163900. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-formilrifamicin SV-származékok előállítására
3 163900 4 -iminometil)-rifamicin-SV-vel (rifampicin) szemben rezisztensekké váltak. Az antibiotikumok területén jártas szakemberek számára köztudott, hogy ha valamely mikroorganizmus törzs egy sajátos antibiotikummal szemben rezisztenssé válik, meglehetősen nehéz ugyanazon antibiotikum-családból valamely más olyan vegyületet találni, amely képes arra, hogy meggátolja a kérdéses rezisztens mutáns szaporodását. Néhány esetben még a többi különféle antibiotikum fajták között is igen nehéz olyan vegyületeket találni, melyek az ilyen rezisztens törzsekkel szemben aktívak. Meglepő módon azt találtuk, hogy a 3-formilrifamicin SV-oxim oximino-csoportjának hidrogénatomját legalább két szénatomot tartalmazó alkil-csoporttal vagy valamely más megfelelő csoporttal helyettesítve igen reménytkeltő vegyületek állíthatók elő, melyek képesek arra, hogy már kis koncentrációban meggátolják az egyéb rifamicinekre rezisztens törzsek szaporodását. Nevezetesen a találmány tárgyát képező vegyületek jó gátló hatást fejtenek ki a rifampicin-rezisztens Staphylococcus aureus törzsekkel szemben. A 6., 8., 13., 16., 21., 23. és 25. számú példák szerinti vegyületekkel in vitro végzett reprezentatív kísérletekben a rifampicin-rezisztens Staphylococcus aureus Tour törzs szaporodását a vegyületek 1-5 Mg/ml koncentrációi meggátolják. E különleges aktivitás ezen kívül még geyéb, a rifamicinekre általában érzékeny mikroorganizmusok elleni jó általános hatással párosul. A találmány tárgyát képező vegyületek általában igen aktívak a szokásos gram-pozitív és gram-negatív baktériumokkal szemben is. A vegyületek különösen a Staphylococcus aureus, Steptococcus faecalis, Streptococcus hemolyticus és a Diplococcus pneumone törzsekkel szemben mutatnak jelentős aktivitást. E törzsek esetében a legkisebb gátlási koncentráció 0,001-0,5 Mg/mg közötti mennyiség. A találmány szerinti vegyületek másik lényeges vonása, hogy gátló aktivitást fejtenek ki a DRNS polimerázokkal szemben, melyek az emberi leukémiás vér-limfobplasztokra jellemzők. Aktívak a vírusoknak a normál sejtek által nem hasznosított tipikus nukleotid transzferázaival (polimerázaival) szemben is. Vírus-csoportok reprezentatív tagjaival végzett tanulmányokból ismeretes, hogy a víruscsoportok a gazdasejtekbe polimerázokat juttatnak be vagy e sejtekben polimerázokat indukálnak reprodukciójuk lényeges részeként. Vannak tehát vírusok például a „picorna" vírusok vagy a poliovírusok, amelyek RNS-től függő RNS polimerázokat, más csoportok pedig, például a leukérnia-sarcoma-vírusok RNS-től függő DRNS-polimerázokat indukálnak. Az RNS-től függő DRNS-polimeráz reverz transzkriptáz jelenlétét és igen fontos szerepét a daganat-eredetű RNS-vírusokban D. Baltimore (Nature, 226, 1209 oldal, 1970.) és H. M. Temin és munkatársai (Nature, 226, 1211 oldal, 1970) fedezték fel. Az állatfajták RNS-daganatvírusaiban az RNS-től függő DRNS-polimeráz enzim újabb felfedezését egyéb szerzők is megerősítik, amire a következőkben felsorolt irodalmi adatok utalnak: Green és munkatársai: Az RNS daganatvírusok-5 kai előidézett rákkeltés mechanizmusa. I. Az RNS-től függő DRNS-polimeráz a patkány-sarcomavírusokban (Proc. Nat Acad. Sei. USA 67, 385-393, 1970) Spiegelman és munkatársai: A daganatos 10 RNS-vírusokban lévő RNS-irányított DRNS-polimeráz termékek jellemzése. (Nature, London, 227, 563 oldal, 1970.) Hatanaka és munkatársai: Az RNS daganat-víru-15 sokkal társult DRNS-polimeráz aktivitása (Proc. Nat. Acad. Sei., Amerikai Egyesült Államok, 67, 143 oldal, 1970.) Scolnick és munkatársai: DRNS-szintézis RNS-tartalmú daganat-vírusokkal (Proc. Nat. Acad. Sei., 20 Amerikai Egyesült Államok 67, 1034 oldal, 1970). Egyéb tények is alátámasztják RNS-vírus jelenlétét néhány daganatfajtában: reverz transzkriptáz jelenlétét mutatták ki olyan nők anyatejében, 25 akiknek családjában mellrák fordult elő, valamint szűkkörű populáció esetében. [Scholn és munkatársai (Nature, London, 231, 97 oldal, 1971)]. Priori és munkatársai (Nature, New Biology, 232, 16. oldal, 1971) reverz transzkriptázt tartalmazó, ESP-1 30 elnevezésű vírust különítettek el és sikeresen tenyésztettek szövetkultúrákon. E vírust nyirokcsomó-duzzanatos gyermek mellhártya váladékának sejtjeiből sikerült elkülöníteni. Axel és munkatársai (Nature, London, 235, 32. oldal, 1972) molekula-35 hibridizációs kísérletekkel bizonyították, hogy az emberi mellrákban lévő RNS, homológ az egér emlődaganati vírusának RNS-ével. Jelenleg nem állnak rendelkezésre hatékony gyógyszerek vírusos betegségek kezelésére, mivel a vírusoknak és 40 sejteknek közös anyagcsere igényük és folyamatuk van. Nyilvánvalóan a legtöbbet igérő közelítés a vírus kemoterápiájához a megfelelő vegyületek kigondolása, amelyek specifikusan vegyülnek a vírusos vagy vírus-transzformáltsejtek polimerázával, 45 de a gazdasejt polimerázával nem, és szabályozzák a vírusok genetikus információjának kifejezésre juttatását. A vírusos vagy vírustranszformált sejtenzimek specifikus inhibitorai, főleg az RNS daganat-vírusok polimerázainak inhibitorai, fontos szerepet tölthetnek 50 be a gyógyszerek leukémiai- és egyéb rákfajták gyógyászatábani alkalmasságának vizsgálatában. A találmány szerinti vegyületek gátló aktivitását megvizsgáltuk a patkány sarcoma vírus (endogén) 55 RNS-től függő DRNS-polimerázra, és a tisztított enzimek DRNS-től függő DRNS-polimeráz aktivitására. A gátlást Gurqo és munkatársai által leírt módszer szerint vizsgáltuk (Nature, New Biology, 229, 111. oldal, 1971). 60 Á különböző gyógyszerkoncentrációk polimerázaktivitásra gyakorolt hatását úgy határozzuk meg, hogy 3 H-dTTP-t (triciumozott timin-dezoxi-ribozidtrifoszfát) beágyazunk az oldhatatlan frakcióba. A kísérleti eljárásra jellemző példát a következőkben 65 közöljük: 2
