164142. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2(1H) kinazolinon származékok előállítására

3 164142 4 szobahőmérsékleten vagy melegítés vagy hűtés közben oxidálószerrel kezeljük. Oxidálószerként pl. ózont, hidrogénperoxidot, persavat (pl. perecet­savat, perhangyasavat, perbenzoesavat), krómsavat, permanganátokat (pl. káliumpermanganátot), man­gándioxidot stb. alkalmazhatunk. A reakciót előnyösen az oxidálószertől függően megválasztott iners oldószer jelenlétében végezhetjük el. Oldószer­ként általában vizet, acetont, széntetrakloridot, ecetsavat, hangyasavat, kénsavat stb. alkalmaz­hatunk. Amennyiben oxidálószerként ózont alkalmazunk, az indol-vegyületet [azaz 2,3-ozonid-vegyület: olyan (IV) általános képletű vegyület, melyben A+B = (IV) képletű csoport], az imidazolidin-vegyületet [azaz parabánsav-vegyület: olyan (IV) általános képletű vegyület, melyben A = B = karbonil-csoport] vagy keverékeiket kapjuk, a reakció-körülményektől függően. Más oxidálószerek felhasználása esetén általában az imidazolidin-vegyület [azaz a parabán­sav-vegyület: olyan (IV) általános képletű vegyület, melyben A = B = karbonil-csoport] képződik. A (IV) általános képletű vegyületek példáiként az alábbi származékokat említjük meg: 3-fenil-5-klór-indol-1,2-dikarbonimid-2,3-ozonid; 3-fenü-indol-l,2-dikarbonimid-2,3-ozonid; 3-(o-klór-fenil)-5-klór-indol-l,2-dikarbonimid­-2,3-ozonid; 3-(o-tolil)-6-nitro-indol-1,2-dikarbonimid-2,3-ozonid; 3-(p-bróm-fenil)-5-bróm-indol-l,2-dikarbonimid­-2,3-ozonid; 3-fenü-5-nitro-indol-l,2-dikarbonimid-2,3-ozonid; 3-(o-fluor-fenil)-5-trifluormetil-indol-l,2--dikarbonimid-2,3-ozonid; 3-(p-nitro-fenil)-6-metil-indol-1,2-dikarbonimid­-2,3-ozonid; 3-metil-5 -klór-indol-1,2-dikarbonimid-2,3-ozonid; 3-etil-5-nitro-indol-l,2-dikarbonimid-2,3-ozonid; 3-izopropil-5-klór-indol-1,2-dikarbonimid-2,3-ozonid; l-(2-benzoil-4-klór-fenil)-parabánsav; 1 -(o-benzoil-fenil)-parabánsav; l-[2-(o-klór-benzoil)-4-klór-fenil]-parabánsav; l-[2-(o-metü-benzoü)-5-nitro-fenil]-parabánsav; l-[2-(p-bróm-benzoil)-4-bróm-fenil]-parabánsav; l-(2-benzoil-4-nitro-fenil)-parabánsav; l-[2-(o-fluor-benzoil)-4-trifluormetil-fenil]­-parabánsav; l-[2-(p-nitro-benzoil)-5-tolil]-parabánsav; l-(2-acetil-4-klór-fenil)-parabánsav; l-(2-propanoil-4-nitro-fenil)-parabánsavstb. A harmadik lépésben a (IV) általános képletű vegyületet ciklizáljuk. A gyűrűzárást előnyösen oly módon végezhetjük el, hogy a (IV) általános képletű vegyületet olvadás- vagy bomláspontjára melegítjük, magas forráspontú iners oldószer (pl. dimetilformamid, dimetilszulfoxid, diglim) jelenlété­ben vagy anélkül. A gyűrűzárást oly módon is elvégezhetjük, hogy a (IV) általános képletű imidazolidin-vegyületet vízzel kezeljük, kívánt eset­ben sav vagy bázis jelenlétében. Savként pl. ásványi savakat (pl. sósavat, kénsavat, salétromsavat vagy foszforsavat) alkalmazhatunk. Bázisként pl. alkáli­fémhidroxidokat (pl. nátriumhidroxidot, kálium­hidroxidot), alkálifémkarbonátokat (pl. káliumkar­bonátot), alkáliföldfémhidroxidokat (pl. bárium­vagy kalciumhidroxidot) vagy ammónium-vegyülete­ket (pl. ammóniumhidroxidot) használhatunk. Az 5 alkálifémhidroxidok és alkáliföldfémhidroxidok al­kalmazása különösen előnyösnek bizonyult. A találmányunk szerinti eljárással pl. az alábbi (I) általános képletű kmazolinon-származékok 10 állíthatók elő: 4-fenil-6-klór-2( 1 H)-kinazolinon: 4-fenil-2(l H)-kinazolinon: 15 4-(o-klór-fenil)-6-klór-2(lH)-kinazolinon: 4-(p-bróm-fenil)-6-bróm-2( 1 H)-kinazolinon: 4-fenil-6-nitro-2( 1 H)-kinazolinon: 4-(o-fluor-fenil)-6-trifluormetil-2(lH)­kinazolinon: 20 4-fenil-6-metoxi-2(lH)-kinazolinon: 4-metil-6-klór-2( 1 H)-kinazolinon: 4-etil-6-nitro-2(lH)-kinazolinon: 4-izopropil-6-klór-2( 1 H)-kmazolinon stb. 25 Az (I) általános képletű vegyületek - mint már említettük - ismert antiflogisztikus szerek. A (IV) általános képletű vegyületek új vegyületek és az (I) általános képletű kinazolinon-származékok előállí­tásánál felhasználható közbenső termékek. Megje-30 gyezzük, hogy a (IV) általános képletű vegyületek maguk is hasznos antiflogisztikus szerek és központi idegrendszer depresszánsok. A találmányunk tárgyát képező eljárás előnye, 35 hogy az (I) általános képletű vegyületeket az ismert módszereknél jobb kitermeléssel teszi hozzáférhetővé. így pl. a 4-(o-fluor-fenil)-6-klór-2(lH)-kinazolinon [olyan (I) általános képletű vegyület, melyben Rj jelentése klóratom és R2 40 jelentése o-fluor-fenil-csoport] a találmányunk sze­rinti eljárással o-fluor-toluolra vonatkoztatva 42,1%-os kitermeléssel, míg a J. Org. Chem. 27, 3781 (1962) és 26, 4489 (1961) irodalmi helyen ismertetett módon eljárva mindössze 6—8%-os 45 kitermeléssel állítható elő. Eljárásunk további részleteit a példákban ismertetjük anélkül, hogy találmányunk a példákra korlátoznánk. 50 1. példa: 30 g 3-(o-fluor-fenil)-5-klór-indol-2-karbonsav és 60 ml tionilklorid elegyét 2 órán át visszafolyató 55 hűtő alkalmazása mellett forraljuk. A tionilklorid feleslegét vákuumban ledesztilláljuk. A visszama­radó savkloridhoz 30 g uretánt adunk, az elegyet keverés közben melegítjük, miközben a mellékter­mékként képződő etanolt ledesztilláljuk vákuum-60 ban. A reakció befejeződése után az uretán-felesle­get vákuumban ledesztilláljuk. A maradékot éterrel mossuk és szűrjük. 29,6 g 3-(o-fluor-fenil)-5-klór­indol-l,2-dikarbonimidet kapunk. A termék aceto­nos átkristályosítása után 253—254 C°-on olvadó 65 kristályokat képez. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom