163863. lajstromszámú szabadalom • Tetrazol (1,5-a) kinolint hatóanyagként tartalmazó készítmény növény-kórokozók irtására
3 163863 4 ként), rövidszénláncú alkoxi- és alkenil-csoportként meghatározott molekularészek egyaránt lehetnek elágazottak vagy egyenes láncúak. A sók esetében a „növénytanilag tűrt" kifejezést olyan savak megjelölésére alkalmazzuk, amelyeknek só alakjában nincs fitotoxikus hatásuk. A sav megválasztása egyébként nem kritikus, jóllehet valamely adott anion egyes esetekben különleges előnyöket jelenthet, így jó oldékonyságot, könnyű kristályosodást és ehhez hasonló előnyös tulajdonságokat. Az alkalmas savak közé tartoznak például a sósav a brómhidrogénsav, a jódhirogénsav, a kénsav, a foszforsav, a salétromsav és más ezekhez hasonló savak. A tetrazolok és a kondenzált tetrazolszármazékok a szerves kémia egyik speciális területét alkotják. Erre vonatkozóan lásd a következő irodalmi adatokat: Benson: „The Chemistry of the Tetrazoles"., Chem. Rev., jU_ 1-61 és Benson: „The Tetrazoles", Heterocyclic Chemistry, 8, 1-104 (Willey, New York, 1967). Az irodalomból igen sok kártevőírtószer ismeretes, lásd például a Chemical Week 1969. április 12-i számát (38-68. old)., és 1972. április 26-i számát (38-68 old.). Az 1-aril-S-szubsztituált tetrazolszármazékokról' tudjuk, hogy baktericid és fungicid hatással rendelkeznek: lásd az 1 251 327 sz. Német Szövetségi Köztársaságbeli szabadalmi leírást. Nem használtak azonban az eddigiek során fungicidként kondenzált tetrazolszármazékokat. Ugy találtuk, hogy a jelen tetrazolo (1,5-a) kinolin-származékok kiváló gombaellenes hatással rendelkeznek, elsősorban rizs kártevőivel szemben. Az (I) és (II) általános képletek a jelen találmány szerint alkalmazott vegyületek szerkezeti képleteit jelentik. E szerkezetek felállítása a vegyületek beható és kiterjedt tanulmányozásának eredménye. Megállapított tény viszont, hogy tautomerekként léteznek még bizonyos más, ugyancsak kondenzált tetrazol-gyűrűt tartalmazó vegyületek is (30 Index Chemicus No. 247, 98889 (1968): 11 Chem. Pharm. Bull. (Tokyo) 348 (1963) (IV). - Hasonlóképpen ismeretes, hogy valamely gyűrűnitrogénnel szomszédos gyűrűhelyzetben lévő azid reakciója lineáris azidot vagy annak gyűrűs tetrazolalakját hozhatja létre (24. J. Org. Chem. 1205(1959). Ezért lehetséges, hogy az (I) és (II) szerkezeti képleteknek megfelelő vegyületek bizonyos oldószer és hőmérsékleti viszonyok között, tautomerekként létezhetnek. A találmány szerinti vegyületek tautomerek alakjában történő alkalmazása éppen ezért a találmány otlalmi körébe esik. Szintézis A jelent találmány szerint alkalmazott vegyületek több szintézis módszerrel állíthatók elő. Számos módszer általánosan alkalmazható. 1. 1. Módszer A jelen találmány szerint alkalmazható valamennyi vegyület előállítására általános használható első módszer az (I) általános képletű vegyületeket eredményező kétlépéses eljárás. E vegyületeket ezt követően szelektíven redukálhatjuk, amikoris a megfelelő (II) általános képletű vegyületeket kapjuk. Az első lépésben valamilyen karbosztirilt, jellegzetesen az (V) általános képletű karbosztirilt POX3-mal önmagában vagy PX ä-dal kombinálva reagáltatva (e képletekben az X az X jelentése bróm vagy klór), a (VI) általános képletű megfelelő 2-halogénkinolin vegyületet kapjuk. Kiindulási vegyületként a módszer változataként valamely rövidszénláncú-1-alkilkarbosztirilt is alkalmazhatunk, különösen valamely (VII) általános képletű 1-metilkarbosztirilt, amelyből ugyanahhoz a megfelelő 2-halogénkinolinhoz jutunk el: de használhatunk valamely (VIII) általános képletű 4-hidroxikarbosztirilt is, amely esetben a kapott vegyület a megfelelő (IX) általános képletű 2,4-dihalogénkinolin. A fenti reakcióban általában POCl3 -ot vagy POBr,-ot használunk, az 1-metilkarbosztiril esetében azonban PC15 -ot vagy PBr5 -ot kell alkalmaznunk. A POXj-at vagy PX 5 -öt a legtipikusabban feleslegben alkalmazzuk, annak érdekében, hogy azok egyben az oldószer szerepét is betöltsék, habár e célra más oldószereket is használhatunk, így például magasabban forrró szénhidrogéneket. A reakció tág hőmérsékleti határok között megy végbe, így például 0 C° és, 200 C" b között, legelőnyösebben azonban akkor járunk el, ha azt a visszafolyat ás hőmérsékletén folytatjuk le. A kapott termék elválasztását és kívánt esetben tisztítását önmagukban ismert eljárásokkal és műveletekkel hajthatjuk végre. A szintézis második lépésében a kapott 2-halogénkinolint, 10 például a (VI) általános képletű vegyületet hidrogénaziddal vagy azid-ionnal reagáltatjuk, amikoris a megfelelő (I) általános képletű tetrazol (l^-a)»,. kinolin terméket kapjuk. A reakciót előnyösen oldószer jelenlétében hajtjuk végre és az tág hőmérsékleti határok között, így a szobahőmérséklettől a visszafolyatás hőmérsékletéig folytatható le. Előnyösen oly 15 módon járunk el, hogy a 2-halogénkinolint rövidszénláncú alkanolban, jellegzetesen etilalkoholban oldjuk, vízben oldott nátrium vagy káliumazidot adunk hozzá, majd ezt követően erős savat. A keletkezett terméket önmagukban ismert módszerekkel különítjük el és tisztítjuk. 20 A fentiekben ismertetett kétlépéses módszer az R', R2 és R3 helyettesítők jelentésétől lényegében függetlenül jól alkalmazható az (I) általános képletű termék előállítására. Általában előnyös, ha az előírt jelentésű helyettesítők már a kiindulási karbosztirilvegyületben jelen vannak. Némelykor 25 viszont célszerű az előbb ismertetett módszert olyan karbosztirillel végrehajtani, amely a végső soron megkívánttól különböző helyettesítőt hordoz és azután átalakítani ezt a helyettesítőt a kapott tetrazol (1,5-a) kinolinon a kívánt helyettesítővé. Az ilyen átalakításokat a szakértő által jólismert .,_ eljárásokkal összhangban hajtjuk végre. így például a jelen találmány szerinti azon vegyületeket, amelyekben az R1 helyettesített metil-csoportot jelent, oly módon állítjuk elő, hogy valamely metil-csoporttal helyettesített vegyületet kis, katalitikus mennyiségű benzoilperoxid jelenlétében N-brómszukcinimiddel reagáltatunk. E reakció a megfelelő bróm-35 metil-vegyületet eredményez, más helyettesített metil-csoportok előállítása céljából ezután a brómatomot más molekularészekkel helyettesíthetjük. Azokat az (I) általános képletű vegyületeket, amelyekben az R1 morfolino-gyököt jelent, könnyen előállíthatjuk oly módon, hogy olyan megfelelő vegyületeket, amelyekben az R2 halogénatomot képvisel, 40 morfolinnal reagáltatunk. Hasonlóképpen, azokat az (I) általános képletű vegyületeket, amelyekben az R1, R 2 illetve R3 a meghatározásnak megfelelően azido vagy alkenil-csoportot jelent, oly módon állítjuk elő, hogy a megfelelő halogénvegyületet alkálifémaziddal vagy alkenil alkálifémmel reagál-4& tatjuk. Azokat az (I) általános képletű vegyületeket, amelyekben az R3 acetamidocsoportot jelent, könnyen előállíthatjuk azon megfelelő vegyületekből i :, amelyekben az R3 aminocsoport, amely utóbbiakat viszont a megfelelően helyettesített nitro-vegyületekből kaphatjuk meg. Azokban az esetek-50 ben, amelyekben az R1 , R 2 vagy R 3 formil-gyököt képvisel, a vegyületeket a megfeleleő —CH2 OH-vegyületek oxidációjával állíthatjuk elő, ahol pedig az R1 , R 2 vagy R 3 cián-csoport, -COOH-vegyületekké végrehajtott további oxidációval, -CONH2 -vegyületekké való amidálással, végül te pedig dehidratálással. Alkalmazhatók azonban ezeken kívül még további, a szakértő számára ismert szintézis módszerek is. Ezekkel kapcsolatban a Synthetic Organic Chemistry, Wagner and Zook (John Wiley and Sond, Inc., New York, 1956) valamint az Advanced Organic Chemistry, Fieser and Fieser (Reinhold Publishing Co., New York, 1961) című 60 munkákra utalunk. A fentiek az (I) általános képletű vegyületek előállítására vonatkoztak. Megállapítottuk, hogy a jelen találmány szerinti és a (II) általános képlettel leírható vegyületek általában előállíthatók oly módon, hogy a megfelelő (I) általános 65 képletű vegyületeket a 4,5-helyzetben szelektív módon redukáljuk. A szelektív redukciót katalitikus hidrogénezéssel hajtjuk végre. 2
