164052. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,2,2,-trihalogén-1-hidroxi-N-acil-etilamin-származékok előállítására

3 164052 4 A találmány további alapja az a felismerés, hogy aktív, karbamátok alkilezésére alkalmas klorál-származék keletkezik a klorál-hidrát és trifluorecetsavanhidrid reakciójával. Végül a találmány alapja az a felismerés, hogy a „nyers fluorál-hidrát" alkilező aktivitása ecetsavanhidriddel fokozható. A trihalogén-acetaldehid-hidrátok és ecetsavanhidrid vagy trifiuorecetsavanhidrid reakciójából keletkező aktív származékok, illetve a karbamátok ajkilezésére alkalmas „nyers fluorál-hidrát" szerkezete feltehetően a II általános képlettel CXT-CH-O-Y 'I II OH írható le, amelyben X jelentése a fenti, Y jelentése acetil-, trifluoracetil-csoport, vagy 2,2,2-trihalogén-1-hidroxi-etil-csoport. A II általános képlet az előbbi esetben a trihalogén-acetaldehid-hidrátok mono-acil-származékát, utóbbi esetben a trihalogénacetaldehidek hemihidrát formáját írja le. A találmány szerinti eljárással olyan módon állítjuk elő a 2,2,2-trihalogén-l-hidroxi-N-acil-etilamonokat, hogy karbamátot reagáltatunk 10 C° 50 C° közötti hőmérsékleten trihalogén-acetaldehidhidrátnak ecetsavanhidriddel vagy trifluorecetsavanhidriddel alkotott, vagy adott esetben spontán kialakuló aktív származékával, és a kondenzációt adott esetben alkálifém-acetát jelenlétében hajtjuk végre. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös foganatosítási módja szerint klorál-hidrátot, trifluorecetsavanhidridet és benzil-karbamátot reagáltatunk lényegében ekvivalens mennyiségben szobahőmérsékleten. A találmány szerinti eljárás egy másik előnyös foganatosítási módja szerint „nyers fluorál-hidrát" aldehid-tartalma alapján számított moláris mennyiségét lényegileg 0,5 mól benzil-karbamáttal reagáltatjuk szobahőmérsékleten. A találmány szerinti eljárás egy további előnyös foganatosítási módja szerint „nyers fluorál-hidrát" aldehid-tartalma alapján számított moláris mennyiségét lényegileg ekvivalens mennyiségű ecetsavanhidrid és lényegileg 0,5 mól nátrium-acetát jelenlétében reagáltatjuk szobahőmérsékleten lényegileg 0,5 mól mennyiségű t.butil-karbamáttal. A találmány értelmében célszerűen úgy járunk el az I általános képletű 2,2,2-triklór-l-hidroxi-N-karbobenzoxi-etilamin előállításakor, hogy lényegileg moláris mennyiségű benzil-karbamátot és klorál-hidrátot feloldunk lényegileg ekvivalens menynyiségű trifluoracetsavanhidridben, és az oldatot éjszakán át állni hagyjuk szobahőmérsékleten. A reakcióelegyet vízzel hígítva a kívánt végtermék kiválik, amelyet kiszűrünk és vízzel mosunk, majd szárítunk. Az I általános képletű vegyületeket X = F esetén célszerűen az alábbi módon állítjuk elő „nyers fluorál-hidrátból": A trifluorecetsav lítium-alumínium-hidrides redukciója során kapott éteres fluorál-hidrát-oldatból (Briad és mtsai.: J. Am. Chem. Soc. 76, 4027 (1945)] az étert csökkentett 5 nyomáson kidesztilláljuk, majd a maradékban az aldehid-tartalmat meghatározzuk. A „nyers fluorálhidrátban" keverés közben feloldunk 0,5 mól mennyiségű benzil-karbamátot, és az oldatot éjszakán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk. A 10 reakcióelegyet vízzel hígítjuk, a csapadékot szűrjük, vízzel mossuk és szárítjuk. A 2,2,2-trifluor-l-hidroxi-N-karbobenzoxi-etilamin 90% feletti hozammal keletkezik tiszta állapotban. 15 A megfelelő t.butiloxikarbonil-származék előállításánál célszerűen úgy járunk el, hogy a „nyers fluorál-hidrát" moláris mennyiségét moláris mennyiségű ecetsavanhidriddel reagáltatjuk, a meleg oldatot szobahőmérsékletre hűtjük, és előbb 20 0,5 mól mennyiségű nátrium-acetátot, majd 0,5 mól mennyiségű t.butil-karbamátot adunk hozzá. A reakcióelegyet 3 órán át keverjük, majd éjszakán át állni hagyjuk. A keletkezett 2,2,2-trifluor-l-hidroxi-N-t.butiloxikarbonil-etilamint ismert módon 25 különítjük el [Weigand és mtsai.: Ber., 99, 1944 (1966)]. A találmány szerinti eljárás lehetővé teszi, hogy az I általános képletű vegyületek előállítására az 30 acil-csoport (Ac) savérzékenységétől függetlenül alkalmazhassuk a trihalogén-acetaldehidek helyett az előnyösebb tulajdonságú trihalogén-acetaldehidhidrátokat, továbbá a találmány az eddiginél nagyobb tisztaságú termék előállítását teszi lehe-35 tővé. A találmány szerinti eljárás foganatosítására az alábbi kiviteli példákat adjuk meg. 40 1. példa: 2,2,2-triklór-1-hidroxi-N-karbobenzoxi-etilamin 0,825 g (5 mmól) klorál-hidrátot és 0,755 g 45 (5 mmól) benzil-karbamátot feloldunk 0,72 ml (5 mmól) trifluorecetsavanhidridben, és az oldatot éjszakán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk. A reakcióelegyet vízzel hígítjuk, a kivált csapadékot szűrjük, vízzel mossuk és szárítjuk. így 1,07 g 50 (71,7%) végterméket kapunk. O.p.: 113-114 C° (irodalmi érték: 113-114 C°). 2. példa: 55 2,2,2-trifluor-l-hidroxi-N-karbobenzoxi-etilamin 2,64 g nyers fluorál-hidrátban, mely aldehidtartalma alapján 20 mmól, szuszpendálunk 1,51 g 60 (10 mmól) benzil-karbamátot. A reakcióelegyet oldásig keverjük, éjszakán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd vízzel eldörzsöljük. A csapadékot szűrjük, vízzel mossuk és szárítjuk. így 2,35 g (94,2%) végterméket kapunk. O.p.: 139-141 C° 65 (irodalmi érték: 138 C°). 2