164213. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-merkapto-pirido[1,2-b-]-1,2,4-tiadiozóliumsók előállítására

164213 3 4 alkil- vagy arilszulfonsav, például a metánszulfonsav vagy a p-toluolszulfonsav, az ecetsav, tejsav, almasav, borkősav, citromsav, rnaleinsav, fumársav, benzoesav vagy embonsav anionját képviseli. Kiváló féregellenes hatásuk miatt különösen azokat az (I) képletű vegyületeket kell megemlíteni, amelyekben A fenilalkil-csoportot jelent. Az (I) általános képletű vegyületeket a találmány értelmében úgy állítjuk elő, hogy valamely (II) általános képletű N-(2-piridil)-ditiokarbamidsavésztert — e képletben R és A az (I) általános képletnél megadott jelentéssel rendelkezik — közömbös oldószerben szulfurilkloriddal vagy brómmal kezelünk, és kívánt esetben egy keletkezett kloridot vagy bromidot ismert módon más sóvá alakítunk át. Közömbös oldószerként különösen klórozott szénhidrogének, például ímetilénklorid, kloroform, széntetralklorid, valamint alkoholok, például metanol, etanol, izopropanol, továbbá szerves savak, például ecetsav alkalmasak. Ecetsavnak oldószerként való alkalmazása különösen akkor ajánlatos, ha az oxidációt brómimal végezzük. Az oxidációhoz előnyösen egyenértékű menynyiségű oxidálószert alkalmazunk. A reakcióhőmérsékletek 0 C° és a reakcióelegy visszafolyatási hőmérséklete között, előnyösen 20 C° és 25 C° között vannak. A végtermékek elválasztása a legtöbb esetben nagyon egyszerű, mivel a találmány szerinti oxidációnál keletkezett 2-merkapto-piridoi[l,2-b]-1,2,4-tiadiazóliumsók az előzőekben felsorolt oldószerekben nagyon nehezen oldódnak és ezért közvetlenül kikristályosodnak. Olyan esetekben, amikor a képződött .piridotiadiazóliumsó az alkalmazott oldószerben oldódik, az elkülönítés oly módon törtéirihet, hogy a piridotiadiazóliumsót vizes oldattá alakítjuk — például vízzel történő extrahálással vagy oly módon, hogy az oldószert lepároljuk és a maradékot vízzel felvesszük — és ebből a vizes oldatból vízoldható perklorát, például nátriumperklorát, adagolása útján perklorátként kicsapjuk. A kiindulóanyagként alkalmazott (II) általános képletű N^(2-piridil)-diitiokarbonátokat önmagában ismert módon állítjuk elő, mégpedig úgy, hogy a 2-amino-piridint széndiszulfiddal valamely bázis, például trietilamin jelenlétében, az alkalmazott bázis megfelelő N-j(2-piridil)-ditiokarba,midsavas sójává alakítjuk és ezt követően a kapott sót valamely fenti meghatározás szerinti A gyök halogenidjével, reagáltatjuk. A (II) általános képletű vegyületekből eddig csupán az N-(2-piridil)-S-metil-ditiokarbamát, az N-[ 2-(4-metil-pir idil)] -S-metil-ditiokaríbamát és az N- [2-(6-metil-piridil)]-S-metil-ditiokarbamát vált ismertté. A többi (II) általános képlet körébe tartozó vegyület új. A (II) általános képletű N-(2-piridil)-ditiokarbamátok találmány szerinti reakciója meglepő módon alakul. Ismeretes ugyanis, hogy N-fenil-N'-hélyettesített tiokarbamidok brómmal vagy szulfurilkloriddal történő oxidációja az A) reakcióvázlat szerint játszódik le és N-helyettesített-2-amino-benztiazolok keletkeznek [Hugerschof f-realkció: A. Hugerschoff, Ber. dtsch. 5 ehem. Ges. 34, 3130 (1901)]. Hasonló módon reagálnak az N-(4-piridimidil)-tiokarbamidok is hasonló reakciókörülmények között 2-amino-pirimidotiazolokat eredményezve. A reakciót a B) reakcióvázlat szemlélteti 10 [lásd G. Barmikow és J. Bodeker, Z. Chern, 5. 62, (1965), valamint A. Maggiolo és G. H. Hitchings, J. Amer. Chem. Soc. 73, 4226 (1951)]. Nem volt előrelátható, 'hogy a (II) általános képletű N-(2-piridil)-ditiokarbamátoik hasonló 15 módon végrehajtott oxidációjánál a találmány szerinti (I) általános képletű pirido[l,2-b]-l,2,4--tiadiazóliumsók keletkeznek. Az új vegyületek színtelen kristályos anyagok és normális körülmények között állandók. 20 Ezek a vegyületek a legtöbb, szokásosan használt oldószerben és részben vízben is oldhatatlanok. Az (I) általános képletű új pirido[l,2-d]-l,2,4--tiadiazóliumsók kifejezett féregellenes hatást 25 mutatnak az állatokon és az emberen élősködő nematódák (például ascarida, tríchostrongilida, ancylostomatida, strongilida fajták), oesztódálk (például anoplocephalida, taeniida fajták) és trematódák (például fasciolida, schistosomida 30 fajták) ellen. Különös jelentősége van a férgek irtásának házi- és haszonállatoknál, így például szarvasmarháknál, sertéseknél, lovaknál, juhoknál, kecskéknél, tyúkoknál, általában szárnyasoknál, továbbá kutyáknál és macskáknál. A ta-35 lálmány szerinti hatóanyagok az említett állatoknak vagy egyszeri adagban vagy ismételten adhatók be. Bizonyos esetekben elnyújtott adagolással jobb hatást érünk el vagy kisebb menynyiségre van szükség ugyanolyan hatás eléré-40 sere. A hatóanyagok, illetve a hatóanyagokat tartalmazó keverékek a takarmányhoz vagy az itatóvízhez is hozzáadhatok. Ilyen esetekben a hatóanyagkoncentráció 0,01% és 1% között van. Az új hatóanyagok oldatok, emulziók, szusz-45 penziók (folyékony készítmények), porok, tabletták, boluszok és kapszulák alakjában szájon vagy orron át közvetlenül, mégpedig egyetlen adagban vagy ismételten több adagban adhatók be. Amint említettük a hatóanyagot, illetve az 50 azokat tartalmazó keverékek a takarmányhoz vagy az itatóvízhez is hozzáadhatok, esetleg takarmány-előkeverékek tartalmazhatják őket. A készítmények előállításához például a szokásos vivőanyagokat alkalmazzuk. Ilyen vivő-55 anyagok a kaolin, talkurn, bentonit, konyhasó, kálciumfoszfát, szénhidrátok, cellulózpor, gyapotmagliszt, viaszok, zselatin vagy folyadékok, így víz. A készíítményekhez kívánt esetben felületaktív anyagok, így ionos vagy nem-ionos 60 diszpergálószerek, valamint olajok vagy egyéb, az állati szervezetben nem káros oldószerek adhatók. Amennyiben a- féregellenes szerek takarmánykoncentrátumok alakjában készülnek, vivőanyagokként például erőtalkarmányok, takar-65 mánygabona vagy proteinkoncentrátumo'k szol-2