163990. lajstromszámú szabadalom • Fungicid szerek

3 163990 4 5<2-metoxi'fenil)-1,3,4-di@xazolon-(2), 5<4-metoxi-fenil)-í,3,4-di©xazolon-(2), 5-fenil-l,3,4-dioxazol-tion-{2), 5{4-klór-fenil)-l,3,4-dioxa|5ol-tion-(2), 5-(4-metoxi-fenil)-l,3,4-di0xazol-tion-(2), 5<4-metil-fenil)-l,3,4-dioxazol-tion-(2), 3-fenil-l ,4,2-oxatiazolon-($), 3<4-metil-fenil)-1,4,2- oxaäazolon-(5), 3-(2-metoxi-fenil)-1,4,2-oxatiazolon-(5), 3-(4-metoxi-fenil)-l,4,2-oxatiazolon-(5), 3-{2-klór-fertil)-í,4,2-oxatiazolon-(5), 3<3-klór-fenil)-l,4,2-oxatiazolon-(5), 3-(4-klór-fenil)-l,4,2-oxatiazolon-(5), 3-fenil-1,4,2-oxatiazoltionn(5), 3{4-klór-fenil)-1,4,2- oxatiazoltion-(S). Azok az I általános képletű vegyületek, amelyekben X és Y oxigénatomot jelent, részben már ismertek. Foszgén- és benzhidroxámsavak reakciójával állíthatók elő például klórbenzolban mint oldószerben [Chem, Ber. 84, 688 (1951): Tetrahedron Letters 1968, 319]. A még nem ismert ilyen vegyületeket teljesen analóg módon állíthatjuk elő. Azok az I általános képletű vegyületek, amelyekben X oxigénatomot és Y kénatomot jelent, kísérleti eredmények nélkül részben le vannak írva (Tetrahedron Letters 1968, 319). Ezeket a vegyületeket tiofoszgén és benzhidroxámsavak egymásrahatásával állítjuk elő. Saját tapasztalataink szerint ezt a reakciót előnyöseit közömbös oldószerekben, kétszeres moláris mennyiségű savmegkötőszer jelenlétében kell végrehajtani. Ugyanezt az eljárásmódot használjuk az eddig még nem ismert olyan I általános képletű 3-aril-l ,4,2-oxatiazol-(ti)-on(5)-vegyületek előállítására, amelyekben X kénatomot és Y oxigén- vagy kénatomot jelent, ekkor is benztiohidroxámsavat reagáltatunk foszgénnel, illetve tiofoszgénnel. A kiindulási anyagként alkalmazott benzhidroxámsavak, illetve -tiohidroxámsavak nagyrészt ismertek. Ha még nem írták le őket, az irodalomból ismert eljárásokkal állíthatók elő. A (tio)hidroxámsavak és foszgén, illetve tiofoszgén reakcióját előnyösen higítószerekben végezzük. Ilyen higítószerként mindenek előtt az olyan szerves oldószerek alkalmazhatók, amelyek a foszgénnel, illetve tiofoszgénnel önmaguk nem lépnek reakcióba, például a szénhidrogének vagy klórozott szénhidrogének, így a benzol, toluol, klórbenzol, diklórmetán, kloroform, széntetraklorid, éterek, így diétiléter, tetraMdrofurán vagy dioxán, ketonok, így aceton vagy ciklohexanon. A reakciót azonban megvalósíthatjuk vízben is. Az olyan I általános képletű vegyületek előállítására, ahol az X és Y szubsztituenseknek legalább az egyike kénatomot jelent, előnyösen valamely savmegkötőszert alkalmazunk, a reakció során szabaddá váló klórhidrogén megkötésére. Dyen savmegkötőszerként különösen alkalmasak a szerves bázisok, így az alkáli- és alkáliföldfémhidroxidok és -karbonátok, tercier aminők, amelyeket legalább kétszeres moláris mennyiségben alkalmazunk. A reakciót azonban megvalósíthatjuk az ilyen bázis, például piridin mint oldószer feleslegében is. A (tio)hidroxámsavak és (tio)foszgén közötti reakciót általában -10 C° és +140 C° közötti hőmérséklettartományban végezzük. A reakcióelegyet a szokásos módon dolgozzuk fel, szűréssel, illetve a kapott Oldat bepárlásával. S A találmány szerinti anyagok erős fungicid hatással rendelkeznek. így különösen hatásosak a Fhytophthora, Thielaviopsis, Fusarium, Sclerotinia, Tilletia, Ustílago, Sclerotium, Verticillium, Piricularia, fajok, valamint penészgombák, továbbá a 10 Rhizoctonia- és Itythium-félék esetén. Minthogy a találmány szerinti vegyületek viszonylag nem mérgezőek és a bőrt és nyálkahártyát nem izgatják, kártékony gombák irtására alkalmasak. Ezen túlmenően a gombák irtásához szükséges 15 koncentrációban a kultúrnövényeket nem károsítják, így fungitoxikus növényvédőszerekként alkalmazhatók. Nem tartalmaznak kumulálódó nehézfémeket, amelyek közül a higany a leghatásosabb fungicid, hanem toxikológiai szempontból is a 20 legproblematikusabb. A hatóanyagok olyan gombákkal szemben is hatásosak, amelyek a rizsnövényeket támadják meg, így a Kricularia oryzae-val szemben, ezenkívül penészgombákra is hatnak. 25 A találmány szerinti vegyületeket különösen előnyösen használhatjuk vetőmagok, mindenek előtt gabonavetőmag csávázására, különösen a zab nehezen leküzdhető porüszögjének kezelésére. A találmány szerinti hatóanyagok a szokásos 30 készítményekké alakíthatók, így oldatokká, emulziókká, szuszpenziókká, porokká, pasztákká és szemcsékké. Ezeket ismert módon állítjuk elő, például úgy, hogy a hatóanyagokat vívőanyagokkal, azaz folyékony oldószerekkel és/vagy diszper-35 gálószerekkel összekeverjük. Ha vívőanyagként vizet használunk, szerves oldószereket is alkalmazhatunk segédoldószerként. Folyékony oldószerként lényegében szóba jönnek az aromás szénhidrogének, így xilol és benzol, a klórozott aromás 40 szénhidrogének, így klórbenzolok, paraffinok, így ásványolajfrakciók, alkoholok, így metanol és butanol, erősen poláris oldószerek, így dimetilfprmamid és dimetilszulfoxid, valamint a víz, szilárd hordozóanyagként a természetes kőlisztek, így 45 kaolin, agyagföld, talkum és kréta és a szintetikus kőlisztek, így nagy diszperzitású kovasav és szilikátok, amulgálószerként a nem ionos és anionos emulgátorok, így polioxietilénzsírsavészterek, polioxietilénzsíralkoholéterek, például alkilaril-50 poliglikoléterek, alkilszulfonátok és arilszulfonátok, diszpergálószerként például a lignin, szulfitszennylúgok és metilcellulóz. A hatóanyagok a készítményekben előfordulhatnak egyéb ismert hatóanyagokkal összekeverve, 55 így fungicidekkel, inszekticidekkel, akaricidekkel, nematocidokkal, herbicidekkel, madárriasztószerekkel, növekedést szabályozó szerekkel, növényi tápanyagokkal és talajszerkezet javítószerekkel. A készítmények általában l-95súly%, előnyösen 60 5-90súly% hatóanyagok tartalmaznak, A hatóanyagok önmagukban, készítményeik alakjában vagy az azokból további hígítással készített felhasználási formák így alkalmazásra kész oldatok, emulziók, szuszpenzók, porok, 65 paszták és szemcsék alakjában alkalmazhatják. Az 2