163615. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált 1-aminoizokinolinok előállítására

163615 3 Szerekkel különíthetők el és tisztíthatók. Az I ál­talános képletű szabad bázisok kívánság esetén sav­addíciós sóikká alakíthatók, és viszont. A savaddí­ciós sók szabad bázissá visszaalakítására ajánlatos pufferrendszert, például ecetsav és nátriumacetát 1:1 mólarányú keverékét használni. A kiindulási vegyületekként használt 111 álta­lános képletű 1-aminoizokinolin-hidroxivegyülete­ket úgy állíthatjuk elő, hogy egy 1-helyzetben meg­felelően szubsztituált V általános képletű izokino­lint — ebben a képletben Y, Yx és Y 2 a fenti jelen­tésűek, és X klór-, brómatomot vagy —WQ álta­lános képletű csoportot jelent (ez utóbbi képletben W oxigén- vagy kénatomot és Q alkil-, fenil- vagy benzilcsoportot jelent) — egy VI. általános képletű aminnal reagáltatunk — ebben a képletben R3 és R 4 a fenti jelentésűek. — A találmány szerinti eljárást 30 és 180 °C, elő­nyösen 60 és 160 C° közötti hőmérsékleten, iners szerves oldószerben, például aromás oldószerben, mint amilyen a benzol, vagy kevés szénatomos al­koholban, mint amilyen az izopropanol, hajtjuk végre. Adott esetben a VI általános képletű vegyü­letek fölöslegét használhatjuk oldószerként, ha ezek a reakció körülményei között folyékonyak. Ha a reagáló vegyületek szilárdak, akkor az eljárást folyékony közeg nélkül a reakcióban résztvevő anyagok összeolvasztásával is elvégezhetjük. Cél­szerűen savlekötőszer, például nátriumkarbonát je­lenlétében dolgozunk. Az V és VI általános képletű vegyületek ismertek vagy ismert módon állíthatók elő. [Az V. általános képletű vegyületek előállítását lásd: Anderson és munkatársai: J. Am. Pharm. Assoc. Sei Ed. 41, 643—50 (1952).] Az I általános képletű vegyületek gyógyhatásúak, ezért gyógyszerként alkalmazhatók. Az I általános képlet keretében tartozó la álta­lános képletű vegyületek — ebben a képletben Y' és Yí azonosak vagy különbözők lehetnek, és 1—3 szénatomos alkoxicsoportot jelentenek, és z a fenti jelentésű — különösen vérnyomásfokozó szerként és szívkoszorúér tágítószerként hatásosak, úgyhogy miokardiás vagy hemorrágiás sokk kezelésére al­kalmazhatók. Alkalmas adag például 0,6—200 mg­lehet, szükség szerint, mégpedig előnyösen parente­rálisan alkalmazva. A többi I általános képletű vegyület magas vér­nyomás ellen és angina ellen hatásos, úgyhogy ma­gas vérnyomást csökkentő szerként és angina elle­nes szerként alkalmazhatók. Magas vérnyomás el­leni alkalmazásra a napi adag például 16—500 mg lehet, előnyösen naponta 2—4 részre osztva 4—250 mg-os részadagokban vagy késleltetett hatású alak­ban alkalmazva. Angina ellenes szerként a napi adag például 16—500 mg lehet szükség szerint. Angina megelőzésére a napi adag a magas vérnyomás elleni hatás elérésére megadott értéknek felel meg. A fent megadott vegyületek perorálisan vagy pá­rén terálisan alkalmazhatók, és a szokásos segéd- és adalékanyagokkal együtt alkalmas gyógyszerké­szítményekké dolgozhatók fel. Az I. általános képletű vegyületek a szabad bá­zis vagy a szabad bázissal azonos hatású, gyógyá­szatilag elviselhető savaddíciós só alakjában al-4 kalmazhatók. Alkalmas savaddíciós sók például a hidrokloridok, hidrobromidok, nitrátok, szulfá-, tok, foszfátok, szukcinátok, benzoátok, acetátok p-toluolszulfonátok, metánszulfonátok, benzolszul-5 fonátok, maleátok és fumarátok. Alkalmas tabletta összetétele például a követke­ző: 50 mg I általános képletű vegyület, 10 mg tragant, 197,5 mg laktóz, 25 mg kukoricakeményítő, 15 mg talkum és 2,5 mg magnéziumsztearát. 10 Parenterális adagolásra, például sokk kezelésére a gyógyszerkészítményeket ismert módon, egy la általános képletű vegyület hatékony mennyiségét adalékanyagokkal, például diszpergálószerekkel, nedvesítőszerekkel, pufferanyagokkal és egyéb al­ls kotórészekkel együtt szokásos iners vivőanyagba, szuszpenzióba vagy oldószerbe belefoglalva állíthat­juk elő. Egy intravénás injekcióra alkalmas oldat például a következő alkotórészeket tartalmazza: 5s% I. 20 általános képletű vegyület, izotóniás oldat kezelé­sére szükséges nátriumklorid, a pH-érték beállítá­sára szükséges puffer, 10—20 s% etanol, 15—25 s% propilénglikol és 75—55 s% injekcióra alkalmas víz. A perorális vagy parenterális adagolásra alkal-25 mas készítmények általában 1—90 s%, előnyösen 3—40 s% hatóanyagot tartalmaznak iners vivő­anyaggal együtt. Az la általános képletű vegyületek közül azok előnyösek, amelyek képletében Y' és Y[ metoxi-30 csoportot jelentenek, és z értéke 1. Az I általános képletű többi vegyület közül azok előnyösek, ame­lyek képletében Y és Yx metoxicsoportot jelentenek, és R az (1) c) pontban megadott jelentésű. 35 1. példa l-[4-(2-Hidroxietil)-l-piperazino]-6,7-dimetoxi­izokinolin-0-nitrát a) l-[4-(2-Hidroxietil)-l-piperazino]-6,7--dimetoxiizokinolin 40 (III. általános képletű vegyület) 2,6 g l-klór-6,7-dimetoxiizokinolin és 6,0 g 2-hidroxietilpiperazin keverékét 2 óra hosszat 140 °C-on melegítjük, majd 50 ml izopropanolt és 45 2 g nátriumkarbonátot adunk hozzá. A kapott ke­veréket 15 percig visszafolyatás közben melegítjük, szűrjük, és vákuumban bepároljuk. Az olajos ma­radékot kovasavgélen kromatografálva tisztítjuk, és így l-[4-(2-hidroxietil)-l-piperazino]-6,7-dimetoxi-50 izokinolint kapunk. Olvadáspontja 115—118C°. Kitermelés 60%. b) l-[4-(2-Hidroxietil)-l-piperazino]-6,7--dimetoxiizokinolin-O-nitrát 55 2,37 g l-[4-(2-hidroxietil)-l-pikerazino]-6,7-di­metoxiizokinolin 12 ml ecetsavval készült oldatát 5 C°-on 4,3 ml ecetsavanhidrid és 1,4 ml 90%-os salétromsav elegyéhez keverés közben cseppenként 60 hozzáadjuk. A kapott reakciókeveréket további 10 percig keverjük, majd fölös mennyiségű jéghideg vizes ammónia oldatba öntjük. A kapott keveréket metilénkloriddal extraháljuk, a kivonatot megszá­rítjuk, és vákuumban bepároljuk. A kapott olajat 65 kovasavgélen kromatografálva megtisztítjuk, és a 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom