164247. lajstromszámú szabadalom • Fenil-származékokat tartalmazó kártevőirtószerek és eljárás evegyületek előálítására
9 164247 1Ö -klór-perbenzoesavat. Az oxidációt előnyösen inert szerves oldószerben (előnyösen metilénkloridban) 0 C° és szobahőmérséklet közötti hőmérséklet-tartományban hajthatjuk végre. Amennyiben 1 mól tioéterre 1 mól persavat alkalmazunk, a megfelelő szulfinil-vegyületet kapjuk. 1 mól tioéterre számítva 2 mól persavat alkalmazva a megfelelő szulfonil-vegyület képződik. Az (I) képletű vegyületek epoxidálását célszerűen oly módon végezhetjük el, hogy az epoxidálandó vegyületet inert oldószerben (előnyösen halogénezett szénhidrogénekben, pl. metilénkloridban vagy kloroformban) oldjuk és 0 C° és szobahőmérséklet közötti hőfokon szerves persavval (pl. perbenzoesavval, m-klór-perbenzoesavval vagy perftálsavval) kezeljük, vagy a kiindulási (I) képletű vegyületet vízben szuszpendáljuk és homogén tömény oldat képződéséhez szükséges mennyiségű inert oldószert (pl. dioxánt, tetrahidrof uránt vagy 1,2-dimetoxietánt) adunk hozzá, majd a kapott oldathoz 0 C° és szobahőmérséklet közötti hőfokon részletekben N-bróm-s'zukcinimidet adunk. A képződő brómhidrint bázissal (előnyösen nátriummetiláttal metanolban) simán a kívánt epoxiddá alakíthatjuk. A kapott (I) általános képletű vegyületek •— telítetlen oldallánc esetében — cisz/transz izomer-keverékeket képeznek. A keveréket pl. az izomer formákkal szemben szelektív aktivitást mutató anyagon történő adszorpcióval választhatjuk szét. Az izomer-keveréket pl. inert szerves oldószerben (pl. hexánban, éterben vagy etilacetátban) oldjuk és kovasavgélen adszorbeáljuk. A különböző zónákban adszorbeálódott izomereket a fent ismertetett oldószerekkel vagy oidószer-elegyekkel eluálhatjuk és izolálhatjuk. Az izomer-keverékeket egyes esetekben frakcionált desztillációval vagy adott esetben frakcionált kristályosítással is szétválaszthatjuk. Az (I) képletű vegyületek [különösen az (la) általános képletnek megfelelő származékok] kártevőirtószerként alkalmazhatók. A legtöbb ismert kártevőirtószerrel ellentétben — melyek az állatokat kontakt- vagy gyomorméregként ölik meg, bénítják meg vagy űzik el — az (I) képletű vegyületek az állati szervezet hormon-rendszerére hatnak. E vegyületek pl. rovaroknál az imágóvá való átalakulást, a fejlődőképes tojások lerakását és e lerakott normál tojások fejlődését zavarják. A generációs-folyamat megszakad és az állatok közvetett módon elpusztulnak. Az (I) képletű vegyületek gerincesekkel szemben gyakorlatilag nem mérgezőek. Az (I) képletű vegyületek toxicitása 1000 mg/kg testsúly feletti érték. Az új vegyületek ezenkívül könnyen lebomlanak és ezért a felhalmozódás veszélye kizártnak tekinthető. Az (I) képletű vegyületeket tehát minden veszély nélkül alkalmazhatjuk állatok, növények és raktárak kártevőinek irtására. Az (I) képletű vegyületek különösen gerinctelen állatok, előnyösen arthropodák és nematódák irtására alkalmasak. A kívánt hatás eléréséhez általában már 10~3 —10" 8 g/cm 2 hatóanyagkoncentráció elégséges. A hatóanyagot pl. emulziók, szuszpenziók, be-5 porzással felhasználható készítmények, oldatok vagy aeroszolok alakjában készíthetjük ki. Bizonyos esetekben a védendő tárgyat {pl. élelmiszereket, vetőmagvakat, textíliákat) közvetlenül a hatóanyaggal, ill. oldatával impregnálhatjuk. 10 A hatóanyagot továbbá olyan alakban is kikészíthetjük, melyből csak külső behatásra (pl. nedvességgel való érintkezéskor vagy az állati testben) szabadul fel. Az (I) képletű vegyületeket más ismert kártevőirtószerekkel együtt is 15 alkalmazhatjuk. Az (I) általános képletű vegyületekhez kémiailag közelálló vegyületek — pl. a p-[(3,7-dimetil-2,6-oktadienil)-oxi]-acetiofenon és a p-[(3,7-dimetil-2,6-oktadienil)-oxi]-benzoesavmetilészter — 20 -a Science 164, 323 (1969) irodalmi helyen kerültek ismertetésre. E vegyületek azonban gyengébb hatással rendelkeznek, mint az (I) általános képletű vegyületek [pl. a 26. példában leírt Dysdercus cingulatus teszt szerint a fenti 25 két ismert vegyület 10~5 g/cm 2 koncentrációban hatástalan és a 24. példában szereplő Ephestia kühniella tesztnél a p-[(3,7-dimetil-2,6-oktadienil)-oxi]-acetofenon 10-4 g/cm 2 koncentrációban hatástalannak bizonyult]. 30 Találmányunk további részleteit a példákban ismertetjük anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk. 1. példa: 35 15,8 g 50%-os ásványolajos nátriumhidrid-szuszpenziót inert gáz atmoszférában 2X50 ml tetrahidrof uránnal mossuk, majd 100 ml tetrahidrofuránhoz adjuk és 40 g p-hidroxi-benzal-40 dehid 150 ml tetrahidrof uránnal képezett oldatával cseppenként elegyítjük. Az elegybe ezután 78,0 g 2-bróm-6-metil-heptán és 150 ml hexametilfoszforsavtriamid elegyét csepegtetjük. A reakcióelegyet 2 órán át visszafolyató hűtő al-45 kalmazása mellett forraljuk, majd lehűtjük, jégre öntjük és éterrel kimerítően extraháljuk. Az éteres extraktot vízzel mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A visszamaradó olajos pH[>(l,5-dimetil-he-50 xil)-oxi]-benzaldehidet kovasavgélen történő adszorpcióval tisztíthatjuk. A vegyület forráspontja 155—158 C°/0,1 Hgmm. A fenti eljárással analóg módon 55 2-bró:m-6-metil-heptánból és o-bróm-fenolból o-brómfenil-l,5-dimetil-Jhexilétert (dip. 190—193 C°/17 Hgmm); 2-bróm-6-metil-heptánból és 3,5-dimetoxi-fenolból l-[(l,5-dimetil4iexil)-oxi]-3,5-dimetoxi-60 -benzolt :(fp. 135 C°/0,4 Hgmm); 2-bróm-'6-metil-haptánból és 3-metoxi-4-hidroxi-5-bróm-benzaldehidből 5-bróm-4-[(l,5-dimetil-hexil)-oxi]-m-ánizsaldehidet (fp. 190—193 C°/0,1 Hgmm); 65 2-bróm-6-metil-heptánból és p-hidroxi-benzonit-5
