaj tartalmaz továbbá szerves kénforrást, különösen metionint, előnyösen a táptalaj súlyára vonatkoztatva mintegy 0,5—2,5 súly%-35 ban. Kénforrásként használhatók más kéntartalmú vegyületek, így például metil-tioacetát, tioecetsav, tioglikolsav vagy metil-tioglikolát is. A táptalaj ezeket a vegyületeket előnyösen 0,05—1 súly%-ban tartalmazza. Megjegyezzük, 40 hogy Cephalosporium Sp. F 12 törzs tenyésztéséhez feltétlenül szükséges valamilyen szerves kénforrás, míg más Cephalosporium törzseket szervetlen kénforrás jelenlétében tenyésztenek. Sőt egyes szerves kénforrások, így a tioglikol-45 sav, mérgező hatást fejtenek ki más Cephalosporium törzsekkel szemben, míg a Cephalosporium Sp. F 12 törzsre nem mérgezők. A találmány szerinti eljárás gyakorlatát az alábbiakban mutatjuk be. 50 A mikroorganizmusok először 10—15 napon át a növekedést elősegítő tápanyagokat tartalmazó ferde táptalajon növekednek 28—30 C°-on. A növekvő micéliumokat ezután vízzel mossuk, és az így kapott oldatot oltóanyagként használjuk 55 oltóközegben. Az oltóközeget aerób körülmények között keverés mellett 25—30 C°-on tartjuk 48—96 órán át. Az így kapott oltóközeggel oltjuk be a végső táptalajt, úgy, hogy rendszerint a táptalaj súlyára vonatkoztatva mintegy 60 5o/0 oltóközeget keverünk a táptalajhoz. A találmány szerinti eljárás során a beoltott végső táptalajon a tenyésztést előnyösen 96—130 órán át 20—30 C°-on, előnyösen 22—28 C°-on végezzük. Az így kapott cefaloszporin C meny-65 nyiségét spektrofotometriai [Claridge, Vaughan. 2
