164311. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a 23 671 RP és 23 672 RP antibiotikumok előállítására
13 m3U 14 A Streptomyces chryseus DS 12 370 törzs tulajdonságainak összességében nem egyezik teljesen egyetlen már leírt más törzzsel sem. A „Bergey's Manual of Determinative Bacteriology" 7. kiadás (The Williams and Willems 5 Company, Baltimore, 1961) és a „The Actinomycetes", 2. kötet (S. A. Waksman, The Williams and Wilkins Company, Baltimore, 1961) című művekben leírt fajok közül tulajdonságok tekintetében a Streptomyces achromogenes hasonlít 10 legjobban a Streptomyces chryseus DS 12 370 törzshöz. Mindkét mikroorganizmus barna oldható pigmentet termel szintetikus táptalajon, és nem vagy . alig termel pigmentét szerves táptalajon, spóratartóik egyenesek vagy hajlottak, nem spirá- 15 lisak, és spóráik hengeresek. ; Mindamellett az S.achromogénes vegetatív micéliuma a táptalajtól függően színtelen, barnás vagy sárgásbarna, sőt tojásos táptalajon vörösesbarna, és színe nem hasonlít a Streptomyces 20 chryseus DS 12 370 vegetatív micéliumának valamennyi, szintetikus és~ szerves táptalajon mutatkozó határozott krómsárgá színéhez. Azonkívül az S. achromogenes, ellentétben az S. chryseus DS 12 370 törzzsel, glicerines nitritos 25 agáron sötétszürkés légmicéliumot fejleszt, burgonyán vörösesbarna oldható pigmentet és zselatinon világosbarna oldható pigmentet termel, és zselatint csak nagyon kevéssé folyósít el. Ennélfogva a két törzs, bár bizonyos tekintetben hasonlítanak 30 egymáshoz, nem tekinthető azonosnak. A Streptomyces chryseus DS 12 370 törzsnek a fejlődéséhez szükséges szénforrásokat és nitrogénforrásokat hasznosítóképességét Pridham és Gottlieb [J. Bacteriology 56, 107-114 (1948)] 35 módszere alapján határoztuk meg. A fejlődés mértékét a szerzők által megadott alaptáptalaj felhasználásával készült táptalajokon figyeltük meg, az alaptáptalaj glukóz tartalmát különféle más szénforrásokkal, illetve az : alaptáptalaj 40 arnmóniumszulfát tartalmát különföle más nitrogénforrásokkal helyettesítve, és a tenyészeteket kellő ideig 25 C°-on inkubálva. Az eredményeket a 7. táblázatban közöljük. '45 7. táblázat Vizsgált HasznoVizsgált Hasznoszénforrás sítás nitrogénforrás sítás D-ribóz + NaN03 ' + D-xilóz + NaN02 . + L-arabinóz — (NH4 ) 2 S0 4 + L-ramnóz + (NH4 ) 2 HP0 4 + D-glukóz + adenozin+ D-galaktóz + uracil — D-fruktóz + karbamid + D-mannóz + L-aszparagin + L-szorbit .— glikokoll + késik láktóz + késik szarkozin — maltóz + DL-alanin + szacharóz + DL-valin + trehalóz 4-DL-aszparaginsav + cellobióz + L-glutaminsav + Vizsgált HasznoVizsgált Hasznoszénforrás sítás nitrogénforrás sítás rafflnóz — L-arginin + dextrin + L-lizin • — inulin — DL-szerin + keményítő + . DL-treonin + glikogén + DL-metionin + késik glicerin : + taurin — . eritrit — L-tirozin + adonit + DL-prolin + dulcit — • L-hidroxipropilin '. — D-mannit + L-hisztidin .+• D-szorbit + L-triptofán + inozit + betain — A 23 671 RP és 23672 RP antibiotikumok előállítása ! A 23 671 RP és 23 672 RP előállítási eljárása lényegében abban áll, hogy Streptomyces chryseus DS 12 370 törzset vagy a 23 671 RP és 23 672 RP antibiotikumokat termelő mutánsait alkalmas táptalajon megfelelő körülmények között tenyésztjük, és a fermentáció közben keletkező termékeket elkülönítjük. A Streptomyces chryseus DS 12 370 törzs aerob módon tenyészthető felszínen vagy süllyesztve, de az utóbbi előnyös, mert- hatásosabb. Erre a célra a fermentációs iparban használatos különféle típusú készülékek alkamazhatók. A műveletek sorrendje a következő lehet: Streptomyces chryseus DS 12 370, törzstenyészet tenyésztés agáron tenyésztés rázott lombikban oltóanyag tenyésztése fermentorban 1 termelő tenyésztés fermentorban . A fermentációs közeg, vagyis a táptalaj lényegében egy szénforrásból, egy. asszimilálható nitrogénforrásból, szervetlen elemekből és adott esetben növekedési faktorokból áll, mindezek az összetevők lehetnék jól meghatározott termékek vagy komplex keverékek, amilyenek a különféle eredetű biológiai termékekben előfordulnak. Asszimilálható szénforrásként felhasználhatók szénhidrátok, például glukóz, maltóz, dextrinek, keményítő, továbbá glicerin, mannit és bizonyos szerves savak. Bizonyos állati vagy növényi olajok, például szalonnaolaj vagy szójaolaj előnyösen helyettesíthetik vagy kiegészíthetik ezekét a szénhidrátokat. Az alkalmas asszimilálható nitrogénforrások rendkívül változatosak. Ezek lehetnek egyszerű vegyi anyagok, például az ammónium szervetlen vagy szerves sói, karbamid és bizonyos aminosavak. Alkalmasak továbbá a nitrogént fehérjeként tartalmazó bonyolultabb anyagok, mint a kazein, 7
