164073. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pirogénmentes plazmapótló előállítására - hidroxietilkeményítő alapú km
164073 3 4 nyítő kiválasztódását, felgyülemlését és hidrolizálódását a szövetekben. Felderítettük, hogy a kolloid oldatnak plazmapótlóként való felhasználását az gátolja, hogy szövetelváltozásokat okoznak a felhalmozódó anyagok. Ennélfogva kutatásunk elsősorban arra irányult, hogy megakadályozzuk a hidroxietilkeményítő okozta szöveti sérüléseket még azon az áron is, hogy csökken kis mértékben a plazmapótló plazmaszaporító hatása. A találmány tárgya eljárás pirogénmentes plazmapótló előállítására olymódon, hogy 0,5—0,6, előnyösen 0,55 szubsztituciós fokú és 0,28—0,30 belső viszkozitású hidroxietilkeményítőt molekulasúlya csökkentése céljából savval kezelünk, beállítjuk 0,55 SF értékre és 0,08-0,14 belső viszkozitásra, hozzáadunk egy pirogénmentesítő reagenst, például Raney-nikkelt, majd ha szükséges, a hidroxietilkeményítő 6%-os vizes oldatához különféle sókat, előnyösen 0,5% nátriumkloridot, 0,03% káliumkloridot, 0,02% kalciumklorid-dihidrátot, 0,224% nátriumlaktátot, továbbá 1% glukózt adunk, és az így kapott izotonikus vizes oldat pH-ját beállítjuk 6,2 ± 0,5-re. A találmányhoz a következő vizsgálatokat hajtottuk végre: a) Meghatároztuk a kolloid anyagok koncentrációját vérben és vizeletben hidroxietilkeményítő, oldható keményítő, dextrán és polivinilpirrolidon intravénás infúziója után házinyulakban. 6% hidroxietilkeményítőt különféle SF értékekkel, kereskedelmi forgalomban lévő dextránt, 6% oldható keményítőt, illetve 3,5% és 6% polivinilpirrolidont tartalmazó izotonikus oldatok intravénás beadása után óránként mértük a kolloid anyagok koncentrációját a vérben. Mint az 1. ábrából kitűnik, a nagy SF értékű hidroxietilkeményítő sokkal tovább megmarad a vérben, mint a kisebb SF értékű, még ha a molekulasúlyuk között nincs is szignifikáns különbség. A kolloid anyagoknak a vérben való megmaradása és a vizeletben való kiválasztása viszonyát a 2. ábra mutatja. Az 1. ábra a poliszacharid-koncentráció csökkenését mutatja házinyulak vérében hidroxietilkeményítő- (HES), oldható keményítő-, dextrán- és polivinilpirrolidon-infuzió után. 1:HES, SF = 0,92 9:HES, SF = 0,53 2:HES, SF = 0,84 10:HES, SF = 0,47 3.HES, SF = 0,74 11 :HES, SF = 0,42 4:HES, SF = 0,68 12:HES, SF = 0,36 5:HES, SF = 0,62 13:dextrán, molekulasúlya 75 000 6:HES, SF = 0,60 14:dextrán, molekulasúlya 40 000 7:HES, SF = 0,58 15:polivinilpirrolidon, K = 25 8:HES, SF = 0,55 16:polivinilpirrolidon, K = 12 17:oldható keményítő A 2. ábra az összefüggést szemlélteti a hidroxietilkeményítő szubsztituciós foka (SF) és a vér poliszacharid-tartalma, illetve a vizeletben való kiválasztás sebessége között házinyulakon végzett infúzió után A a vér poliszacharid-tartalma infúzió után 3 órával B a vér poliszacharid-tartalma infúzió után 6 órával C a vér poliszacharid-tartalma infúzió után 24 órával D kiválasztás a vizeletben 24 óra alatt Az 1. és 2. ábra szerint a 0,5—0,6 SF értékű 5 hidroxietilkeményítő megmaradása a vérben csaknem azonos a 75 000 átlagos molekulasúlyú dextránéval. Ennélfogva a 0,55 SF értékű hidroxietilkeményítő jól használható plazmapótlóként. 10 b) Megállapítottuk az összefüggést a hidroxietilkeményítő molekulasúlya, belső viszkozitása és a vérben való megmaradásának félideje között. Patalógiai vizsgálatokat végeztünk élő szöveten 0,54 SF értékű és 233 600 molekulasúlyú hidroxi-15 etilkeményítő (ez a vérben a 75 000 átlagos molekulasúlyú dextrán koncentrációjával azonos értéket mutat), illetve 75 000 átlagos molekulasúlyú dextrán intravénás infúziója után (házinyulakat kezeltünk naponta 1 hónapon át). 10 és 20 30 ml/kg anyaggal kezelt nyulak szövetén nem tapasztaltunk sérülést, de 90 ml/kg hidroxietilkeményítővel kezelt nyulakon már tapasztalható volt a sérülés, s nagyobb mértékben, mint a megfelelő mennyiségű dextránnal kezelt nyulakon. Ezeket az 25 eredményeket felhasználva összefüggést kerestünk a molekulasúly, a belső viszkozitás, valamint a savas kezeléssel hidrolizált csökkentett molekulasúlyú hidroxietilkeményítő vérben való félélettartama között. 30 A 3. ábra mutatja a belső viszkozitás [77] és az Archibald módszerével meghatározott molekulasúly összefüggését. A 3. ábrából a következő képlet vezethető le: Közepes molekulasúly = 1,037 x 106 x [7?] -35 - 7,360 xlO4 [77]: 0,103-0,300 A 4. ábrán látható a belső viszkozitás és 0,5-0,6 SF értékű hidroxietilkeményítő vérben való félélettartama (perc) közötti összefüggés. Az 40 így kapott összefüggés azt mutatja, hogy a hidroxietilkeményítő belső viszkozitása megbízható mértéke a hidroxietilkeményítő minőségének, úgyhogy a belső viszkozitás alapján nagy biztonságú hidroxietilkeményítő választható ki. 45 c) Mértük a hidroxietilkeményítő sertéshasnyálmirigyből származó a-amilázzal való hidrolízisének sebességét. A hidroxietilkeményítő a-amiláz okozta hidrolízisének sebessége csak a hidroxietilcsoport által 50 való szubsztitúció fokától függ, és független a hidroxietilkeményítő molekulasúlyától. Olyan körülmények között, amelyek között az oldható keményítő 77%-a hidrolizálódik, a 0,92 SF fokú hidroxietilkeményítőt az a-amiláz nem hidrolizálja. 55 Az 5. ábrán a hidroxietilkeményítő ellenállóképessége látható a-amilázzal szemben 0,4—0,7 SF értékeknél. Az 5. ábrából kitűnik, hogy nagy SF értékű hidroxietilkeményítő hosszú ideig megmarad az élő szövetben, minthogy a 0,6-nál nagyobb SF 60 értékű hidroxietilkeményítő ellenáll az a-amiláznak, és kevésbé van kitéve hidrolízisnek. A fenti a)—c) alatt említettek és alább a d)-i) alatt közölt adatok alapján a 0,5-0,6 SF értékű és 0,08-0,14 belső viszkozitású hidroxietilkeményítő előnyösén 65 alkalmazható plazmapótlónak. Azonban különféle 2
