163801. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5-(hidroxi-ciklohexil)-indán-1-karbonsav-származékok előállítására
163801 7 8 rövidszénláncu alkil-csoportot (például metil- vagy etil-csoportot) képvisel, az R4 alkoxikarbonil-, (például metoxikarbonil- vagyetoxikarbonil-csoportot vagy nltril-csoportot jelent, mig az egyéb jelek jelentése megegyezik a korábban már megadottakkal. Példa a találmány szerinti vegyület előállítására patkány máj perfuziója utján 10 250 g sulyu him patkányokat 50 mg/kg i.p. adagolt nátriumpentobarbitállal elaltatunk. Laparotómia után a májat a lehetőségig megszabadítjuk ligamentamaitól, szalagjaitól (kötőszövettől). A vena portae-t megtisztítjuk az azt körülvevő zsírtól és abba kandiként polietilén csövet vezetünk be, amelyhez fiziológiás sóoldatot tartalmazó intravénás csepegtető palackot csatlakoztatunk. A májat állandó sebességgel áramoltatjuk át a sóoldattal. Ezután azonnal felnyitjuk a mellkast és bemetsziik a véna cavat, a nagy gylijtőeret, hogy a perfuzátum számára szabad folyást biztosítsunk. Végül megszüntetjük a máj és a test közötti utolsó összeköttetéseket és az átáramoltatott májat átvisszük a perfúziós kamrába. A vena portae-ba vezetett polietilén kaníilt most a kamrában elhelyezett fő vérforrással kapcsoljuk össze. A perfúziós készülék oxigénellátő rendszerből, termosztát kamrából és perisztatikus pumpából áll. A perfúziós kamrát meleg levegő keringtetéssel állandó, 37 C°-os hőmérsékleten tartjuk. A kísérlet során alkalmazott átáramló folyadék perfuzátum négy májra vonatkoztatott összetétele a következő: Patkányvér: 150 cm3 Krebs-Ringer-féle bikarbonát kiegyenlítő puffer oldat: 750 cm3 6-kl6r-5-ciklohexilindán-l-karbonsav: 100 mg Glükóz: 0,1 % (végkoncentráciő) Zselatin: 2 mg/cm3 (végkoncentráció) Heparin: 1 000 egység (végkoncentráciő). 6 órai átáramoltatás után összegyűjtjük a perfuzátumot és ahhoz 80 tf.%-ig acetont adunk. A kivált csapadékot szűréssel eltávolítjuk és az oldatot csökkentett nyomáson kb. 100 cm3 térfogatig betöményitjük. A koncentrátumhoz 50 g szilikagélt adunk és a keveréket szárazra pároljuk. A maradékhoz benzolt adunk és az oldószert a maradékban jelenlévő viz eltávolítása érdekében azeotrop körülmények között lepároljuk. A szilikagéllel egy kromatografáló oszlopot töltünk meg és az igy kapott oszlopot 400 cm3 benzollal és 180 cm 3 kloroformmal mossuk, majd 2 liter 10:10:1 térfogatarányú benzol-aceton-ecetsav eleggyel eluáljuk. Az eluátumot csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. A maradékot kis mennyiségű etilalkoholban oldjuk és vékonyréteg kromatográfiához 4 lemezre (20 x 20 cm, GF254 szilikagél) vonal mentén vagy sávban visszük fel. A foltokat négyszer futtatjuk 32:1:0,5 térfogat-arányú benzol-aceton-ecetsav eleggyel. A termékeket ultraibolya elnyelésük alapján mutatjuk ki és az Rf = 0,54, 0,50 és 0,35 értékeknek megfelelő részeket (az Rf értékek relativ értékek, a vonatkozási érték: 6-klór-5-ciklohexil-indán-1 -karbonsav = 1,0) külön-külön lekaparjuk. Mindegyik részt külön-külön háromszor 30 cm3 acetonnal extraháljuk. A tömegspektrogramon mindhárom vegyület esetében m/e = 294-nél találjuk meg a csúcsot. A 0,54, 0,50 és 0,35 Rf értékeknek megfelelő vegyületek infravörös elnyelési színképeit 3., 4. és 5. sz. ábrák mutatják be. A 0,54 Rf értéknek megfelelő vegyület a 204-206 C° olvadáspontu 6-klór-5-(4* -eisz-hidroxiciklohexil)-indán-1 -karbonsavval azonos. A 0,50 Rf értéknek megfelelő vegyület a 187-189 C°-on olvadó 6-klőr-5-(4'-transz-hidroxiciklohexil)-indán-l -karbonsavval bizonyult azonosnak. A 0,35 Rf értéknek megfelelő vegyület a 174-176 C° olvadáspontu 6-klór-5-(3'- cisz-hidroxiciklohexil)- indán-1 - karbonsavval azonos. A kiindulási vegyületek előállitása 1. Készítmény 450 cm3 etilénkloridban feloldunk 81,8 g ti tán -tetrakloridot, az oldatot hűtéssel 2-5 C° közötti hőmérsékleten tartva, ahhoz keverés közben cseppenként adjuk hozzá 30,0 g 4-fenilciklohexanon 150 cm3 etilénkloridban készített oldatát. Az adagolás befejeztével az elegyet további 20 percig keverjük. Most 2-5 C° hőmérsékleten cseppenként 16,6 g klór metil metiléter 75 cm3 etilénkloridban készült oldatát adjuk a rendszerhez, amelyet ugyanezen a hőmérsékleten további 2 órán keresztül keverünk. Ezt követően ujabb 15 cm3 klórmetilmetilétert adunk hozzá és a rendszert ujabb 1 órán át keverjük. Ezután cseppenként 750 cm3 1 n sósav-oldatot adunk hozzá, amivel megbontjuk a titántetraklorldot. A keveréket kloroformmal extraháljuk és a kloroformos réteget sorban vizes nát, riumklorid-oldattal, vizes nátriumhidrogénkarbonát-oldattal és vizes nátriumklorid-oldattal mossuk, majd vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk. Az oldószert csökkentett nyomáson lepárolva, a maradékot szilikagélen kloroformmal végrehajtott oszlopos kromatográfiával tisztítjuk, amikor is kristályos alakban 10,4 g nyers 4-(4'-oxociklohexil)-benzilkloridot kapunk. A nyers terméket petroléterbőlátkrlstályositva 77-78 C°-on olvadó kristályokhoz jutunk. Elemzés: Cj^Hj^OCl képlet alapján: Számított: C=70,10%; H=6,79%; Cl=15,92%; Talált: C=70,15%; H=7,06%; Cl=15,52%; 25,75 g 4-(4'-oxociklohexil-benzilklorid, 7,3 g nátriumcianid, 2,76 g nátriumjodid és 276 cm3 ^ aceton keverékét keverés közben 14 órán át viszszafolyatő hűtő alkalmazásával forraljuk. Lehűlés után az acetont csökkentett nyomáson lepároljuk és a keverékhez vizet adunk. A keveréket most só- savval megsavanyitjuk és kloroformmal extrahál -5 20 25" 30 35 40 45 50 55 60 4
