163515. lajstromszámú szabadalom • Izoflavon-származékokat tartalmazó takarmányadalék és eljárás annak előállítására
5 163515 6 flavononokat dehidratálunk, hevítéssel vagy savas közegben poláros oldószerben történő melegítéssel. Az eljárás során első lépésben (III) vagy (IV) képletű vegyületekből olyan származékok keletkezhetnek, melyekben az R6 szubsztituens nem a végtermékben megkívánt R5 csoport. Ezekben az esetekben az R 6 csoportot R5 csoporttá alakíthatjuk. Ezt a műveletet elvégezhetjük mono- illetőleg polihidroxi-izoflavonok részleges vagy teljes alkilezése útján, mely alkilezés előnyösen végrehajtható alkil- vagy helyettesített-alkil-halogenidekkel, alkilszulfátokkal, olefinekkel vagy epoxidokkal való reakció útján, előnyösen úgy, hogy az alkilezőszert alkalmas oldószerben, ketonokban, dimetilformamidban, vagy magasabb szénatomszámú éterekben hevítjük az alkilezendő izoflavonokkal, halogénvegyületek esetén előnyösen savmegkötőszer, így alkálikarbonát, valamint alkilbromidok és alkilkloridok esetén előnyösen alkálijodid hozzátét jelenlétében. Elvégezhetjük a műveletet aciloxi- és poliaciloxi-, alkiloxi- és polialkiloxi-izoflavonok részleges vagy teljes dialkilezése útján. Aciloxi- illetve poliaciloxi-izoflavonok akkor keletkeznek, amikor az e) változat szerinti eljárást 2-helyzetben hidroxi-csoportot tartalmazó diilletve polihidroxi-fenil-benzil-ketonokkal hajtjuk végre. A deacilezést előnyösen savas vagy lúgos közegben végezzük poláros oldószer jelenlétében. A műveletet elvégezhetjük izoflavon-2-karbonsavak dekarboxilezése útján. Izoflavon-2-karbonsavak keletkeznek eljárásunk d) változata során, és dekarboxilezésüket előnyösen hevítéssel hajthatjuk végre katalizátorok, mint rézpor jelenlétében, vagy anélkül. Az izoflavonok ösztrogén tulajdonságait tanulmá-. nyozó igen bőséges irodalom, valamint az erre vonatkozó saját vizsgálataink módot adtak arra, hogy biztosan ösztrogén hatás mentes izoflavon vegyületeket állítsunk elő, és az ilyen irányú kutatások azt eredményezték, hogy találmányunk szerint az ösztrogén hatás csökkenése, illetve teljes megszűnése mellett bizonyos típusú izoflavon-származékok súlyhozamnövelő hatása jelentősen növekszik, és lényegesen felülmúlja a legkifejezettebben ösztrogén hatású izofiavon-vegyületek súlyhozamnövelő hatását. Az ismert izoflavonok ösztrogén hatással rendelkeznek. A legtöbb országban szigorú előírások tiltják ösztrogén hatású anyagoknak takarmányadalékként történő felhasználását. Ennek oka, hogy az ösztrogén súlyhozamnövelő szerek az állat levágása után nyomokban a húsban maradhatnak, a főzés és sütés során nem bomlanak el, és ezért a fogyasztó közönségre megengedhetetlen egészségkárosodást jelenthetnek. A fentiek figyelembevételével igen jelentős műszaki haladást jelent az a felismerés, hogy az (I) általános képletű izoflavon-származékok értékes súlyhozamnövelő szerek, anélkül hogy ösztrogén hatást mutatnának. Az alábbiakban továbbá összehasonlító kísérletekkel igazoljuk, hogy a találmányunk szerinti készítmények ösztrogén hatástól mentes (I) általános képletű hatóanyagai a súlyhozamnövelő hatás tekintetében is felülmúlják az ismert ösztrogén hatású izoflavonókat. Az összehasonlító kísérlethez az alábbi vegyületeket használtuk fel: A-vegyület: 4',5,7-trihidroxi-izoflavon-7-glükozid (ismert ösztrogén hatású izoflavon-származék, a természetben fordul elő); B-vegyület: 7-metoxi-izoflavon (találmányunk szerinti (I) általános képletű hatóanyag). A tesztet 80—80 nőstény és hím patkányon végeztük 5 el. A hatóanyagot 2 g/q táp koncentrációban alkalmaztuk. Az eredményeket az alábbi táblázatban foglaltuk össze: Súlygyarapodás (g) Teszt vegyület hím állatok nőstény állatok U A-vegyület B-vegyület 1,089 1,132 725 857 A fenti táblázatból kitűnik, hogy a találmányunk 20 szerinti hatóanyaggal etetett nőstény és hím állatok testsúlygyarapodása lényegesen felülmúlja az ismert és egyébként is ösztrogén hatással rendelkező izoflavonszármazékot tartalmazó takarmánnyal táplált állatok súlynövekedését. Igen jelentős tényező továbbá, hogy 25 az (I) általános képletű izoflavonokat tartalmazó takarmányadalékkal etetett állatok kb. 20%-kal kevesebb takarmányt használnak fel 1 kg élőhús előállításához, mint a kontroll csoport állatai. Az (I) általános képletű vegyületek tehát a takarmányértékesítést is szignifikáns 30 módon javítják. Az (I) általános képletű vegyületek szarvasmarhán, sertésen és baromfin egyaránt kedvező eredményeket mutatnak. 2 g/q takarmánykoncentráció esetében borjakon a kontroll állatokhoz képest 9,5%-os súlyhözam-35 növekedés mutatkozott egyidejű takarmánymegtakarítással. Malacon a kontrollhoz képest ugyancsak 10% körüli súlyhozamnövekedés következett be, hasonló tápmegtakarítással együtt. Broyleren 10%-os takarmánymegtakarítás mellett mintegy 7%-os súlygyarapodás 40 volt elérhető. A broyler vizsgálatok már viszonylag nagy állatállományon (többezres létszám) kerültek lezárásra. Az izoflavon vegyületek közül például kiemelkedő 45 súlyhozamnövelő hatást mutatnak az alábbiak: 7 -metoxi-izofl avon, 7-etoxi-izoflavon, 7-izopropoxi-izoflavon, 50 2-metil-7-metoxi-4'-nitro-izoflavon, 7-(2-hidroxietoxi)-(2-metil)-izoflavon, 7-karbetoxi-metoxi-3'4'-dimetoxi-izoflavon, 7-p-klórbenziloxi-izoflavon, 7-p-nitrobenziloxi-izoflavon. 55 Megfigyeléseink során tehát sikerült felfedeznünk az izoflavon vegyületek között az élő szervezet metabolizmusára szignifikánsan ható vegyületeket, melyek semmiféle káros mellékhatással nem rendelkeznek és alkal-60 masak az állattenyésztésben súlyhozamnövelő szerekként történő alkalmazásra. Az alábbiakban egy-egy típus-vegyület részletes élettani vizsgálatát közöljük, megemlítve, hogy néhány egyéb származék is hasonló részletes vizsgálat alá került, 65 a többiek pedig a fő hatások screenelésére. 3
