164284. lajstromszámú szabadalom • Eljárás L-dihidrokodein előállítására

3 164284 4 ható, és az ilyen kezelés után kapott termék kielégíti a szabványokban előírt követelményeket. Továbbá azt találtuk, hogy a folyékony közegben, platinaoxid- vagy hordozóra felvitt fém platina-katalizátort alkalmazva az l-dihidrokodeinon hidrogénezési foka kis mennyiségű lúg hozzáadásával jelentős mértékben megnövelhető. Gázkromatográfiával kimutatható, hogy a reakcióelegy összetétele megegyezik a lúg távollétében végzett katalitikus hidrogénezés során kapott reakcióelegyével. Közelebbről, az 1-dihidrotebainol- és 1-dihidrotebainon-szennyezések aránya változatlan. A találmány szerint oly módon állítunk elő tiszta 1-dihidrokodeint, hogy 1-dihidrokodeinont vizes közegben, platinaoxid- vagy hordozóra felvitt fém platina-katalizátor jelenlétében hidrogénezünk, a nyers 1-dihidrokodein oldatából a katalizátort eltávolítjuk és az oldatból kinyerjük a kismerinyiségű 1-dihidrotebainont és/vagy 1-dihidrotebainolt tartalmazó 1-dihidrokodeint. A találmány eljárást biztosít továbbá 1-dihidrokodein előállítására l-dihidrokodeinon folyékony közegben, lúg jelenlétében platinaoxid- vagy hordozóra felvitt fém platina-katalizátor segítségével végzett katalitikus hidrogénezése, valamint a lúgnak az 1-dihidrokodein mellől való eltávolítása útján. A találmány eljárást biztosít továbbá a szennyezésként 1-dihidrotebainont és/vagy 1-dihidrotebainolt tartalmazó 1-dihidrokodein olyan kezelésére, amellyel az említett szennyezéseket vizes lúgoldattal való extrakcióval vagy az anyag kvaterner arnmónium-típusú, hidroxid-formában levő anioncserélő gyantán való átvezetésével távolítjuk el, és így az említett szennyezések arányát csökkentjük. Folyékony közegen olyan folyadékot értünk, amelyben az l-dihidrokodeinon jól oldódik. Dyen folyékony közegek az alacsonyabb szénatomszámú alkanolok, (1-5 szénatom molekulánként), így az etilalkohol, főként az általánosan használt metanollal denaturált ipari szesz. Az utóbbi esetben előnyösen 1-dihidrokodeinon-szuszpenzióból indulunk ki, mert az keletkezett alkaloid a hidrogénezési folyamat során oldódik. A katalitikus hidrogénezést vagy szobahőmérsékleten, vagy magasabb hőmérsékleten, atmoszférikus vagy az atmoszférikusnál nagyobb hidrogénnyomáson végezhetjük. Ha a találmány szerinti eljárást lúg jelenlétében végezzük, lúgként előnyösen alkálifém-hidroxidot, alkálifém-alkoxidot vagy kvaterner ammóniumhidroxidot, pl. nátriumhidroxidot, nátriumetoxidot vagy tetrametilammómumhidroxidot használunk. Noha a lúg mennyiségének nincs felső határa, az optimális eredményt az l-dihidrokodeinon súlyára számított 0,1-4 súly% lúgmennyiségnél értük el. A dihidrokodeinonra számított pontos lúgmennyiség függ az alkalmazott katalizátor mennyiségétől és típusától. Az optimális mennyiség előzetes kísérletben meghatározható. Azt találtuk továbbá, hogy a lúg adagolásának ideje bizonyos mértékben függ az alkalmazott katalizátortól. Platinaoxid-katalizátor esetén kívánatos a lúgot" az oxid-katalizátor fémmé történő teljes redukciója és a hidrogénezés megkezdése után adagolni. Platina-katalizátor esetén a lúg a reakció kezdeti szakaszában adagolható. Megfelelő mennyiségű lúg alkalmazásával az 5 1-dihidrokodeinori teljes hidrogénezésére számított időt 75%-kal lehet csökkenteni az ugyanolyan mennyiségű katalizátorral, de lúg távollétében végzett hidrogénezéshez képest. Másrészt, egy adott időn belül lefutó teljes hidrogénezéshez szükséges 10 katalizátor mennyiségét 90%-kal lehet csökkenteni a lúg távollétében végzett hidrogénezéshez , szükséges mennyiséghez képest. Az időtartam vagy a katalizátor mennyiségének csökkentése nyilvánvalóan előnyös. 15 Az l-dihidrokodeinon hidrogénezése után a különböző szennyezéseket a reakcióelegyből el kell távolítani. Először a katalizátort távolítjuk el, előnyösen szűréssel, majd a fenolos szennyezéseket lúgos extrakcióval, vagy anioncserélős eljárással. 20 A találmány szerinti lúgos extrakcióval történő tisztítás során az 1-dihidrokodeint az oldatból ismert módon, pl. csökkentett nyomáson végzett bepárlással és vízzel nem elegyedő oldószerben, mint pl. folyékony aromás szénhidrogénben, 25 előnyösen benzolban való oldással különítjük el. Az oldatot ezután vizes lúgoldattal, előnyösen alkálifém-hidroxid, így nátriumhidroxid vizes oldatával legalább egyszer extraháljuk. A lúgos extrahálás után a szerves oldószert pl. csökkentett 30 nyomáson végzett desztillációval eltávolítjuk, és ha a tiszta 1-dihidrokodeint só alakban akarjuk megkapni, vízzel elegyedő oldószert, mint etilalkoholt vagy acetont, és savat, pl. borkősavat adunk a bepárlási maradékhoz. 35 Az anioncserés eljárás elvégzésénél, amennyiben a hidrogénezést lúg jelenlétében végeztük, a lúgot előzetesen el kell távolítani. Ha a lúgot nem távolítjuk el, beleavatkozik az anioncserélő osz-40 lopon történő adszorpció mechanizmusába, azonfelül változatlanul halad át az oszlopon és így megnehezíti az 1-dihidrokodein sóformában való elkülönítését. Az anioncserélővel történő kezelés előtt a lúgot 45 az oldat szárazra párolásával (előnyösen csökkentett nyomáson), majd a maradék vízben történő oldásával, valamint a kapott vizes oldat vízzel nem elegyedő oldószerrel, mint pl. benzollal történő extrahálásával távolítjuk el. A szerves fázist 50 elkülönítjük és szárazra pároljuk, és a kapott dihidrokodein-maradékot alkoholban oldva az anioncseréhez megfelelő oldatot kapunk. A lúgnak a reakcióelegyből történő eltávolítására 55 egy általunk javasolt előnyös eljárás az oldat hidrogénformában levő kationcserélő gyantával történő kezelése. Mivel a dihidrokodein gyengébb bázis a hidrogénezési reakció elősegítésére alkalmazott lúgnál, az oszlopban levő gyanta mennyi-60 ségének pontos beállításával elérhetjük, hogy minden jelenlevő alkálifém^ vagy kvaterner ammónium-ion adszorbeálódjék, ugyanakkor gyakorlatilag ne maradjon dihidrokodein a gyantán. A kationcserélő oszlopon átbocsátott oldat 65 lúgmentes. 2