164249. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 7-(kis szénatomszámú) alkanoil-1,3-dihidro-2H-1,4-benzodiazepin -2-on-származékok előállítására

164249 13 14 mázhatunk. Kis szénatomszámú alkanoil-csoportok bevitelére alkalmas vegyületként előnyösen pl. ecetsavanhidridet, acetilkloridot stb. használhatunk. Ennél az eljárásváltozatnál az arilszulfonilhalogenidek és kis szénatomszámú alkilszulfonilhalogenidek, különösen a tozilklorid és mezilklorid alkalmazása igen előnyösnek bi-> zonyult. A reakciót célszerűen iners szerves oldószerben i(pl. éterben, tetrahidrofuránban, dioxánban, dimetilformamidban, dietilacetamidban stb.) végezhetjük el. A i(XI) általános képletű vegyületek és a halogenidek (pl. arilszulfonilhalogenidek vagy alkilszulfonilhalogenidek) reakciójakor képződő hidrogénhalogenid megkötésére a reakcióelegyhez előnyösen savmegkötőszert adhatunk. E célra előnyösen tercier aminokat, piridint stb. alkalmazhatunk. A savmegkötőszert előnyösen fölöslegben alkalmazhatjuk, mikoris az az oldószer szerepét is betöltheti. Az eljárás különösen előnyös foganatosítási módja szerint a reakciót piridinben végezzük el, mely savmegkötőszerként és oldószerként egyaránt szolgálhat. A hőmérséklet és a nyomás nem döntő jelentőségű tényező. A (IX) általános képletű vegyületeket oly módon állíthatjuk elő, hogy valamely (III) általános képletű benzofenont valamely (XXII) általános képletű dikaíbonsavmonoésztermonohalogeniddel reagáltatunk, mikoris (XXIII) általános képletű vegyületet kapunk (mely képletben R, Rí és R3 jelentése a fent megadott). Valamely (III) általános képletű benzofenon és valamely (XXII) általános képletű karbonsavmonoésztermonohalogenid reakcióját előnyösen iners szerves oldószer jelenlétében végezhetjük el. E célra előnyösen szénhidrogénekét :(pl. benzolt, toluolt stb.), klórozott szénhidrogéneket (pl. metilénkloridot stb.), étereket (pl. dioxánt) stb. alkalmazhatunk. A reakciót —40 C° és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten hajthatjuk végre. Valamely (III) és (XXII) általános képletű vegyületek reakcióját savmegkötőszer jelenlétében vagy anélkül végezhetjük el. Savmegkötőszerkéht pl. hidrogénkarbonátokat (pl. nátriumhidrogénkarbonátot) vagy trietilamint alkalmazhatunk. A (XXIII) általános képletű vegyületeket ecetsav jelenlétében hidrogénhalogeniddel kezeljük. A kapott nyers terméket semlegesítjük és benzolban melegítjük, mikoris a {IX) általános képletű vegyületekhez vezető gyűrűzárás játszódik le. Hidrogénihalogenidként előnyösen hidrogénbromidot alkalmazhatunk. A reakciót szobahőmérsékleten vagy alacsonyabb hőmérsékleten végezhetjük el. A (XII) általános képletű vegyületeket oly .módon állíthatjuk elő, hogy valamely i(XXIV) általános képletű vegyületet (mely képletben R, Rí és R3 jelentése a fent megadott) valamely anhi'drid — pl. klórecetsavarihidrid — segítségével (XXV) általános képletű vegyületté alakítunk (mely képletben R, Rj, R2 és R3 jelentése a fent megadott) és az ily módon kapott vegyületet ammónia hozzáadásával valamely (XXVI) általános képletű vegyületté alakítjuk (mely képletben R, Rí, R2 és R3 jelentése a fent megadott). Valamely (XXVI) általános képletű vegyüle-5 tet ismert módszerekkel valamely (XXVII) vagy (XXVIII) általános képletű vegyületté redukálhatunk. Az utóbbi vegyület szelektíven ismert módon valamely (XXIX) általános képletű vegyületté oxidálható (mely képletben R, Rí, R2 10 és R3 jelentése a fent megadott). A (XXIV) általános képletű vegyületeket oly módon állíthatjuk elő, hogy valamely (XV) általános képletű vegyületben a ketál-csoportot hidrolizáljuk, a képződött karbonil-csoportot 15 nátriumbórhidriddel redukáljuk, mikoris a megfelelő karbinolt kapjuk, melyet palládium-szén katalizátor jelenlétében hidrogénezünk és kívánt esetben N-(kis szénatomszámú)-alkilezésnek vetünk alá. 20 Az (I) általános képletű vegyületek antikonvulzív, izomrelaxáns és szedatív hatással rendelkeznek. Eljárásunk további részleteit a példákban ismertetjük anélkül, hogy találmányunkat a pél-25 dákra korlátoznánk. 1. példa: 30 330 g (2,0 mól) p-nitro-acetofenonnak 2,5 liter benzollal készített oldatához 160,0 g (2,5 mól) etilénglikolt és 5,0 g p-toluolszulfonsavat adunk. Az átlátszó oldatot 3 órán át Dean.—-Stark-féle feltét és visszafolyató hűtő alkalmazása mellett 35 addig forraljuk, míg több víz már nem válik el. A zavaros beiizolos oldatot lehűtés után a kismennyiségű alkoholos rétegből dekantálással elválasztjuk, majd vízmentes nátriumszulfát felett szárítjuk. Az oldatot kb. 1 literre bepároljuk, 40 majd 4 liter hexánba öntjük. A 2-metil-2-i(4-Hnitro-fenil)-l,3-dioxolán színtelen pelyhek alakjában kiválik. A terméket elválasztjuk és hexánnal mossuk. Op.: 71—73 C°. Metilénklorid-hexán elegyből történő átkristályosítás után 45 színtelen pelyhek alakjában analitikai tisztaságú anyagot kapunk. Op.: 73—74 C°. 100 g i(2,5 mól) nátriumhidroxid és 500 ml metanol oldatához szobahőmérsékleten 58,6 g (0,50 mól) fenilacetonitrilt adunk, majd melegen 50 105 g (0,50 mól) 2-metil-,2-i(4-mtrofenil)-l,3-dioxolánt adagolunk be; a hőmérséklet az első félórában kb. 55 C°-ra emelkedik. A reakcióelegyet 16 órán át erősen keverjük, majd szűrjük és a szűrőn levő maradékot előbb vízzel, 55 majd kis részletekben hideg metanollal mossuk. Enyhén sárga por alakjában 5-(2-metil-l,3-dioxolán-2-il)-3-fenil-2,l-benzizoxazolt kapunk. Op.: 137—138 C°. 2,81 g .(10 millimól) 5-(2-metil-l,3-dioxolán-2-60 -il)-3-fenil-2,l-benzizoxazolt 35 ml tetrahidrofuránban 200 mg palládium-szén katalizátor jelenlétében atmoszférikus nyomáson és szobahőmérsékleten 2 órán át hidrogénezünk. A katalizátort leszűrjük és a szűrletet szárazra párol-65 juk. A visszamaradó olajat benzol-hexán elegy-7