163503. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-tia-2,6-diazabiciklo [3,2,0] heptan-7-ON-származékok előállítására

17 163503 18 hidrátját is alkalmazhatjuk, amikoris a hidrát felhasz­nálása esetén keletkező vizet — szükség esetén — pl. azeotrop-desztillációval eltávolítjuk. Előnyösen valamely alkalmas oldószer, pl. dioxán vagy toluol, vagy valamely oldószer-keverék jelenlétében és kívánt vagy szükséges esetben zárt edényben nyomás alatt és/vagy inert gáz-, pl. nitrogén-atmoszférában dol­gozunk. A XIV általános képletű vegyület szekunder hidroxil­csoportját önmagában ismert módon átalakíthatjuk reakcióképes, erős savval észterezett hidroxil-csoporttá, így elsősorban halogénatommá, vagy valamely szerves szulfoniloxi-csoporttá. Ehhez pl. alkalmas halogénező­szereket használunk, mint pl. tionilhalogenideket, így -kloridot, vagy foszforoxihalogenideket, pl. -kloridot vagy halogénfoszfóniumhalogenideket, pl. trifenil-fosz­fónium-dibromidot vagy -dijodidot, valamint valamely alkalmas szerves szulfonsavhalogenidet, pl. -kloridot, amikoris a reakciót előnyösen valamely bázikus, első­sorban szerves bázikus anyag, pl. valamely alifás tercier amin, pl. trietilamin vagy diizopropiletilamin, vagy vala­mely heterociklusos, piridintípusú bázis, pl. piridin vagy kollidin jelenlétében hajtjuk végre. Célszerűen valamely alkalmas oldószer, pl. dioxán vagy tetrahidro­furán, vagy valamely oldószer-keverék jelenlétében és szükség esetén hűtés közben és/vagy inert-gáz-, pl. nitrogén-atmoszférában dolgozunk. A kapott XV általános képletű vegyület reakcióképes észterezett Z hidroxil-csoportját önmagában ismert módon átalakíthatjuk valamely más reakcióképes észte­rezett hidroxilcsoporttá. így pl. a klóratomot átcserél­hetjük bróm- vagy jódatomra, ha a megfelelő klór-vegyü­letet alkalmas bróm- vagy jód-reagenssel, különösen valamely szervetlen bromid vagy jodid-sóval, pl. lítium­bromiddal, előnyösen valamely alkalmas oldószer, pl. éter jelenlétében reagáltatjuk. A XVI általános képletű foszfin vegyületben az Ra, Rb és R c csoportok mindegyike elsősorban valamely, pl. éterezett vagy észterezett hidroxil-csoportokkal, mint pl. rövidszénláncú alkoxi-csoportokkal vagy halo­génatomokkal adott esetben szubsztituált rövidszén­láncú alkil-csoportot vagy valamely adott esetben alifás szénhidrogén csoportokkal, mint pl. rövidszénláncú alkilcsoportokkal, vagy éterezett vagy észterezett hidroxil-csoportokkal, mint pl. rövidszénláncú alkoxi­-csoportokkal vagy halogénatomokkal, vagy pedig nitro-csoportokkal szubsztituált fenil-csoportot jelent. A XV általános képletű vegyület reakcióját a XVI általános képletű foszfin-vegyülettel, ahol az Ra, R b és Rc csoportok mindegyike elsősorban fenil-, valamint rövidszénláncú alkil, de különösen n-butil-csoportot jelent, előnyösen valamely alkalmas inert oldószer jelen­létében pl. valamely alifás, cikloalifás vagy aromás szénhidrogén, így pl. hexán, ciklohexán, benzol, vagy toluol, vagy valamely éter, pl. dioxán, tetra-hidrofurán vagy dietilénglikol-dimetiléter, vagy valamely oldószer­keverék jelenlétében végezzük. Szükség esetén hűtést alkalmazunk, vagy magasabb hőmérsékleten és/vagy inert gáz-, pl. nitrogén-atmoszférában dolgozunk. A közbenső vegyületként keletkező XVIIa általános képletű foszfóniumsó-vegyület rendszerint spontán elveszti a XVIIb általános képletű H—Z sav elemeit;' szükség esetén a foszfóniumsó-vegyületet gyenge bázis­sal kezeljük, így pl. valamely szerves bázissal, pl. diizopropiletilaminnal vagy piridinnel és ily módon elbontjuk a foszfóniumsó-vegyületet átalakítva azt a XVII általános képletű foszforanilidénszármazékká. A XVII általános képletű vegyület —C(=0)—X2 5 képletű észterezett karboxil-csoportját az X2 csoport minőségétől függően különböző módszerek szerint hasíthatjuk le. így például a —C(=0)—X2 csoport hasítását — ahol X2 az —O—R„ és —O—R„ csoporto­katjelenti — kémiai redukálószeres kezeléssel-, ha pedig 10 X2 az —O—R£ csoportot képviseli — besugárzás útján, — és abban az esetben, ha X2 —O—RQ képletű csopor­tot jelent — a hasítást savval végezzük. Ezeket a reak­ciókat a már említett módon hajthatjuk végre, így pl. víz távollétében is dolgozhatunk. A —C(=0)—O—RJ 15 képletű észterezett karboxil-csoportot a —C(=:0)— —O—R^ képletű csoporthoz hasonlóan savas kezeléssel, pl. trifluorecetsavval hasíthatjuk. A —C(=0)—O—R„ képletű észterezett karboxil-csoport gyengén bázikus körülmények között hasítható, pl. 7—9 közötti pH érté-20 ken, pl. enyhén bázikus szerrel, mint alkálifémhidro­génkarbonáttal, nevezetesen nátrium-hidrogénkarbo­náttal vagy valamely alkalmas puffer-oldattal (pH kb. 7—9 közötti), nevezetesen dikáliumhidrogénfoszfát­-pufferrel reagáltatva, előnyösen víz és valamely szerves 25 oldószer, pl. metanol vagy aceton jelenlétében. A XVII általános képletű vegyületben a —C(=0)— —X2 és —C(=0)—O—Rf képletű észterezett karboxil­csoportok előnyösen abban különböznek egymástól, hogy a —C(=0)—X2 képletű észterezett karboxil-cso-30 port lehasításának reakciókörülményei között a —C (==0)—O—Rf képletű észterezett karboxil-csoport érintetlen marad. Ha pl. a —C(=0)—X2 képletű észte­rezett karboxil-csoport valamely, kémiai redukál ószer, így pl. cink hatására, vizes ecetsav jelenlétében hasítható 35 észterezett karboxil-csoportot jelent, azaz pl. valamely —c(=0)—O—R* vagy —C(=0)—O—R£ képletű csoportot — ahol Rő előnyösen 2,2,2-triklóretil- vagy 2-jódetil-, vagy az ebbe a csoportba könnyen átvihető 2-brómetil-csoportot és R* elsősorban fenacil-csoportot 40 jelent — úgy a — C(=0)—O—R? képletű észterezett karboxil-csoport valamely alkalmas savval való kezelés, pl. trifluorecetsavas kezelés hatására hasítható észtere­zett —C(=0)—O—Rf képletű karboxil-csoportot kép­visel, azaz pl. valamely —C(=0)—O—R° képletű 45 csoportot — ahol Rő előnyösen terc-butil-csoportot jelent. A XVIII általános képletű vegyület primer karbinol­csoportját meglepő módon oxidáló hatású szerves szulf-50 oxidvegyületek segítségével, vízelvonó szerek, vagy vízfelvevő szerek jelenlétében oxidálhatjuk formil-cso­porttá. Oxidáló hatású szulfoxid vegyületekként első­sorban az alifás szulfoxidvegyületek jönnek számításba, pl. a di-(rövidszénláncú)-alkil-szulfoxidok, elsősorban 55 a dimetil-szulfoxid, vagy a rövidszénláncú alkilén-szulf­oxidok, pl. a tetrametilén-szulfoxid. Víz-elvonó- vagy víz-felvevő-tulajdonságú anyagokként elsősorban a sav­anhidrideket említjük, különösen a szerves, így pl. az alifás vagy aromás karbonsavak anhidridjeit, pl. 60 a rövidszénláncú alkánkarbonsavak anhidridjeit, neve­zetesen ecetsavanhidridet, propionsavanhidridet, vagy pl. benzoesavanhidridet, továbbá szervetlen savak anhidridjeit, különösen á foszforsavak anhidridjeit, pl. a foszforpentoxidot. Az említett anhidrideket, elsősor-65 ban a szerves karbonsavak anhidridjeit pl. az ecetsav-9

Next

/
Oldalképek
Tartalom