163823. lajstromszámú szabadalom • Vasszerelés-elem vas-betonszerkezetekhez
163823 5 az esetben a következő rövidített lehorgonyzási hosszal kell számolni: VL2 = V Lo-20 ' 3V Lo Itt mindenesetre be kell tartani egy minimális hosszat, mégpedig pusztán abból a követelményből következően, hogy a lehorgonyzó csomópontok távolságai egymás között bizonyos hosszat tesznek szükségessé. A lehorgonyzási hosszaknak ezek a csökkenései azonban csak olyan rudakra érvényesek, amelyeknél felhegesztett lehorgonyzórudak vannak a lehorgonyzási hossznak a rúdvéggel ellentétes felén belül elrendezve. A lehorgonyzási hossznak a rúdvéggel szomszédos felén belül elrendezett rúd a hosszától függően ebben a tartományban kisebb mérvű lehorgonyzási hatással rendelkezik, ami minden esetben kisebb, mint annak a rúdnak a lehorgonyzási hatása, amely a lehorgonyzási hossznak a rúdvéggel ellentétes felén belüli tartományban fekszik. A legkedvezőtlenebb esetben ez a lehorgonyzási hatás a hasznos teher által igénybevett állapotban még nulla is lehet. Az alábbiakban leírt harmadik példában ismét azt vesszük alapul, hogy a lehorgonyzási hatás a hasznos terhelésből származó húzóerő 30%-a. A rúdnak a lehorgonyzási hossz rúdvéggel szomszédos felének közepén kell elhelyezkednie, tehát a teljes lehorgonyzási hosszat negyedelő pontban. Egy hegesztési csomópont által felvehető erő ekkor csak 0,5 0,3 • Z, mivel a lehorgonyzási hatás ebben a tartományban a teljes 1 értéktől lényegében lineárisan nullára csökken (2. ábra). Ennek eredményeként a következő rövidített lehorgonyzási hosszal lehet számolni: Amennyiben, amint előzőleg már említettük, a lehorgonyzóeszköz elrendezésének alapelve nemcsak a legkülső hálóperemen érvényes teljesen általánosan, hanem a vasszerelések minden lehetséges lehorgonyzási típusa esetében, így betonacélhálóknál is, akkor az elv a betonacélhálók csatlakoztatásánál is alkalmazható. Az e célra alkalmazott hálók továbbá előnyösen oly módon lehetnek kiképezve, hogy a keresztrudak átmérője és a hosszrúd átmérője közötti arány egyszerű hosszrudak esetében 0,7 és 1,0 között van, kettős hosszrudak esetében pedig 1,1 és 1,4 között. A találmány szerint továbbá az olyan betonacélhálóknál, amelyeknél önmagában ismert módon a középső hálótartományban kettős rudak, vagy azonos kereszmetszetű egyes rudak egymástól azonos távolságban és a peremtartományban egyes rudak vannak elrendezve, mimellett a kettős rudak keresztmetszete, illetőleg az azonos keresztmetszetű egyes rudak keresztmetszete nagyobb, előnyösen kétszer olyan nagy, mint az egyes rudak keresztmetszete ji peremrészen, és az utolsó kettős rudak, ill. az utolsó azonos keresztmetszetű egyes rudak táyolsága az első vékony 6 egyes rúdtól a peremrészen éppen olyan nagy, mint a rudak távolsága a középső tartományban, legalább az utolsó egyes rúd az utolsó előtti egyes rúdtól a peremrészen olyan távolságra van, amely kisebb, mint 5 a középső hálótartományban a rudak e távolsága. Olyan háló esetében, amelynél ugyancsak önmagában ismert módon az összes hosszrúdnak azonos az átmérője, a találmány szerint azoknak a távolságai a peremtartományban és a csatlakozó tartományban 10 eltérők lehetnek az egymással azonos távolságú középső hálótartományban levő távolságoktól, mimellett legalább az utolsó rúd a peremrészen olyan távolságban helyezkedik el, amely kisebb, mint a rudak távolsága a középső háló tartományban. 15 Végül a találmány tárgyát képezi betonacélhálókból készített olyan vasszerelés is, amelynél alkalmazott hálóknál a háló-peremrészeken a lehorgonyzandó rudakhoz képest keresztirányban futó rudak a szükséges lehorgonyzási hossznak a rúdvéggel ellentétes 20 felében vannak elrendezve. Ezeket a hálókat a vasszerelés egészében úgy kell egymáshoz képest elhelyezni, hogy a háló csatlakoztatott rúdjai azonos vasalási sűrűség betartása mellett az egész vasalási szélességben, tekintet nélkül az ütköztetett rudakra 25 keresztirányban futó rudak helyzetére, csupán a megkövetelt lehorgonyzási hosszban legyenek átfedve. Betonacélhálók találmány szerinti kialakításának, valamint az ebből következő ütközési elrendezésnek 30 az előnye, eltekintve a szerkezeti anyagok jobb kihasználásától, azok igénybevételének ismeretében elsősorban további anyagmegtakarításban jelentkezik. Azoknak a hányadoknak az ismeretében, amelyekkel a lehorgonyzandó rúd tapadása és a felhegesztett 35 keresztrudak révén a lehorgonyzásban részt vesz, csökkenteni lehet a lehorgonyzási hosszt az eddig ismert lehetőségekhez viszonyítva. Mivel ez mindenfajta lehorgonyzás-típusnál, amelyek minimális hosszúságukat tekintve az építmény geometriai mére-40 teitől nem függnek, megtakarításhoz vezet, a lehorgonyzandó rudaknak a korábban még a lehorgonyzáshoz számba nem vett túlnyújtása az utolsó lehorgonyzó keresztrúdon túl most már beszámítható a lehorgonyzási hosszba. Ebből következően fennáll annak a 45 lehetősége, hogy az eddig különbözőképpen kialakított elosztóbetét-csatlakozások és tartóbetét-csatlakozások egységes kialakítással legyenek létrehozhatók. A találmány további jellemzői és előnyös tulajdonságai a csatolt rajzokon feltüntetett kiviteli példák 50 kapcsán adott alábbi részletes leírásból tűnnek ki. A rajzokon az 1. ábra egy önmagában ismert betonacélháló részmetszetét tünteti fel, a 2. ábra a felhegesztett rudak lehorgonyzási hatásának az ábrázolása, a találmány szerinti helyzetének a függvényében, a 3a) és 55 3b) ábrák egy húzásra igénybevett rúd lehorgonyzási hosszának a kiszámítását szemléltetik egy, a lehorgonyzási hossznak a rúdvéggel ellentétes felében elrendezett lehorgonyzó rúddal, a 4a) és 4b) ábrák a kiszámítását szemléltetik egy, a lehorgonyzási hossz-60 nak a rúdvéggel szomszédos felében elrendezett lehor-
