164253. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés impulzus ütemjelek felismerésére és regenerálására

164253 3 4 nek mindaddig jelen kell lennie a záróoszcillátor bemenetén, amíg a homlokoldal áthalad a visszacsatoló hurkon. Egy visszaállító impulzus a záróoszcillátort egy fél bitidő után ismét kikapcsolja. Ismeretesek olyan kapcsolási elrendezések is [Fernmeldetechnik 10, (1970) 2, 46—47. oldal], amelyeknél diódás ÉS-kapu helyett TTL—• NAND-kapu van és záróoszcillátor helyett TTL-áramköri elemekből felépített RS-multivibrátor van alkalmazva. Itt a bekapcsoló jelet a multivibrator bemenetén legalább két kapukésleltetési időig fenn kell tartani, hogy a multivibrator biztosan át tudjon billenni. A két ismert kapcsolási elrendezés elvi hiányossága az, hogy a kapu kimenő impulzusok számára bizonyos időtartam szükséges, hogy az utána következő relaxációs áraimkört biztosan bekapcsolja, illetve átbillentse. Ekkor azonban a letapogató impulzusnak ugyanolyan időtartamúnak kell lennie és a vezetékjelnek ugyanannyi ideig kell az átkapcsolási küszöbértéknél nagyobbnak vagy kisebbnek lennie. Ismeretesek továbbá olyan regeneráló kapcsolások [Colloquium on Pulse Code Modulation London 1968 (IEE electronics division) (Colloquium digest No 7 <1968) 9, 1—5. oldal], amelyeknél az erősített és torzításmentesített harmadlagos vezetékjelet két komparátor áramkörre vezetik és ott jellemző küszöbfeszültsiégekkel úgy hasonlítják össze, hogy az egyik kompárátoráramkör csak a pozitív, imíg a másik komparátoráramkör csak a negatív impulzusokat ismeri fel. Mindegyik komparátor áramkörhöz egy lánckapcsolás csatlakozik, amely szimmetrikus differenciálerősítőből és bistabil multivibrátorból felépített két áramköri kombinációból áll. A differenciálerősítő kimenő jelének amplitúdója arra elégséges, hogy az utána következő bistabil multivi'brátort annak belső hiszterézise leküzdésével egyik stabil állapotából a másikba billentse. Ezt a két differenciálerősítőt a bitfrekvenciából levezetett ütemjel váltakozva egy bit periódus fele idejére nyitja és zárja, úgyhogy ezek kapuáramkörökként működnek. Az első differenciálerősítő nyitási periódusa folyamán a vezetékjel változásait csak az első bistabil multivibrator veszi fel, minthogy a második differenciálerősítő lezárt állapotban van. Ilyen módon tehát lépésenként csak azt az információt továbbítják, amely az első differenciálerősítő zárásának időpontjában a hozzá tartozó bistabil multivibrátorban tárolva volt .(Master—Slave-elv). Egy hasonló megoldásnál (Het PTT-Bedrijf, 16 [1969] 2, 81—87. oldalak) a bináris vezetékjelet erősítés és torzításmentesítés után komparátor áramkörön keresztül bitfrekvencia által ütemezett bistabil multivibrátorra vezetik. Ezen két kapcsolási elrendezés hátránya abban áll, hogy ezeknél mindenkor a differenciálerősítő jelének, illetve a komparátor jelnek kell a bistábil multivibrátorokat átbillentenie. Ez viszont azt jelenti, hogy a vezeték jelnek a bistabil multivibrátorokban alkalmazott aktív elemek, illetve kapu-elemek két kapcsolási késleltetésének idejére, a küszöbértéket meg kell haladnia, vagy a küszöbérték alatt kell maradnia. Az ennek következtében előálló és valamenynyi ismertetett kapcsolásnál közös véges letapogatási idő szükségessé teszi, hogy rövidebb távolságokat válasszanak az egyes regenerálási pontok között, azzal a távolsággal szemben, amilyent végtelen rövid ideális letapogatási idő esetén lehetne választani. Csak ezáltal lehet elérni, hogy a csillapított és torzított impulzusok még a legnagyobb zavarbefolyásolás esetén is a használt aktív elemek kapcsolási késleltetési ideje által meghatározott időtartamon át a mindenkori küszöbértéket túlhaladják vagy az alatt maradjanak és helyesen legyenek felismerhetők és regenerálhatok. A kapcsolási késleltetési idő csökkentése azáltal, hogy speciális alkatrészeket alkalmaznak, a vezetéki berendezések költségeit aránytalanul megnövelné. Olyan rendszereknél, amelyeknél igen nagy számú csatorna van alkalmazva, még speciális alkatrészekkel is véges letapogatási idők adódnának. Célunk, hogy találmányunkkal olyan kapcsolási elrendezést alakítsunk ki, amely meghatározott kapcsolási idejű aktív áramköri elemek alkalmazása mellett az impulzusfelismerést és az impulzus-regenerálást lehetőleg nagy bitsorozat-frekvencia mellett teszi lehetővé. Az impulzuskódmodulált jelek számára ez az információknak lehetőleg nagyszámú csatorna útján való egyidejű átvitelét, illetve nagyobb mezőhosszak elérését jelenti. Találmányunk alapját az a feladat képezi, hogy a torzított és zavart impulzusok felismerését lehetőleg rövid idő alatt végezzük, amely még rövidebb, mint egy bistabil multivibrator aktív áramköri elemeinek kapcsolási ideje. A találmány szerint feladatunkat azáltal oldjuk meg, hogy a bistábil relaxációs áramkört két stbil állapota mellett az ütemjel által meghatározott időbeli töredékrész időtartamára, előnyösen egy bitperiódus fele idejére az ütemjel segítségével oly módon vezéreljük egy semleges állapotba, hogy a relaxációs áramkör mindkét kimenetén azonos potenciál jelenik meg, úgyhogy a kívánt letapogatási időpontban a relaxációs áramkör az ütemjel potenciálugrása következtében rövid időre először labilis állapotba jut, és csak ezt követően — aszerint, hogy a relaxációs áramkör bemenetén állandóan jelenlevő PCM-jel a 'meghatározó küszöbértéket meghaladja-e, vagy azalatt marad — az egyik vagy másik stabil állapotba kerül, és ezt az állapotot a relaxációs áraimkör a bitperiódusmaradék része idejére megtartja még akkor is, ha a PCM-jel megváltozik, mielőtt a relaxációs áramkör mindenkori stabil állapotát teljesen elérte volna, és hogy a PCM-jel a relaxációs áramkör bemenetén olyan értékre van határolva, hogy nem tudja a relaxációs áramkört egyik stabil állapotból a másik stabil állapotába billenteni. Az ütemjel eközben egy segédtranzisztort vezérel, amely a multivibrator áramkört ütemen-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2