163513. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dibenzo [b,f] tiepin-10-karbonsavak előállítására

3 163513 4 A találmány szerinti eljárás savas hidrolízissel, azaz a gyűrűzáráshoz szükséges reakciófeltételek mellett in situ a (II) általános képletű kiindulási anyagokká át­alakuló anyagaiként különösen a (IIa), (IIb) és (lie) általános képletű, ahol Yj fenilcsoport vagy rövidszénláncú alkilcsoport, külö­nösen metilcsoport, illetve Y2 oxigén vagy kén, és R-! és R2 az (I) képletnél megadott jelentésű, vegyü­letek jönnek számításba. Savas hidrolízissel és dekarboxilezéssel a (II) álta­lános képletű termékekként mindenekelőtt a (líd) álta­lános képletű, ahol Zj hidroxil-csoport, rövidszénláncú alkoxi-csoport, vagy Z2 karbonil-csoporttal —NH—CO-csoporttá záródó imino-csoport és Z2 ciano-csoport, karbamoil-csoport, rövidszénláncú alkoxikarbonil-csoport vagy Zj imino-csoporttal zá­ródó karbonil-csoport, és Rt és R 2 az (I) képletnél megadott jelentésű, vegyü­letek alkalmasak. A (líd) általános képletű anyagok a (II) általános képletű kiindulási anyagokká ugyancsak in situ alakulnak át, amennyiben a gyűrűzárást savas közegben legalább 100 C° hőmérsékleten hajtjuk végre. A (IIa), (IIb) és (lie) általános képletű anyagok, valamint a (II) általános képletű kiindulási anyag is az ugyancsak új o-(feniltio)-benzaldehidből és az R és R2 jelentésének megfelelően szubsztituált származé­kokból állíthatók elő. Az említett aldehid vízmentes nátriumacetát vagy káliumhidrogénkarbonát jelenlété­ben ecetsavanhidridben hippursavval vagy acetursavval történő kondenzációjával először a (Ha) általános kép­letű, ahol Yj fenil- illetve metil-csoport, azalaktonokat kapjuk. Az azlaktonoknak a reakciókeverékből szo­kásos módon, például bepárlással vagy kristályosítással történő kinyerése helyett a reakciókeverékhez először az azt követő gyűrűzárási reakció által meghatározott mennyiségű vizet adhatunk, és mérsékelt melegítéssel az ecetsavanhidrid hidrolízisét gyorsíthatjuk. A hidro­lízis befejeződése után a gyűrűzáródáshoz előnyös kén­sav : víz : ecetsav keverési aránynak megfelelő mennyi­ségű tömény kénsavat adagolunk, és a gyűrűzárást elő­nyösen visszafolyató hűtő alatt a reakciókeverék forrás­pontján hajtjuk végre. Másrészt az elválasztott és adott esetben tisztított (Ha) általános képletű azlaktonokat is vagy azonos módon közvetlenül a kívánt (I) általános képletű karbonsavakká alakíthatjuk, vagy először eny­hébb körülmények mellett savas hidrolízissel a (IIb) általános képletű vegyületekké vagy adott esetben szubsz­tituált (II) általános képletű [o-(feniltio)-fenil]-piroszőlő­savakká alakíthatjuk és a gyűrűzárást az utóbbi vegyü­letekkel hajtjuk végre. A (IIb) általános képletű anya­gokat a (Ha) általános képletű azalaktonokból (Y{ fenil­csoport) részleges hidrolízissel, különösen nagyon hí­gított kénsavval ecetsavban történő hevítéssel kapjuk meg, például : 10 : 30 térfogatarányú kénsav : víz : ecet­sav keverékkel 100 C° hőmérsékleten. A (II) általános képletű o-(fenil-tio)-fenil-piroszőlősavval a (Ha) álta­lános képletű azalaktonokból keletkeznek azok hígított sósav és ecetsav keverékével, például 1:2:4 térfogat­arányú tömény sósav : víz : ecetsav keverékkel vissza­folyató hűtő alatt történő főzéssel. A különböző eljárási változatok és azok lépéseinek, azaz a közös előtermékekből kiinduló reakciólépések 5 összehasonlításánál megmutatkozik, hogy a (Ha) képletű azalaktonok izolálásával és anélkül végzett változatok egyrészt az egyszerűbb munkamenet, másrészt a vala­mivel nagyobb hozam és tisztaság figyelembevételével körülbelül egyenértékűek, azaz bizonyos körülmények 10 mellett a (Ha) képletű vegyületeket érdemes izolálni. Ezzel szemben a (IIa) vegyületnek (IIb) vagy (II) vegyü­letté átalakításának további reakciólépései a teljes reak­ciósorozat szempontjából alig jelentenek előnyt. A (IIc) általános képletű termékekhez például az 15 R] és R2 jelentésének megfelelően szubsztituált o-(fenil­tio)-benzaldehid nátriumacetát és kevés ecetsavanhidrid jelenlétében ecetsavban hidantoinnal illetve nátrium­acetát jelenlétében ecetsavban 2-tio-hidantoinnal tör­ténő főzéssel jutunk. Mint korábban említettük, az 20 o-(feniltio)-benzaldehid és annak a definíció szerint szubsztituált származékai ugyancsak új anyagok, ame­lyek előállítása például adott esetben szubsztituált o­-halogén-benzaldehidek, mint o-klór-benzaldehid hexa­metilfoszforsavtriamidban vagy dimetilformamidban 25 90—100 C° hőmérsékleten adott esetben szubsztituált tiofenil in situ képződött nátrium- vagy káliumsóival történő reagáltatásával következhet be. A Zj-ként rövidszénláncú alkoxi-csoporttal és Z2 -ként ciano-csoporttal rendelkező (líd) általános képletű ter-30 mékek például [o-(feniltio)-fenil]-acetonitril vagy annak az Rj és R2 jelentésének megfelelően szubsztituált szár­mazékai alkoholos, például etanolos nátriummetilát­vagy nátriumetilátoldatban rövidszénláncú oxálsav-di­alkilészterekkel történő kondenzációjával állíthatók elő. 35 Ha az említett kondenzációs termékek alkoholos, pél­dául etanolos oldatába forráshőmérsékleten sósavat vezetünk be, a (líd) általános képletű termékeket kap­juk, amelyekben a Zl és Z 2 —NH—CO-csoporton ke­resztül vannak összekötve. A fent említett kondenzációs 40 termékeknek hígított kénsav és ecetsav keverékeivel, például 1:5:3 térfogatarányú tömény kénsav :ecet sav : víz keverékével történő főzésekor a (II) általános kép­letű [o-(feniltio)-fenil]-piroszőlősavakat kapjuk az ugyan­csak nagy mennyiségű, Zj és Z2 csoportok maradéka-45 ként —NH—CO-csoportot tartalmazó (líd) általános képletű termékek mellett. Az oxálsav-dialkilészterekkel történő kondenzációhoz szükséges [o-(feniltio)-fenil]­-acetonitrilek közül a szubsztituálatlan nitrilt és annak előállítását az o-(feniltio)-benziésav — amelyet o-klór-50 benzoésav nátriumtiofenoláttal történő reagáltatásával [Goldberg I.: Berichte d. deutsch, chem. Ges. 37, 4526 (1904)] kapnak — vagy annak etilésztere lítiumalumí­niumhidriddel történő redukciójával, a kapott o-(fenil­tio)-benzilalkohol piridinben tionilkloriddal történő ke-55 zelésével, és a kapott klórmetilvegyület nátriumcianid­del [Jilek, J. O. et al.: Monatsch. Chem. 96, 182—207, különösen 201 (1965)] történő reagáltatásával végzik. Az Rj és R2 jelentésének megfelelően szubsztituált szár­mazékok közül néhányat Pelz K. et al.: Collect. Czech. 60 Chem. Commun. 33, 1895—1910 (1968) írtak le, és a továbbiak analóg módon állíthatók elő. 7 Egy további lehetséges módszer az (I) általános képletű vegyületek és szerves vagy szervetlen bázisokkal alkotott sóinak előállítására, melynek során egy meg-65 felelő karbonsav funkcionális származékát hidrolizál-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom