164302. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés vágányfekvés állapot meghatározására
164302 Ha a körív h ívmagasságát az a" b méter hosszú húr osztópontjában mérjük (lásd 4. ábra), akkor 500 • a • b h = — milliméterben. H Amennyiben nem h-t, hanem hj = h mérjük, akkor 500(a+b) • b a + b vetített fekvését, azonos matematikai funkciójú egymásután sorakozó görbéknek pl. köríveknek tekintjük. Ezen görbék jellemző értékét vagy ezen görbék változásait, pl. a körívek sugarainak változását mérjük, és ezekből vízszintes és/vagy függőleges irányban a gyorsulást és/vagy a gyorsulás változását megállapítjuk. Amint azt már leszögeztük, a gyorsulás változását a következőképpen fejezzük ki: hi = 1 H, kapunk; ez esetben 10 15 f„ = 13 1 Hí 1 Hí, hí es Ha a (h) ívmagasságot az (s) méter hosszú húr közepén mérjük, úgy a következő összefüggést kapjuk: Hí 500(a*b) • b 125 és ebből 1 fi - fii = 6500(a+b) • b (Vh,,). 20 H így fi - fn = H 125 Ezért a vágányon a térben fekvő hx és h n ívmagasságok különbségét mérjük (lásd 2. ábra), és 25 ebből az azzal arányos gyorsulásváltozást könnyen megállapíthatjuk. 1625 (hi-hn). Az fI _-f II gyorsulásváltozás megállapítására az ívmagasság változást kell tehát alkalmazni. A vízszintes gyorsulásváltozások az módon alakulnak: alábbi A 2. ábrán a mérőberendezés oldalnézetét a 4 és 5 kocsikkal ábrázoljuk, amelyek függőleges 30 síkban ívelt 3 vágányon mozgathatók és a K tengelykapcsolóval egymástól állandó távolságra vannak összekötve. A vágányon haladó 4, 5 járművek az átlagos vasúti kocsi súlypontjának körülbelüli magasságában 35 fekvő-: 1 és 2 tengelyek, a járművek közötti -távolság kb. közepénél v magasságkülönbséget ' mutatnak fel, amely az ívelt 3 vágány függőleges ívkülönbségével arányos. A 3. ábra a 4 és 5 kocsival ellátott ugyanezen berendezést szemlélteti 40 felülnézetben, ahol a 3 vágány egy további vízszintes síkban fekvő ívvel van ábrázolva. A 4 és 5 kocsik távolságuk közepéig meghosszabbított 1 és 2 tengelyei oldalirányban mért w különbséget mutatnak, amely a vízszintes ívmagasság 45 különbséggel arányos. A 4. ábra a b és h, ívmagasságok közötti geometriai összefüggést mutatja, míg az 5. ábra a berendezést a sín hosszirányában vett nézetből szemlélteti. Az E, és E2 pontok a kocsik közti tér 50 közepén az 1 és 2 tengelyek végét jelölik: a hi-hn távolságuk a v és w értékek vektoriális összege. A vízszintes w és a függőleges v komponenseket inga vagy pörgettyű segítségével is megállapíthatjuk 55 1625 és a vízszintes és függőleges különbségeket vektoriálisan vágányszakaszonként folyamatosan összegezhetjük, a kapott értéket az alapmértékkel (összehasonlító jellemzővel) összehasonlíthatjuk. A vágányszakasz fekvését, a vágánymérőkocsi 60 működésekor nyert szokásos eredmény alapján is megítélhetjük, amennyiben az 1 bal és r jobb sín függőleges 1 ívmagasságát és az ívkülső sín w vízszintes ívmagasságát mérjük. Ehhez tételezzük fel, hogy a sínek vízszintes és függőleges síkba 65 a) íwáltozásoknál 1625 • s2 (wn - wi) b) túlemelés változásoknál: A hibás túlemelés a súlypont vízszintes eltolódását eredményezi. Hullámalakú hiba a súlypont hullámalakú mozgását idézi elő. Ezért a súlypontra vízszintes irányban -' Oil - rí) - Oil - h) 1625 • ! nagyságú centrifugális erő hat. A függőleges gyorsulásváltozások értéke súlypontra vonatkoztatva: (II + hrh) 1625 • s2 z 2 2 Az összegezett gyorsulásváltozás tehát V2 (wn - wi) + (r n - n) - On - ll)' ril - rí In - li 2 Az ívmagasságkülönbségeket az ismertetett módon mérjük, vektoriálisan összegezzük és a viszonyított jellemzővel összehasonlítjuk. A 6. ábra egy olyan példát mutat be, amelynél a távolság induktív módon mérhető. A 4 és 5 jármű Ej és E2 végeit 6 és 6' lemezekkel látjuk el, amelyeken a 7 és 7' tekercsek előnyösen sugárirányban helyezkednek el. A 6 lemez 3
