163822. lajstromszámú szabadalom • Állítószerkezet, különösen gépjármű-dobfékek működtető mechanizmusához

163822 11 mutatja. Az említett kulissza szakaszán a rudacskára 156 körhorony van kialakítva, melybe 157 hosszirányú horony torkollik bele a 154 rudacska egyik végéig kifutva, a szerelhetőség céljából. A 154 állító rudacska befogadására a 127 tulajdonképpeni fékkarban kialakított 154a átmenő furatnak a horonykifutás felöli vége 158 zárótárcsával van elfedve. A 154 állítórudacska másik vége kinyúlik a 127 tulajdonképpeni fékkarból, és 159 lelapolásában készített 160 furat szolgál valamilyen célszerű csuklós rúd csatlakoztatására, hogy annak segítségével a 154 állítórudacskát a fékdob aktív felületéhez képest helyzetét nem változtató valamilyen közeli futómű-részhez ki lehessen horgonyozni úgy, hogy a fékkar elfordulását azért lehetővé tegye. Egy ilyen lehetséges kihorgonyzást a 12. ábra mutat be sematikusan és részben torzított perspektívában, feltüntetve a 119 csapágybak és a K kihorgonyzási pont geometriailag nem változó viszonylagos helyzetét illetve merev kapcsolatát. Az ábrázolt 127 tulajdonképpeni fékkar szögelfordulása avagy az erőt szolgáltató B berendezés 1 nagyságú lökete alatt a 154 állítórudacska u utat tesz meg, mivel a csuklósan hozzáerősített 161 kikötőrúd a 119 csapágybakkal azonos kinematikai jelentőségű és hozzáképest helyzetét nem változtató 162 futómű-részhez kihorgonyozza. Ali. ábrán az állítórudacska kimenő végén 163 mozgótömítés és 164 védő karmantyú szigeteli el a belső teret a külvilágtól. A 127 tulajdonképpeni fékkart és a 122 agyhüvelyt egymáshoz képest elfordítani igyekszik egy előfeszített 165 spirális rugó azáltal, hogy egyik kihajtott vége a 127 tulajdonképpeni fékkar 166, a másik kihajtott vége a 122 agyhüvely 167 furatába kapaszkodik, amint azt a 10. ábra mutatja. A 127 tulajdonképpeni fékkar 130 fenéklapjába ágyazva 160 fogazott tárcsás lapocska található, melynek vége forgatásra alkalmas kialakítású és kinyúlik a fenéklapból. A fokozott tárcsa a 144 szabadonfutó belső gyűrű végén kialakított 169 fogazással kapcsolódik. A szerkezet hasonlóképpen működik, mint a 9. ábrán bemutatott kivitelű. A különbség — a lengéssíkhoz mérten tükörképes belső elrendezésen kívül — a szabadonfutó külső gyűrű mozgatásában van. Amint az a 12. ábrából kitűnik, a kihorgonyzási mód az állítórudacska tengelyirányú mozgására vonatkoztatva a szög függvényében változó állítóelmozdulást kényszerít. Ez a módszer az állítás céltudatosan karakterisztikus kitűzését és megvalósítását teszi lehetővé, például az ábra szerint úgy, hogy a fékkar elmozdulásának végső szakaszában az állítórudacska relatív — egyúttal állító - elmozdulása progresszíven megnő, éppen azon a határon, ahol a súrlódó fékbetét kopásának hatására az utánállítandó többlet-fékkarelmozdulás bekövetkezik. Célszerű ez a mozgatási mód abból a szempontból is, hogy az erős szennyeződésnek és sérülésnek kitett fékkarból kis felületű és megbízható tömítésen át nyúlik ki illetve mozog az állítórudacska. 12 Szabadalmi igénypontok: 1. Állítószerkezet, különösen gépjárművek dobfékének működtető mechanizmusához, mely a fék-5 kulcstengelyre felszerelhető osztott szerkezetű fékkar része, azzal jellemezve, hogy a tulajdonképpeni fékkar agyüregében egy vele valamint a fékkulcséval azonos tengelyű menesztő gyűrű van és létesít közöttük forgatva menesztő kapcsolatot azál-10 tal, hogy egyik páástja nem-önzáró menetű, a másik pedig valamilyen ismert forgatva menesztő, ugyanakkor tengelyirányú elmozdulást megengedő alakzattal — például bordázattal vagy sikló retesszel illetve hornyolással vagy reteszhoronnyal — van ellátva, a 15 kapcsolódó ellen-alakzatok akár a tulajdonképpeni fékkarban, akár a fékkulcstengelyen közvetlenül, illetve egy, ez utóbbihoz mereven rögzített agyhüvelyen vannak kialakítva, továbbá még azáltal, hogy a menesztő gyűrű oldalához egy szintén egytengelyű el-20 helyezésű, nem önzáró menetes hüvely vége támaszkodik, melynek ellenmenete magában a tulajdonképpeni fékkarban vagy a fékkulcstengelyen illetve a már jellemzett agyhüvelyen, avagy egy további, úgyszintén egytengelyű elhelyezésű, tengelyirányban 25 megtámasztott állítógyűrűben van. 2. Az 1. igénypont szerinti szerkezet a zzal jellemezve, hogy az állítógyűrű külső illetve belső hengeres palástjával a tulajdonképpeni fékkar agyának furatába illetve a fékkulcstengely 30 hengeres csaprészére elforgatható illesztéssel támaszkodik, ez utóbbihoz képest mindkét tengelyirányban is megvezetve, továbbá hogy hosszának egy szakaszán belül önzáró menetű vagy hornyolt, miáltal a menetes hüvelyen levő ellenalakzatokhoz csatlakozik. 35 3. Az 1. és 2. igénypont szerinti szerkezet azzal jellemezve, hogy az állítógyűrű egy koaxiális elhelyezésű egyirányú kapcsoló — például szabadonfutó szerkezet — hajtott része. 4. Az 1—3. igénypontok szerinti szerkezet az-40 zal j e 11 e m e z v e, hogy az állító gyűrűn célszerűen kialakított - például kúpos - karima van, mellyel egy őt koncentrikusan körülfogó egyirányú kapcsoló — például szabadonfutó szerkezet - hajtott részén kialakított ellenfelülethez támaszkodik, mint-45 hogy egy előfeszített rugó egyik vége az állítógyűrűhöz, a másik vége közvetlenül vagy közvetve az egyirányú kapcsoló hajtott részéhez támaszkodik. 5. A 4. igénypont szerinti szerkezet azzal jellemezve, hogy az említett rugó kúpos tányérrugó, mely 50 golyósor közvetítésével támaszkodik az állító gyűrűhöz. .6. Az 1-5. igénypontok szerinti szerkezetek azzal jellemezve, hogy az egyirányú kapcsoló szabadonfutó szerkezet, melynek gördülőtestjei részben a 55 belső gyűrűbe besüllyesztett pályába, részben egyik oldalukkal az agyhüvely karimájához, másik oldalukkal a tulajdonképpeni fékkar karimájához illeszkednek, míg a külső gyűrű az említett két karima között helyezkedik el a belső gyűrű pedig a tulajdonképpeni 60