163863. lajstromszámú szabadalom • Tetrazol (1,5-a) kinolint hatóanyagként tartalmazó készítmény növény-kórokozók irtására
5 163863 6 Általában oly módon járunk el, hogy az (I) általános képletű tetrazol (1,5-a) kinolint alkalmazva reakcióközegként szereplő megfelelő folyadékban katalizátor, jellemzően valamilyen nemesfém és előnyösen palládium vagy platina jelenlétében hidrogénezzük. A megfelelő folyadékok közé tartoznak a rövidszénláncú alkanolok, az etilacetát és a rövidszénláncú alkánsavak. A katalizátort alkalmazhatjuk önmagában, vagy különösen a palládium esetében, valamilyen hodrozón, így szénen vagy alkáliföldfémsón. Ha a légkörinél nagyobb nyomásokon dolgozunk, alkalmasan használhatjuk a reakció lefolytatására a Parr-féle hidrogénező készüléket vagy valamilyen más nyomásálló berendezést is. A reakciót 20 C° és 100 C° közötti hőmérsékleteken hajtjuk végre, rendesen azonban elfogadhatóan jó eredményeket érhetünk el már szobahőmérsékleten is. A reakcióban 1 mól tetrazol (1,5-a) kinolin 1 mól hidrogént fogyaszt. A reakciót a további, nem szelektív redukció korlátozása érdekében célszerű a hidrogén mennyiség felvétele után leállítani ; •, A kívánt terméket a reakciókeverékből és a hidrogénezés egyéb termékeitől önmagukban ismert módszerekkel különítjük el. A legtipikusabb módon úgy járunk el, hogy a visszamaradt katalizátor eltávolítása céljából szűrjük a reakciókeveréket, az oldószert pedig elpároljuk, ily módon maradékként kapva meg a terméket. E visszamaradó terméket azután még tisztíthatjuk, jellemző módon átkristályosítással. Amint az a szakértő előtt nyilvánvaló, a megelőzőkben ismertetett redukciós reakció eredménye az ilyen reakciókra érzékeny helyettesítő* csoportok redukálódása. Ennek megfelelően, a fenti ismertetett katalitikus redukció a (II) általános képletű vegyületek előállítása szempontjából csupán a (Ha) általános képletű vegyületek esetében alkalmazható hatékony módszerként, amely utóbbi általános képletben: minden R5a egymástól függetlenül hidrogénatomot, cianovagy 1 -3 szénatomos alkil- csoportot jelent: minden R6a jelentése egymástól függetlenül R 5a csoport, halogénatom, 1 -3 szénatomos alkoxi- vagy -CHjYa általános képletű helyettesített metil-csoport, amelyben az Ya 1 -3 szénatomos alkilamino-, ciano-, hidroxil- vagy 1 -3 szénatomos alkoxi-csoportot képvisel és R7a jelentése R 6a csoport, amino- vagy acetamido-csoport, azzal a korlátozással, hogy az R5a, R 6a , és R 7a helyettesítők közül legalább három hidrogént képvisel. 2. 2. Módszer A jelen találmány szerint alkalmazott vegyületek közül a (II) általános képletű vegyületeket általában a másik reakciósorral is előállíthatjuk. Minthogy a reakciósor hidrazin és salétromossav alkalmazásával jár, ez a reakció csak azon vegyületek esetében hatékony, amelyek nem 4 tartalmaznak e vegyszerekkel reagáló helyettesítőt, nevezetesen amint és ennek származékait, a 4 és 5 helyzetekben halogén-helyettesítőket, halogénmetil helyettesítőket. Az aminnal helyettesített (II) általános képletű vegyületek az 1. módszerrel és ezt követően végrehajtott redukcióval állíthatók elő: a 4- és 5-halogén-helyettesített vegyületeket a megfelelő 4,5-helyettesítetlen (I) általános képletű vegyületek halogénezésével vagy más módszerekkel kaphatjuk meg. Eszerint ez a módszer a (IIb) általános képletű vegyületek előállítására alkalmas, amely általános képletben: minden R5b egymástól függetlenül hidrogénatomot, cianovagy 1-3 szénatomos alkil- csoportot jelent: minden R6b jelentése egymástól függetlenül R 5b vagy R 8b csoport, halogénatom, 1 -3 szénatomos alkoxi-csoport vagy -CH,Yb általános képletű helyettesített metil-csoport, amely utóbbi általános képletben az Yb ciano-, hidroxil- vagy 1 -3 szénatomos alkoxi-csoportot képvisel: Az R8b pedig 2 vagy 3 szénatomos alkenilcsoport, azzal a korlátozással, hogy legfeljebb egy R6b helyettesítő képvisel R8b -t és hogy az R sb és R 6b helyettesítők közül legalább öt hidrogénatom helyett áll. A reakciósor kétlépcsős reakció, amelyet a XI képletsor szemléltet. A 2. módszer első lépésében a fent meghatározott tiokarbosztirilt reagáltatjuk hidrazinnal, amikoris a megfelelő 2-hidrazinkarbosztirilt kapjuk. Megfelelő körülmények között ez a reakció szilárd fázisban hajtható végre, előnyösebb azonban azt csepp-5 folyós reakcióközegben lefolytatni Alkalmas cseppfolyós közegként vizet, rövidszénláncú alkanolokat, például metilalkholt és etilalkoholt, valamint étereket, így tetrahidrofuránt és dietilétert alkalmazhatunk. Kerülni kell bármely olyan cseppfolyós reakcióközeg alkalmazását, amely valamely tion-csoporttal reakcióba 1Q léphet. A reakció tág hőmérsékleti határok, 0 C° és 100 C° között mehet végbe, előnyösen azonban azt 25 C° körüli hőmérsékleten folytatjuk le. A hidrazint mint ilyen vagy hidrazinhidrát vagy valamilyen hidrazin só alakjában alkalmazhatjuk. A 2-hidrazin-karbosztirilt szokványos módszerekkel különíthetjük eL A terméket tovább tisztíthatjuk ugyan, figye-15 lemmel azonban a hidrazin-csoport reakcióképességére, általában előnyösebb a nyersterméket közvetlenül felhasználni a soron következő reakcióban. A 2- hidrazin-karbosztiril vegyületet a fentiekben úgy írtuk le, hogy az a (II) általános képlettel jelölt szerkezetnek felel meg, 20 ügy véljük azonban, hogy ez a vegyület tautomer alakokban létezik (XIII). Ezért az eredetileg megjelölt és a kényelem kedvéért a jelen leírásban és az igénypontokban általánosan alkalmazott konfiguráció mindkét tautomer alakot jelöli. A második lépésben a 2-hidrazin-karbosztirilt salétromossavval reagáltatjuk. Jóllehet a savat vizes oldataként is hozzáadhatjuk a reakcióelegyhez, előnyösebb azt in situ a rendszerben előállítani alkalmasan oly módon, hogy nátrium- vagy valamilyen más alkálifém nitritet savval reagáltatunk. Ez a sav egyaránt lehet ásványi sav, például sósav vagy valamilyen szerves 30 sav, például ecetsav. A reakciót alkalmas módon cseppfolyós reakcióközegben folytatjuk le. E célra alkalmas folyadékok a víz-ecetsav, víz-hangyasav rendszerek, a sósav és más hasonló folyadékok, ill. cseppfolyós rendszerek. A reakció -15 C° és 15 C° közötti hőmérséklet tartományban megy végbe, előnyösen azonban azt 5,0 C° alatti hőmérsékleten hajtjuk végre. A termék 35 elkülönítését és kívánt esetben tisztítását szokványos módszerekkel végezhetjük. Habár a fentiekben ismertetett szintézis út lényegében valamennyi (II) általános képletű vegyület szintézisében hatékonyán alkalmazható, némelykor előnyös lehet annak módosíu tása. Az első módszer esetében ismertetetthez hasonlóan, általában itt is előnyös, ha a helyettesítők, feltéve, hogy azok az alkalmazott reakcióösszetevőkkel szemben inertek, már a kiindulási tiokarbosztiril -vegyületben jelen vannak. Azon esetekben viszont, amikor a helyettesítők az alkalmazott reakció össze-45 tevőkkel szemben nem inertek, az (I) általános képletű vegyületekkel kapcsolatban már ismertetett módon utólagos reakciókat kell alkalmaznunk a már jelenlévő helyettesítők kicserélésére (vagy az 1. módszert kell használnunk). A kívánt helyettesítők ilyen utólagos bevitele ugyancsak lehetséges és némelykor még a reakciósor szempontjából inert helyettesítők esetében is előnyös. 50 A 4- vagy 5- halogén-helyettesítőket hordozó (II) általános képletű vegyületeket emellett dehidrogénezhetjük és azokból halogénhidrogént is hasíthatunk le annak érdekében, hogy azokat a megfelelő (I) általános képletű vegyületekké alakítsuk át. 3.3. Módszer -Sók Egyes (I) vagy (II) általános képletű vegyületek, amelyek__ ben az R3 vagy R 7 amino-csoportot jelent vagy az R' vagy az R* olyan -CH,Y általános képletű csoportot képvisel, amelyben az Y rövidszénláncú alkilamino-csoport, ásványi savakkal addíciós sókat alkotnak. E sókat szokványos módszerekkel állítjuk elő, nevezetesen oly módon, hogy az (I) vagy (II) általános képletű vegyületet mint szabad bázist 65 alkalmas oldószerben a kívánt ásványi savval reagáltatjuk. A kapott termék elkülönítését és kívánt esetben tisztítását önmagukban ismert műveletekkel és módszerekkel végezzük.. 3
