164120. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alkilénpolimerizátumok előállítására
3 164120 4 klorid alkalmazható. A titánvegyületen kivül adott esetben más átmeneti fémek, pl. vanadium, molibdén, cirkon vagy króm vegyületei, mint VC14, V0C13 , M0CI5, Zrd4 vagy krómacetilacetonát is jelen lehetnek. Ha valamely átmeneti fém oly vegyületéből indulunk ki, amely a polimerizáció lefolytatására szolgáló eloszlatószerben nem oldható fel, akkor e vegyületet gyakran azáltal tehetjük oldhatóvá, hogy előzőleg feloldjuk a szóbanforgó vegyületet a találmány értelmében alkalmazásra kerülő aktivátorban, előnyösen valamely alkoholban vagy savban. A szerves magnéziumvegyület az MgRn X 2 -n általános képletnek felel meg, ahol R alku-, cikloalkil-, aralkil-, aril- vagy alkarilcsoportot, X egy aktivátormaradékot vagy halogénatomot képvisel, mig Kn<2, Az ilyen vegyületek példáiként a difenilmagnézium-, dietilmagnézium-, dibutilmagnézium-, butilizopropoximagnézium-, izopropiletoximagnézium és fenildecoximagnézium, valamint a butilmagnéziumbromid említhetők. Előnyösen valamely oldott szerves magnéziumvegyületet, különösen alkilmagnéziumvegyületet, pl. dialkilmagnéziumot, mint dibutilmagnéziumot vagy dietilmagnéziumot alkalmazunk. A magnéziumvegyület kívánt esetben éter jelenlétében is előállítható. A találmány értelmében felhasználásra kerülő aktivátorok helyettesíthetik az alumíniumhoz vagy magnéziumhoz kötött szénhidrogéngyököket: ilyen esetekben az aktivátor gyöke valószínűleg egy oxigénatomon keresztül kötődik az alumíniumhoz Ül. magnéziumhoz. Ez a helyettesítés tetszés szerint történhet az alumínium- és/vagy magnéziumvegyület előállítása folyamán vagy ezt követően. Eljárhatunk pl. oly módon, hogy az aktivátor teljes mennyiségét már a katalizátor-alkotórész előállításakor a reakcióelegyhez adjuk. Lehetséges az is, hogy az aktivátor egy részét az egyik katalizátor-alkotórész előállítása folyamán, többi részét pedig egy másik katalizátor-komponens előállítása során adjuk hozzá. Lehetséges továbbá oly eljárás is, amely szerint az aktivátor egy részét az egyik vagy több katalizátor-komponens előállítása során adjuk az ennek ill. ezeknek a katalizátor-komponenseknek az előállítására szolgáló reakcióelegyhez, mig a fennmaradó aktivátor-részt utána adjuk a katalizátorhoz. További lehetőség az, hogy a katalizátorkomponenseket vagy azok egy részét az aktivátor hozzáadása előtt elegyítjük egymással. Az aktivátort előnyösen az alumíniumhalogénvegyülettel reagáltatjuk és az így kapott reakcióterméket elegyítjük azután a katalizátor többi alkotórészével. Minthogy az eloszlatószer, valamint a polimerizálandó alkilének rendszerint tartalmaznak csekély mennyiségekben oly szennyezéseket, amelyek a katalizátorral reagálhatnak és a szennyezések ugyanolyan hatást fejthetnek ki, mint az aktivátor, ezért az aktivátor hozzáadásakor figyelemmel kell lenni az ilyen szennyezések jelenlétére. Ugyanez áll az adott esetben a titánhoz kötött aktivátor-gyökökre, pl. alkoxicsoportokra is, amelyek helyettesíthetik az alumíniumhoz vagy magnéziumhoz kötött szénhidrogéngyököket. A tapasztalatok szerint alifás, aromás, valamint alifás-aromás aktivátorok egyaránt használhatók. Az aktivátorok egy vagy egynél több alkanol-, alkenol-, alkanolát-, alkenolát-, karbonsav-, karbonsavészter-, karbonsavsó-, aldehid- vagy ketoncsoportot tartalmazhatnak. A találmány szerinti eljárásban 5 jól alkalmazható aktivátorok példáiként a metanol, etanol, propanol, dekanol, dihidrokarveol, butenol, glikol, alumíniumizopropilát, magnéziumetanolát, trietilborát, magnéziumsztearát, kalciumoleát, ecetsav, propionsav, sztearinsav, benzoesav, etilacetát, 10 butilakrilát, acetaldehid, benzaldehid, aceton és ciklohexanon említhetők. Előnyösen szénhidrogénekben oldódó aktivátorokat, különösen 1—20 szénatomos telített alifás alkoholokat alkalmazunk. Az alumíniumvegyületet és titánvegyületet elő-15 nyösen I-nél nagyobb mólarányban (egymáshoz képest, a titánvegyületre számítva) alkalmazzuk: célszerűen 2—50 mól alumíniumvegyületet alkalmazunk 1 mól titánvegyületre. Jó eredménnyel alkalmazhatunk azonban ezeknél nagyobb, 200-ig 20 menő, sőt ezt meg is haladó mólarányt is. A magnéziumvegyületnek a ti tán vegyülethez viszonyított mólaránya szintén széles határok között változhat. A katalizátor aktivitása az Mg/Ti arány növelésével eleinte általában emelkedik, majd 25 egy maximumot ér el és ezután ismét csökken. Az az Mg/Ti arány, amelynél a katalizátor aktivitása a maximumot eléri, általában annál kisebb, minél kisebb az Al/Ti arány értéke. Az Mg/Ti mólarány általában 0,1 és 200 között, előnyösen 0,3 és 50 30 között, különösen pedig 0,5 és 10 között lehet. Az alumíniumvegyületnek a magnéziumvegyülethez viszonyított mólaránya legtöbbnyire 0,25 és 50, előnyösen 0,5 és 30 között lehet. Az aktivátornak már csekély mennyisége meg-35 növeli a katalizátor hatásosságát. Ez a hatásosság az aktivátor mennyiségének növelésével növekszik, majd végül egy maximális értéket ér el. Figyelembe veendő azonban, hogy legfeljebb olyan mennyiségű aktivátor adandó hozzá, hogy magnéziumatomon-40 kint átlagosan legalább egy, közvetlenül az aktivátor egy szénatomjához kötött szénhidrogéngyök maradjon meg. Nagyobb aktivátor-mennyiségek hozzáadása esetén a katalizátor aktivitása meglehetősen gyorsan csökken. A maximális 45 katalizátor-hatásosság eléréséhez szükséges aktivátormennyiség kísérleti úton könnyen megállapítható. Valamely dialkilalumíniumhalogenid vagy alumíniumszeszkvihalogenid katalizátor-alkotórészként való alkalmazása esetén a legnagyobb hatásosságot 50 rendszerint akkor érjük el, ha oly mennyiségű aktivátort adunk hozzá, hogy alumínium- és magnéziumatomonkint átlagosan legalább 1, előnyösen 1,1—1,6 közvetlenül egy szénatomhoz kapcsolódó szénhidrogéngyök marad meg. 55 Az aktivátor hozzáadása ezenkívül azzal az előnnyel is jár, hogy a katalizátor hatásossága az érték-maximumon belüli tartományban lényegesen kisebb mértékben függ a katalizátor-alkotórészek egymás közötti mennyiségi arányától, mint abban 60 az esetben, ha aktivátor nincs jelen. Ez utóbbi esetben a maximális polimérhozam elérése érdekében rendszerint igen pontosan állandó értéken kell a katalizátor összetételét tartani, mert a polimerhozamnak a katalizátor-összetétel függvényében 65 felrajzolt görbéje egy éles csúcsot képező maximu-2
