164302. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés vágányfekvés állapot meghatározására
164302 3 4 A találmány leglényegesebb jellemzője alapján ezt a célt azáltal érjük el, hogy a vágánybejárásánál fellépő gyorsulás vágány fekvés által okozott helyi változásait, egy vágányszakaszon belül, mint mért értékeket egységes sebességre vonatkoztatva, egy jellemzővé összegezzük és viszonyított jellemző értékkel hasonlítjuk össze. Bebizonyosodott, hogy ebben a jellemzőben a vágányfekvés jóságát befolyásoló összes tényező minden tekintetben szerepel. A gyorsulásváltozásokat, mint mért értékeket két különböző, előnyösen egymásra merőleges síkban, pl. a vágány síkjában és a vágány síkjára merőleges síkban, külön-külön mérjük, majd ezen értékeket pl. elektromosan vagy elektronikusan, összehasonlító jellemzővé összegezzük, a mért értékek összegezését együttes értékké előnyösen vektoriálisan végezhetjük el. A találmány keretében a gyorsulásváltozás kiértékelése közvetlenül történhet, egy gyorsulásmérőkészülékkel felszerelt jármű segítségével, amely meghatározott, szabályozható és mérhető sebességgel járja be a vágányszakaszt. Másrészt nem feltétlenül szükséges a vágányt a fekvésére jellemző gyorsulási értékek meghatározására ilyen gyorsulásmérésre alkalmas járművel bejárni, hanem a találmány szerinti eljárás kiviteli alakjának megfelelően a gyorsulást ill. a gyorsulás változást közvetve a vágányfekvés jellemzőinek mérésével, pl. együttesen a vágánypályát alkotó, feltételezve egymásután sorakozó görbék sugarának, ill. ezen jellemzők változásának mérésével határozhatjuk meg. Ez esetben tehát a vágány hibás fekvése azonos matematikai funkciójú ívsorként, pl. egymásután elrendezett körívek soraként fogható fel. Ezen ívek jellemző értékét vagy ezen jellemzők változását mérjük és ebből a vágányon csak feltételezetten mozgó jármű gyorsulását vagy a gyorsulás változását állapítjuk meg és értékeljük ki. A vágánypályát egymásután sorakozva kiadó görbék jellemző értékének ilyen mérését különállóan, különböző, előnyösen egymásra merőleges síkokban, pl. vízszintes és függőleges síkban, végezhetjük. A találmány továbbá a fenti eljárás kivitelezésére szolgáló berendezésekre is vonatkozik, ezen berendezéseket a továbbiakban a jobb érthetőség kedvéért a rajzok alapján szemléltetjük. A rajzok csupán vázlatosan szemléltetik ezen berendezések kiviteli alakjait, valamint a találmány szerinti eljárás elvi megoldását. Az 1. ábra magát az eljárást, a 2. ábra a kivitelezéséhez alkalmas berendezést oldalnézetben, a 3. ábra ugyanezt a berendezést felülnézetben, míg a 4. ábra egy, a méréshez való vázlatot szemléltet. Az 5. ábra a berendezés előlnézetét mutatja. A 6. és 7. ábrák egy másik berendezést ábrázolnak, ugyancsak oldalnézetben, ezen berendezés részei oldalról elölnézetben vannak bemutatva. A 7. ábra a hozzávaló kapcsolási vázlatot mutatja. A 5 8.9. 11. és 12. ábrák további kiviteli alakot mutatnak oldalnézetben, a 10. ábra a 9. ábra elölnézete. Az 1. ábrán az A vonal a jármű által mért 10 függőleges gyorsulást az I. és II. és II—III. vágányszakaszokon ábrázolja. A gyorsulás abszolút változását a B sorban felsorolt számok adják, amelyek összegét az I—II és II—III részszakaszokra vonatkozóan a C sorban különállóan tüntettük fel. 15 A D vonal és az E és F sorokban megadott számadatok a vízszintes síkban mért analóg gyorsulási értékeket ábrázolják. A G sorban a C és F sorok értékeit vektoriálisan összegezzük. A H sor a tényleges utazó sebességre vonatkozó adatokat, a 20 J sor a G sor értékeinek 100 km/óra összehasonlító sebességére vonatkozó átszámítását tartalmazza, a sebességek négyzetének arányában. Amennyiben az I—II és II—III részszakaszok 25 értékeit összegezzük, úgy az I-III szakaszokra vonatkozólag a K sorban a 100 km/órára vonatkoztatott gyorsulásváltozások összegét kapjuk. Amennyiben az I-III szakaszra vonatkozó, tapasztalat szerint megállapítandó alapszám 100 km/óra 30 utazási sebesség esetén kb. 50 (L sor), 56 + 50= 1,12 (M sor) jósági tényezőt kapunk, azaz ez a vágányrész 12%-kal rosszabb a kívánt, összehasonlító értékként szereplő mértéknél, és ezért ebben a szakaszban ezt a vágányrészt javítani 35 (megmunkálni) kell. A vektoriális összegezést a példában közelítőleg csak a két I—II és II—III részszakaszra vonatkozóan végeztük el. Kalkulátorok használata esetén ezen összegezést igen kicsi, számos részszakaszon, pl. minden méteren, helye-40 sen elvégezhetjük. Egy a mérőkocsi sebességétől függetlenül kivitelezhető eljárás a következő meggondolásból adódik: Amennyiben a vágány, azaz az egyes sínek 45 hibás fekvését azonos matematikai funkciójú, egymásután sorakozó görbék pl. egymásután sorakozó körívek következményének tekintjük, úgy minden egyes ilyen körívben a gyorsulást a következő képlettel fejezzük ki: 50 f=V2 /13-H, ahol V a kívánt sebességet és H a körív sugarát 55 jelenti. A vágány I és II egymáshoz közelfekvő pontjain a gyorsulás V2 V2 Í! = és fn = —— 13 -Hj 13 -Hn 60 lesz. Közeli pontok között a gyorsulás változását a gyorsuláskülönbségekkel fejezhetjük ki: V2 / 1 1 \ f,-fn = — 65 13 V H, H„ ) 2
