164233. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bisz-ő-2 (tetrazol-5-IL)-4-oxo-benzopiranil-oxi] származékok előállítására
3 164233 4 és kívánt esetben az a)—e) eljárásváltozatok bármelyikével előállított I általános képletű vegyületet dinátrium sóvá alakítjuk át. Az al) és a2) eljárásváltozatnál a reagensekkel szemben iners, megfelelő oldószerek többek között azok, amelyekben mindkét reagens oldható, ilyen például az N,N-dimetilformamid. Alkalmazható oldószerként megemlítjük még például a dimetilszulfoxidot, tetrahidrofuránt, dietilglikolt és etil-metil-glikolt. A reakciót előnyösen kb. 20—130 C° közötti hőmérsékleten, 1—20 óra alatt folytatjuk le. A reakcióhoz alkalmazott azid előnyösen ammónium- vagy alkálifémazid, például nátriumvagy lítiumazid lehet, de kívánt esetben más azidokat is használhatunk, például alumíniumazidot, vagy nitrogéntartalmú bázisok oxidjait, így mono-, di-, tri- és tetrametilammónium-, anilinium-, morfolinium- és piperidinium-azidokat. Ha alkálifémazidtól eltérő azidot használunk, ez a reakcióelegyben kétszeres lebontással állítható elő. A reakciót kívánt esetben elektronfelvételre alkalmas vegyület, így például áumíniumklorid, bórtrifluorid, etilszulfonsav vagy benzolszulfonsav jelenlétében hajtjuk végre. A fent megadott reakciókörülmények alternatívájaként az eljárást végezhetjük nitrogénhidrogénsav alkalmazásával, körülbelül 20-150 C° hőmérsékleten valamely megfelelő oldószerben, az atmoszférikusnál nagyobb nyomáson. Ha nitrogénhidrogénsavtól eltérő azidot, például nátriumazidot használunk, reakciótermékként a megfelelő tetrazol-sót kapjuk. Ez a só könnyen átalakítható szabad savvá, erős savval, pl. sósavval való kezelés útján. A b) eljárásváltozatban a G csoport jelentése benzil-, acetil- vagy cianoetilcsoport lehet. Ha G benzilcsoportot képvisel, a hidrogénatommal történő helyettesítést hidrogénhalogenid, például hidrogénbromid alkalmazásával, ecetsavban, vagy katalitikus hidrogénezéssel, például palládium-katalizátor alkalmazásával a reagensekkel szemben iners oldószerben, például etanolban végezzük. Ha G acetilcsoportot képvisel, a csoport enyhén bázisos körülmények között, például anilin vagy nátriumhidrogénkarbonát alkalmazásával helyettesíthető hidrogénatommal. A c) eljárásváltozatban a debidrogénezést oxidációval, enyhe oxidáló ágens, így például szeléndioxid, palládiumkorom, klóranil, -lomtetracetát vagy trifenilmetil-perklorát alkalmazásával végezzük. Egy másik megoldás szerint a dehidrogénezés közvetve is történhet, halogénezéssel, melyet dehidrohalogénezés követ: például N-brómszukcinimiddel vagy piridiniumbromidperbromiddal való kezeléssel a 3-bróm-származékot állítjuk elő, melyet azután dehidrobrómozunk. A reakció a reagensekkel szemben iners oldószerben, például halogénezett szénhidrogénben, xilolban vagy jégecetben folytatható le, körülbelül 20—150 Co -on. Az oly II általános képletű vegyületek, amelyekben Y szubsztituens jelentése nitrilcsoport az al) eljárásváltozat során intermedier vegyületként állíthatók elő, mégpedig oly módon, hogy a megfelelő XVI általános képletű vegyületet — ahol X a fent megadott jelentésű és R 9 XVII egy képletű csoport - dehidratáljuk. A reakciót előnyösen úgy hajtjuk végre, hogy a dehidratáló ágensből, például foszforoxikloridból a 5 XVI általános képletű vegyület 1 móljára számítva legalább 2 mólekvivalenst veszünk. Előfordulhat, hogy a dehidratáló ágens az X szubsztituenssel (például egy hidroxicsoportot tartalmazó csoporttal) reakcióba lép, ezért megfelelő mennyiségű 10 dehidratáló ágenst kell alkalmaznunk mind a főreakció, mind a mellékreakció lefolyásának biztosítására, vagy pedig a reaktív X szubsztituenst védeni kell. A reakciót kívánt esetben savmegkötőszer, például trietilamin jelenlétében hajtjuk végre. 15 A reakcióhoz oldószert, így például N,N-dimetilformamidot, dimetilszulfoxidot, piridint, benzolt vagy hexametil-foszfor-amidot használunk, vagy a dehidratálószer feleslegét alkalmazzuk reakcióközegként. A hőmérsékletet körülbelül 0-200 C° között tartjuk, 20 az alkalmazott dehidratáló szertől függően. Ha foszforoxikloridot használunk, előnyösen 0-100 C° közötti hőmérsékleten dolgozunk. A XVI általános képletű vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy valamely XVIII általános képletű 25 vegyületet - e képletben X jelentése a fent megadott, Rx rövidszénláncú alkilcsoport és R15 egy IV képletű csoport, vagy egy XIX 30 általános képletű csoport, mely utóbbi képletben Rx a fent megadott jelentésű -ammóniával reagáltatjuk amidok észterekből való előállításánál alkalmazott, önmagában ismert eljárás-35 sal, míg oldószerként például rövidszénláncú alkanolt alkalmazunk és a hőmérsékletet 0-120 C° között tartjuk. Az V általános képletű vegyületek — ahol R és G a -már megadott jelentésűek - úgy állíthatók 40 elő, hogy valamely XX általános képletű vegyületet — e képletben X és G a fent megadott jelentésű és R12 egy IV képletű csoport, vagy egy XXI általános képletű csoport - e képletben G a fent megadott jelentésű - egy aziddal reagáltatunk. A 45 reakciót lényegében ugyanolyan körülmények között hajtjuk végre, mint amelyeket az al) és a2) eljárásváltozat esetében már ismertettünk. A XX általános képletű vegyületeket — ahol R12, X és G jelentése a fenti - úgy állítjuk elő, 50 hogy valamely XXII általános képletű vegyületet -e képletben X és G a fent megadott jelentésű és R13 egy IV képletű csoport, vagy egy XXIV általános képletű csoport — ez utóbbi képletben G jelentése a fent megadott — foszforpentakloriddal 55 reagáltatunk. Az V és VI általános képletű vegyületek — melyekben R és G a már megadott jelentésűek — ugyancsak előállíthatók I általános képletű vegyületekből, önmagukban ismert módon, például egy 60 GHal általános képletű vegyülettel való reakció útján — e képletben G a fent megadott jelentésű és Hal halogénatomot képvisel — az ilyen típusú reakcióknál szokásos feltételek mellett. A XII általános képletű vegyületek — mely 65 képletben R" egy XHi képletű csoport és X a már 2
