163729. lajstromszámú szabadalom • Eljárás villamosipari gyártmányok előállítására villamosan szigetelő mágneses anyagból
163729 7 8 mint, adott esetben polietilénpoliamint használjuk, melyben minden molekulacsoportnak négy, aktiv hidrogénatommal rendelkező szabad tagja van, amelyek ismét hat egyértékti elemi kémiai csoportból állnak. H H \ / N - (CH2 ) 6 - N / \ H H Így minden keményitőszer molekulában 4x6=24 aktiv hidrogénatom van, és minden egyes hidrogénatom az epoxidgyanta aktiv funkciós csoportjaival -melyek száma 14...16 %-a a gyanta súlyának - kémiai kötésbe léphet. Figyelemmel kell lenni arra, hogy az epoxidgyanta szilárdulási folyamata a keményitőszerrel (hexametiléndiamin vagy polietilénpoliamin) történő összekeverés után már a normál 20°-os környezeti hőmérsékleten is különösen gyorsan, 15... 20 perc alatt lezajlik nagy hőfejlődés kiséretében, mely kedvező a keményitőszer aktiv hidrogénjeinek és az epoxidgyanta funkciós csoportjainak vegyi kötési folyamatának aktivizálására. Ezután végbemegy az egész anyag teljes térbeli összekapcsolódása. Az anyag rezit állapotba alakul át, minek következtében technikai megmunkálásra alkalmatlanná válik. Az epoxidgyanta különösen rövid ideig (15. .-.20 percig) alakítható, igy jó dielektromos és szilárdsági tulajdonságai ellenére, technológiai jellemző miatt, mágneses ékek kialakítására nem alkalmas. Egy másik keményítő szerrel (metilhidrotetraftalanhidrid) egylitt használt epoxidgyanta megszilárdításához magas hőmérséklet szükséges, ezáltal a szilárdítás két fokozatban történik. Az első fokozat az előszilárditás 80-90° hőmérsékleten 8.. .6 óra hosszat; a második fokozat a készreszilárditás 160...180° hőmérsékleten, 24...20 óra hosszat. Mágnesékek gyártására egy ilyen folyékony keverék 100 C°-ig technológiai szempontból nem alkalmas, mivel nem teszi lehetővé a gyártmány kialakításának normál körülmények között történő befejezését és ezenkívül hosszú ideig tartó és magas hőmérsékleten történő hőkezelést igényel. Ezért ezeket az összetételeket telítő és szigetelő anyagnak, pl. elektromos gépek tekercselt részeinek monolitszigetelésére szokták alkalmazni. A furfurolgyanta epoxidgyantával történő alkalmazása lassúbb hőreakciót eredményez és igy az egész keményedési folyamat ellenőrizhető és a kívánt tartományban szabályozható. Ennek következtében a villamosan szigetelő mágneses anyag alakítható halmazállapotának fennállása széles időtaríományban (2...24 óra) szabályozható, ami egy igen lényeges tényező a mágneses ékek anyagának gyártásában. Mágbesékek készítésénél a villamosan szigetelő mágneses anyag gyártástechnológiája a következő. Furánepoxidgyantát a kiinduló állapotban 20-25. C° hőmérsékleten alkalmazzuk, vagy erre a hőmérsékletre melegítjük fel, ha alacsonyabb hőmérsékletű volt. A vasport kiinduló állapotában alkalmazzuk, de előbb kemencében 150. ..130 C° hőmérsékleten 1...1.5 óra hosszat száritjuk. Száritás közben a port keverni kell. A porban ne legyenek csomók, rozsda és idegen anyagok, különösen szerves anyagok, ezért a port egy finom szitán át kell szitálni. A keményitőszert (hexametiléndiamint) kristályos állapotában használjuk, de előbb vizfürdőben 50...60 C°-on feloldjuk, majd 40 C°-ra lehütjUk. Az alkotórészeket a következő sorrendben keverjük össze. A furánepoxidgyantába adagoljuk a keményitőszerként szolgáló 40 Co-on, oldott hexametiléndiamint a szükséges mennyiségben. Rögtön ezután meg kell kezdeni a keverést és 10... 15 percig folytatni. Keverésre legjobb egy 30... 50 fordulatszámú, villanymotorral hajtott gépi keverőt használni. A furánepoxidgyantából és a szilárdító anyagbői összekevert keverékbe betöltjük a 20...25 C°-ra lehütött és a száritás után 10... 15 percen át kevert vasporadagot. A keverési folyamat befejezése után, mely 20... 30 percig tart, az anyagot 10"^... 10"3 Torr vákuumnak tesszük ki 40...60 percig. A villamosan szigetelő mágneses anyag a vákuumkamrába való helyezése után felhabosodik (térfogatának 2...3 szorosára). Ezután leülepedik és hevesen pezsegni ("főni") kezd. A vákuumkezelés végét a "főzés" lassú lezajlása után a nyugalmi állapot elérése jelzi. A vákuumkezelés közben az anyag hőmérsékletét ellenőrizni kell, hogy ne lépje tul a 35.. .40 C°-ot. Ha szükséges, az anyagot hűteni kell. Ha ezeket a feltételeket nem tartjuk be, heves hőreakció lép fel, a hőmérséklet eléri a 100 C°ot, igy az első fokozat lassú szilárdulási folyamata automatikusan a második, irreverzibilis szilárdulással járó, fokozatba megy át. A vákuumkezelés után az anyagot adagoljuk és formába töltjük, melyben a szilárdulási folyamat első szakasza lezajlik egy bizonyos szilárdság eléréséig. Ezután következik a mágneses ékek vagy más gyártmányok technológiai kialakítása. Egy meghatározott viszkozitás után az anyagot adagoljuk és például sima hengerek között félkésztermékké (sik lemezzé, mely valamivel vastagabb, mint a készgyártmány) hengereljük. Ezután a félkésztermékeket alakítjuk. A félkész mágneses ékek alakítása a hengerelt sik lemezekből vagy kétrészes formákban nyomás alatt (1. és 2. ábra), vagy hengerekkel profilhengerek között (3., 4. , 5. ábra), történik, majd 12... 18 őráiga villamosan szigetelő mágneses,! anyagot természetes körülmények között előszilárditjuk. Az ékek kialakítására minden éktipushoz és minden éknagysághoz nyitott, kétrészes az ékméretnek megfelelően bemart csatornákkal rendelke -ző fémformák szükségesek. A kétrészes forma (1. és 2. ábra) az alsó lapból és a 2 felső lapból áll, az összeillesztést a 3 vezetőcsapok biztosítják. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
